Hetven éve, 1945 augusztus 6-án vetette be az Egyesült Államok az atombombát Hirosima ellen, amelyet három nappal később követett a második, Nagaszaki elleni nukleáris csapás. A világ első atomtámadásával Amerika a rendkívül véresnek ígérkező partraszállást igyekezett elkerülni, egyben megmutatva a világnak és benne a Szovjetuniónak katonai és tudományos fölényét. A bomba Hirosimában 80 ezer, Nagaszakiban 40 ezer embert ölt meg a robbanás pillanatában.

1945. - Hirosima városa a támadás előtt és után. Az atombomba célpontjainak kijelölésével külön bizottság foglalkozott az Egyesült Államokban. A cél Japán megadásának kikényszerítése volt. Kiotó, a régi főváros azért került le a listáról, mert az egyik döntéshozó ott járt nászúton, és megsajnálta a várost. Felmerült, hogy lakatlan területre, előzetes figyelmeztetés után dobják le a bombát, de az amerikaiak tartottak attól, hogy ez nem lenne elég meggyőző, illetve hogy ha csütörtököt mond a szerkezet, akkor ellenkező hatást érnek el. Emellett az is fenyegetett, hogy a japánok mindenáron megpróbálnák lelőni a bombavető gépet.
©
A Kisfiú. A Little Boy nevű atombomba volt a második nukleáris eszköz, amit felrobbantottak a fejlesztés során használt, Szentháromság becenevű tesztkészülék után. A 15 kilotonnás hatóerejű bomba meglehetősen egyszerű szerkezet volt, amelyben hagyományos robbanóanyag lőtte össze a kritikus tömeget alkotó két urániumalkatrészt. Ennek a primitív módszernek az volt az előnye, hogy hosszadalmas tesztelés nélkül is be lehetett vetni, mert biztosra vehető volt, hogy működni fog.
©
A Kövér Ember. A két Japán ellen bevetett bomba közül a Nagaszakiban ledobott volt a fejlettebb. A plutónium alapú robbanófej 21 ezer tonna TNT erejét képviselte. Kevéssé ismert, hogy Japánnak is volt atombomba-programja, ám sem kellő mennyiségű hasadóanyaggal, sem megfelelő tudással nem rendelkeztek a háború végéig, hogy működő bombát építsenek. Ezenfelül eljuttatni sem tudták volna az Egyesült Államok területére: Pearl Harbour után az USA ellen Japán legfeljebb kicsiny gyújtóbombákkal felszerelt léggömböket tudott bevetni, márpedig egy atombomba akkoriban legalább négy tonnát nyomott.
©
1945. augusztus 6. - Mariana-szigetek, USA: Az "Enola Gay'' elnevezésű Boeing B-29 Superfortress bombázó és legénysége: Theodore Van Kirk (navigátor), Paul Tibbets (pilóta) és Thomas Ferebee őrnagy, miután visszatértek Hirosima légteréből. A gépet Tibbets az édesanyjáról nevezte el. A pilóta később elmondta, a hirosimai küldetés során is anyjára gondolt, aki támogatta őt katonai pályaválasztásában apjával szemben, aki orvosnak szánta fiát. A B-29-es nehézbombázók Japán fölött mutatkoztak be. Rendkívüli hatótávolságuk és repülési magasságuk alkalmassá tette őket a szigetország kényelmes, háborítatlan bombázására.
©
1945. - A Nagaszakira ledobott Fat Man bomba gombafelhője. A gombafelhőről általában az atombomba jut eszünkbe, de ilyen látványos jelenséget bármilyen robbanás, akár vulkánkitörés is előidézhet. A felhő úgy alakul ki, hogy a hirtelen felmelegedett levegő gyorsan emelkedni kezd, magával rántva a port és törmeléket, majd a ritkább légkörben szétterül és lehűl.
