Vízilabdatörténet: nagy dobásaink

Kedves Fejedelem!<br><br>Egyetértek, úgy legyen!<br><br>Hajrá magyarok!<br>

Kedves tohuvabohu !<br><br>El kell ismernem, lehet igazad. Nekem ez már az "anyázás" kategóriába tartozik. A "kinti dolgokra" most pazarolnék szót, mert nem érdemlik meg!!! Pusztán arra kívántam rávilágítani, hogy nem tudunk örülni, hanem egyből csak a másik munkájában látjuk a rosszat.<br><br>Az persze nem baj, ha kijavítjuk a másikat, mert a vita - az értelmes vita - viszi előre a Világot. (Ebben szentül hiszek.) Mindezzel együtt lehet két álláspont is helyes. (Gyakran két álláspont is ua. a dologról szól, csak más aspektusból.) Negyed évszázad alatt sikerült szert tennem némi tapasztalatra és nem gondolom, hogy többet/kevesebbet tudnék annál az polgártársamnál, aki már fél évszázadot élt. Ő másban és én is másban vagyok több, jobb okosabb! Ettől kerek a világ! :)<br><br>Továbbra is azt mondom, hogy szurkoljunk együtt a Magyarokért, s a csodás megnyitó után következzék a "színpad" és a "színészek"!<br><br>Hajrá Magyarok! :)<br>

Kedves Fejedelem!<br><br>Sajnélom, hogy szomorúan olvastad a hozzászólásokat, mindamellett megköszönném, ha konkrétan rámutatnál a "megint anyázásokra". Szerinted ilyen az "anyázás". Azt hiszem, ha manapság "odakint" kizárólag csupa ilyen "anyázással" találkoznánk, sok minden egyszerűbb lenne.<br><br>"Sajnos Magyarország a Szovjetunió csatlósa volt, mint ahogy Németországnak anno. Ezen nem érdemes vitatkozni. CSűrni-csavarni, megosztani persze lehet, de értelme nincs." – ezt pedig betudom általad is említett fiatal korodnak, illetve a tapasztalatlanságnak.<br>De, bizony, érdemes vitatkozni. Nem biztos, hogy annak, amit valaki más gondol, s az nem egyezik azzal, amit te gondolsz, annak nincs értelme, s csak csűrés-csavarás lehet. Ilyen okos még te sem lehetsz.<br><br>Egyébként pedig egyetértek: a cikket én is élvezettel olvastam, sok apró, érdekes részletet tudtam meg belőle. Amelyeket korábban nem ismertem – vagy már elfelejtettem... :-((((<br><br>Ezt Szegő Péternek beírásaimban elfelejtettem megemlíteni, amiért ezúton kérek elnézést.<br>

