Magyarország leghíresebb konyháján jártunk - Nagyítás

Miután egy étterem konyhájába se látunk be nagyon, engem nem zavar,hogy a merőkanálból kóstolja. Nagyon guszták a kaják, de az árak? azok itt hol tartanak. Valószínűleg nem átlag magyaroknak nyitották az éttermet. Sajnos nekünk ilyesmire nem telik. Még "olcsó" magyaros étteremre se, egyáltalán étterembe menni csak álom.

Úristen ennyi irigy, beszűkült idióta hozzászólást... Elkeserítő. Kinek van kedve így bármit JÓL csinálni itt? Szánalmasak vagytok, tisztelet a kivételnek.

A szakács nem a sapkától lesz szakács.
Felesleges a kommenteket elolvasni, mert csal felhúzza magát az ember. Viszont választ adnak arra, miért tartunk még mindig itt a magyar gasztronómiában. Mert rettenetesen elavult a gondolkodásmódotok! Tisztelet a kivételnek.

Johann, a számból vetted ki a szót. Engem - pedig nem az én érdemem - azóta szétvet a büszkeség, hogy lám, már nekünk is van (és nem kicsi, és nem savanyú).

Ezúton is minden elismerés (és köszönet) Gerendaynak, aki sokat tett azért, hogy kiemelje hazánk eddig nem ismert oldalának hírét (Sziget kft, ez, stb).

Messze nem az én pénztárcámhoz mérik, de biztosan lesz alkalom, hogy végigegyem a menüt. Legalább már utazni nem kell érte!

Sziasztok!

A hozzászólásaitokat látva, nem bírtam ki, hogy ne forduljak billentyűzethez. Elszomorító olvasni a mocskolódásotokat, amelynek alapja (sajnos) a megszokott hazai mentalitás: ő elért valamit, kössünk hát bele! Vélekedésetek a magyar konyha és a Michelin csillag (vagy bármilyen más nemzetközi elismerés) összefüggéséről, komoly háttér információk hiányára enged következtetni. A szervezet nem nemzeti, tájjelegű gasztronómiát bírál, hanem egy adott éttermet, annak munkáját, szakmai rátermettségét, amely tökéletesen egybeolvad mindabban, ami a vendég elé kerülő tányéron helyet kap. S legyen az üzlet Izlandon, és adjon sushi-t, vagy Sao Paolo-ban és mérje a babgulyást. Tök mindegy! Ahogyan nem számít az sem, hogy az ott dolgozó chef üzbég vagy görög. Egyvalami számít, amit a vendég a tányéron megkap, s az sem baj, ha lyukas abroszra csöppen a zaftja, mert egy csillag odaítélésénél, még csatorna szag is lehet az étteremben (szélsőséges a példa, de elméletileg tényleg nem számít). Ennyit az ítészek munkájáról. Utána lehet nézni.
A sok évszázados magyar gasztronómia csodálatos elemekkel büszkélkedhet, amit mára (köszönhetően 40 szocializmusnak is) sikerült többek között a piros paprikára, a gulyáslevesre és a marhapörköltre lebutítani. Ebbe most ne menjünk bele.
Sokkal elszomorítóbb az, hogy a magyar szakácsképzés résztvevőinek döntő többsége (tisztelet a kivételnek), azért tanul szakácsnak, mert máshová nem vették fel. Tragédia. Akiket ma Magyarországon nagy szakácsként emlegetnek, mind külföldön pallérozódtak, vagy nagyon kemény munkával itthon formálódtak, s váltak elismert szakemberekké. Az, hogy egy argentin úr kapta az elismerést nem jelent semmit, és nem minősíti hazánk gasztronómiáját (mellesleg, aki március 16-a előtt hallott már a Costes-ről, tudhatja, hogy az étterem stílusát a portugál Miguel Viera alapozta meg). Csehország első csillagát Prágában, Gordon Ramsey nyerte el. Mára Prága, Közép-Európa gasztrofővárosa. S milyen érdekes, hogy nem beszél senki a Bock Bisztróról és (bocsánat "színmagyar") gárdájáról, akik szintén remek munkát végeznek évek óta, és ez nem marad viszonzatlanul a nemzetközi elismeréseiket tekintve sem. Vagy kérdezhetném azt, hogy az évek óta a világ legjobb éttermének kikiáltott El Bulli-nak, és Ferran Adriának mi köze van a spanyol, sőt katalán ízvilághoz, sőt mi köze van a gasztronómiához? Mégis büszke rá egy egész nemzet, pedig nem paella-t kínál.
Legyünk hát mi is büszkék, s ha megbocsátotok kedves mocskolódók. A Ti hozzászólásaitok mondanivalója valahol félúton van egy svábbogár és a szárazságtól kiszáradt szám sarkában összegyűlő fehér nyál között. Az idézet lopott, de marha jól tükrözi az én véleményem.

Sziasztok!