©
1945.- Hirosima városa az atomtámadás után. A 350 ezer lakosú városban körülbelül 80 ezer halálos áldozattal és 70 ezer sérülttel járt a robbanás, nem számítva a sugárzás okozta későbbi haláleseteket. 20 ezer halott katonák közül került ki, mivel a város jelentős kikötő, felvonulási terület és vezetési pont volt. Ennél egyébként jóval több áldozatot követelt a Tokió elleni bombatámadás, amelynek során 330 B-29-es 1500 tonna gyújtótöltetet dobott le. Hirosimát azonban egyetlen gép egy darab bombával pusztította el.
©
1945. - Nagaszaki a bombázás után. A hirosimai támadás után a japánok arra jutottak, hogy Amerika legfeljebb egy-két további bombával rendelkezhet, annyit meg ki fognak bírni. A megadásra annak ellenére sem gondoltak, hogy augusztus 9-én a Szovjetunió is hadat üzent; sőt arra készítették fel a civil lakosságot, hogy kezdetleges fegyverekkel vegyék fel a harcot az invázió ellen. Így került sor a második atomcsapásra. Nagaszaki mint ipari központ és kikötő vált célponttá.
©
1948. - Három évvel a bombázás után. A közhiedelemmel ellentétben a nukleáris csapás nem feltétlenül teszi száz vagy ezer évre lakhatatlanná vagy veszélyessé a területet - mind Hirosima, mind Nagaszaki virágzó nagyváros ma is. Az 1945-ben bevetett bombák meglehetősen "tiszták" voltak, nagyon kevés radioaktív sugárzás volt mérhető már néhány hónappal a robbanások után. A városlakók közül azonban sok ezren haltak meg később rákban, mivel a robbanásból eredő sugárzás közvetlenül érte őket.
©
1945. augusztus 10. - A bombázást túlélő testvérpár Hirosimában. A támadás áldozatairól szóló beszámolók közzétételét a megszállás végéig, 1951-ig az amerikai cenzúra megtiltotta. A Pulitzer-díjas John Hersey Hirosima-riportja megrázta ugyan Amerikát, ám Japánban csak szamizdatként volt olvasható.
©
1945. - A prefektusi épület maradványai Hirosimában. Ez volt a detonációhoz legközelebbi épület, amely felismerhető állapotban maradt meg. A rom ma az úgynevezett Béke-emlékpark része.
©
1945. szeptember 24. - Szobor a robbanás után Nagaszakiban. A másodikként célba vett város jóval olcsóbban úszta meg az atomcsapást, mint Hirosima, annak ellenére, hogy az oda dobott bomba hatóereje nagyobb volt. Ennek oka, hogy a Fat Man egy völgyben robbant, a hadiipari komplexum közelében, és a hegyek megvédték a város egy részét a lökéshullámtól.
©
A hirosimai atomtámadás áldozatai. A bomba szinte minden orvost és ápolót megölt a városban. A japán vezérkar hiába próbálta elérni Hirosimát. Mivel tudták, hogy nagyobb repülőkötelék nem járt arra, nem tudták mire vélni a hallgatást. Végül egy fiatal tisztet küldtek egy futárgéppel, hogy nézzen körül. Ebből a jelentésből tudták meg, hogy valami újjal állnak szemben. A tiszt egyébként, miután leadta a jelentését, leszállt, hogy segítse a mentési munkálatokat.
©
1948. - Gyermekek Hirosimában - maszkokkal védekeznek a sugárzás ellen. Mivel a bombát 580 méteres magasságban robbantotta a gyújtószerkezet, a keletkező radioaktív szennyeződés a célterületen kevéssé rakódott le, ehelyett szétterült a magas légkörben. A robbanásból szerzett sugárdózis körülbelül hatezer ember halálát okozta. Örökletes betegségeket ismereteink szerint nem okozott a csapás, de 1945 után néhány évig megugrott a születési rendellenességek és rákos megbetegedések aránya.
©
1948. - Hirosima egyik iskolájában, három évvel a bombázás után. A japán pszichén maradandó nyomot hagyott az atomtámadás: a háború utáni japán popkultúra óriási szörnyei - köztük a leghíresebb, Godzilla - a legelterjedtebb értelmezés szerint az emberiségre váratlanul lecsapó, felfoghatatlan erejű csapást jelenítik meg.
©

Kövessenek minket a Facebookon is!