Kedves Szegő Úr!<br><br>Mindenekelőtt köszönöm válaszát! Valóban nagyra értékelem, hogy reagált előző beírásomra! :-))<br><br>„1980-ban Hollandia az Egyesült Államok szövetségese volt, nem csatlósa.” – írja, amivel én egyet is tudok érteni. Azzal a kiegészítéssel, persze, hogy Magyarország pedig a Szovjetunió szövetségese volt, nem csatlósa. Tudom, hogy ennek a cikknek nem ez a témája, sőt, azt is tudni vélem, hogy egy mégoly kimerítő vitában sem tudnánk véleményünket közelíteni ebben a kérdésben.<br>Mindamellett hosszú és kimerítő válasza – véleményem szerint – nem igazán arról szólt, amit én hozzászólásomban kifogásoltam. Való igaz: elkerülte figyelmemet, amit Hollandiáról írt, de, azt hiszem, ez a lényegen, azon, amit kifogásoltam, nem változtat. Ha Hollandia helyett, mondjuk, az NSZK-t (s nem „Németországot”, ahogy Ön említi, ami rögtön rá is világít egy kicsit a kettőnk véleménye közti, alapvető különbségre) hozom fel példának, beírása első bekezdése, legalábbis annak Hollandiát érintő része tárgytalanná válik. Azonban nem igazán ez a lényeg.<br>Érdekes volt olvasni a moszkvai olimpiáról írt részleteket, valamint az Ön véleményét a korabeli (politikai) helyzetről. Mindez azonban azon a tényen nem változtat, hogy 1980-ban a Nyugat (jó, annak egy bizonyos, mindazonáltal lényeges és meghatározó része) bojkottálta a moszkvai olimpiát, amire válasz, reakció volt a los angelesi olimpia ’84-es, a Kelet (legalábbis annak egy bizonyos, mindazonáltal lényeges és meghatározó része) által történt bojkottja. De míg az utóbbit bőven tárgyalja az itthoni „objektív” sajtó, krokodilkönnyeket hullajtva a megalázott sportolókért (részben egyébként jogosan), addig az előbbit ugyanez az „objektív” sajtó gyakorlatilag elhallgatja (s nem is hullajtja a krokodilkönnyeket, részben egyébként jogosan), olyannyira, hogy, mint említettem, a fiatalabb generációk, amelyek arra nem emlékezhetnek, nem is tudnak arról, hogy az első bojkott is megtörtént. Nem az a sajtó elsődleges dolga/kötelessége, hogy „objektíven, részrehajlás nélkül” tájékoztasson? Még akkor is, ha én tudom, hogy ez lehetetlen – de hát nem én hirdetem ezt a nemes és magasztos célt, hanem saját maga, az önmagát objektívnek mondó/beállító sajtó.<br>Mindössze erre szerettem volna rámutatni, próbálva egyszersmind érzékeltetni, hogy a sajtó nem objektív, és igen gyakran, akár a tények elhallgatásával, akár azok hamis beállításával, bizony, félretájékoztat.<br>Ezen túlmenően megvitathatnánk a csatlós-szövetséges, a diktatúra-demokrácia, a jogos bojkott-„kicsinyes bosszú” problémaköröket, ennek én mindig szívesen állok elébe, de, mint említettem, itt nem ezek a kérdések vannak terítéken. Ezek már a „vélemény”, és nem a „hír” kategóriába tartoznak, s nehezebben is boldogulnánk velük, mint azzal a ténnyel, ami az Ön írásából hiányoltam: az Egyesült Államok és számos „szövetségese” egyéb, vele egyetértő országokkal együtt bojkottálta a moszkvai olimpiát. Mint Öntől megtudjuk, egészen pontosan 62 ország, ami, becslésem szerint, az akkor létező és elismert független országoknak mintegy fele lehetett.<br><br>Értem az utolsó két megjegyzésében ügyesen megbúvó, kissé lekezelő gúnyt is – nyilván oktatják az újságíró-iskolában, hogy így lehet ütősebbé tenni egy (válasz)cikk vagy írás befejezését. Csak, úgy gondolom, kicsit mindkettő félrecsúszott. Nem, nincs „teljesen igazam” abban, hogy „a tróger pártállami csatlósok alantas bojkottjukkal megfosztották a sportolókat életük nagy eseményétől”, mivel én ilyet nem állítottam – de elismerem, a kis csúsztatás hatásos.<br>Azonkívül mi van akkor, ha, mondjuk, Spárta bojkottálta az i.e. 660. évi olümpiai játékokat?<br>(Ez természetesen nem tény, csak egy lehetőség felvetése, elképzelhető, hogy az évszám vagy az elkövető neve nem stimmel…)<br>:-))<br><br>Üdvözlettel:<br><br>tohuvabohu, a cikk megkritizálója<br>

Tisztelt Hölgyek/Urak!<br><br>Nagyon szép és részletes volt a cikk, köszönöm.<br>Szomorúan olvastam a hozzászólásokat, hogy már megint az anyázás megy. tohuvabohu hozzászólásához írva: fiatalként nem tátom el a számat, mert tudom, hogy nem a Los Angeles-i volt az első bojkott. Sajnos Magyarország a Szovjetunió csatlósa volt, mint ahogy Németországnak anno. Ezen nem érdemes vitatkozni. CSűrni-csavarni, megosztani persze lehet, de értelme nincs. Túl kellene már lépni ezeket a dolgokon, s örülni annak, amink van. (Itt most az olimpiára gondolok.) <br><br>Vannak jó, szép, okos, erős, bátor sportolóink, akikért izgulhatunk. Eldönthetjük - immáron szabadon - , hogy megyünk-e, vagy sem, bojkottáljuk vagy sem. Hál' Istennek ott leszünk, pontokat nyerünk , versenyzünk egy jót, érmeket fogunk elhozni és győzni fogunk!!! Pirosat-fehéret-zöldet fogunk látni, és a Himnuszt fogjuk énekelni. Sokszor, nagyon-nagyon sokszor. Ez a fontos! Nem a politika! Nem kell mindig arra visszavezetni mindent. Fölösleges és értelme sincs. Ha valamit az állam ellen követnek el, azt ellenem és Önök ellen teszik, hisz' az állam én vagyok, mi vagyunk, mert az állam belőlünk van! Mi vagyunk a lakossága, mi fizetjük az adóját, mi választjuk azokat az embereket, akik döntenek. A felelősség egyes együl a miénk!<br><br>Még annyit: Jó szurkolást Magyarország! Hajrá Magyarok!<br>Üdv: Horváth Tibor<br>szurkoló<br>