Regisztráció
 • 
Bejelentkezés
 •   •  twitterlogo •  rsslogo Hírcsatornák

BEJELENTKEZÉS



Kedves regisztrált látogatónk!

Felhívjuk figyelmét, hogy hosszú átmeneti időszak után mától csak e-mailcímével tud bejelentkezni oldalunkra. Amennyiben nem emlékszik, azonosítóját milyen címmel regisztrálta, írjon levelet munkatársainknak a hvg.hu@hvg.hu címre!

Ha még nem regisztrált a HVG Online rendszerében, akkor ide kattintva megteheti.

Ha elfelejtette jelszavát, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük a jelszóemlékeztetőt.

Ha szeretné újra megkapni a regisztrációja véglegesítéséhez szükséges aktivációs kódot, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük az aktivációs levelet.

HVG.HU \ OLIMPIA

Vízilabdatörténet: nagy dobásaink

2008. augusztus 07., csütörtök, 16:05 • Utolsó frissítés: 2008. augusztus 07., csütörtök, 18:02


A vízilabda-történet statisztikai adatai több tekintetben azt mutatják, hogy a legtöbb sikert a magyar válogatott mondhatja magáénak. Az utóbbi két olimpián elért győzelemnek köszönhetően a közvélemény most is az aranyérem megszerzését várja el a csapattól. Ennek apropóján az olimpia vízilabdatornák történetét tekintettük át – főleg magyar szemszögből.

Akkor még senki sem tudhatta: még további húsz évet kell várni a következő győzelemre. 1980-ban a harmadik hely egyértelműen kudarcnak számított, de – mint utóbb kiderült – volt lejjebb is. Sokkal lejjebb.

A második Los Angeles-i olimpián Magyarország – mint szovjet csatlós – nem vett részt. A Magyarország és a Szovjetunió nélküli, 1984-es vízilabda-tornát így Jugoszlávia nyerte meg az Egyesült Államok és Nyugat-Németország előtt.

Négy év múlva megtörtént a szörnyűség: Szöulban a magyar csapat mindössze az ötödik lett. Az 1984-es olimpiát – ahol Magyarország nem indult – leszámítva 1924 óta először fordult elő, hogy a csapat nem ért el legalább dobogós helyezést. A csoportmérkőzések során 10:9-re kikapott mind Jugoszláviától, mind az Egyesült Államoktól és Spanyolország ellen is csak egy 6:6-ra futotta. A bajnokságot végül Jugoszlávia nyerte meg, megelőzve az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója a magyar póló abszolút mélypontjának korszaka. A dicstelen szöuli olimpia mellett az Európa-bajnokságok sem sikerültek: az 1987-es EB-n ötödik, az 1989-esen kilencedik (!), az 1991-esen szintén ötödik helyezést ért el a magyar válogatott. A világbajnokságokon sem volt sokkal jobb a helyzet: 1986-ban kilencedik volt a csapat, az 1991-es bronzérem pedig kifejezetten fölüdülésnek számított.

Benedek Tibor
© www.hirextra.hu
Így érkezett el az 1992-es, barcelonai olimpia, ahol az egy évvel korábbi világbajnoki harmadik helyezés már némi fényt jelentett az alagút végén. Csalóka fényt: a szöuli ötödik hely után ezúttal hatodik lett a csapat. Megjegyzendő, hogy Magyarország egy csoportba került a későbbi győztes Olaszországgal és második helyezett Spanyolországgal. A leendő bajnokkal 7:7-es döntetlenre futotta, a spanyoloktól azonban kikapott 8:5-re. Ami még nehezebben magyarázható: 13-13-as döntetlent játszott Hollandiával, majd a helyosztón a németek elleni 8:7-es győzelem után a csapat 9:8-ra kikapott az ausztráloktól (!). Ezen az olimpián szerepelt először a magyar válogatott jelenlegi csapatkapitánya, a balkezes, akkor húszéves klasszis, Benedek Tibor. Csak a rend kedvéért: a harmadik helyet az úgynevezett Egyesített Csapat nyerte el, ami – fél évvel a Szovjetunió megszűnése után – a szovjet utódállamokat jelentette a balti államok nélkül.

Az atlantai torna már a gödörből való kievickélés jeleit mutatta, ugyanis sikerült bejutni a legjobb négy közé, igaz, ennél tovább nem. A magyar csapat imponáló rajtot vett: a csoportmérkőzéseken 8:7-re verte Oroszországot, 9:8-ra Németországot, 10:8-ra Hollandiát, 8:7-re a leendő győztes Spanyolországot és 12:8-ra Jugoszláviát. A negyeddöntőben Görögország következett, szintén 12:8-cal. Az elődöntőben azonban ismét összekerült a magyar és a spanyol válogatott, s ezúttal 7:6-ra a spanyolok nyertek. Az olaszok elleni bronzmeccsen nem mindennapi jelenetek zajlódtak le. Egy góllal vezetett Olaszország, amikor körülbelül egy másodperccel a vége előtt az olasz szövetségi kapitány – a harmadik helyet ünneplendő – beugrott a vízbe. Csakhogy a mérkőzésnek még nem volt vége, az akkor a szövetségi kapitány Horkai György mellett másodedzősködő Gerendás György azonnal reklamált a játékvezetőknél. Percekig állt a játék és zajlott a bírói asztal körül a vita, végül négymétereshez jutott a magyar csapat, amit be is lőtt. Így hosszabbítás következett, amit azonban az olaszok bírtak jobban: 20:18-ra nyertek és ők lettek a harmadikok. A döntőben Spanyolország 7:5-re legyőzte a horvát csapatot.

A csúcson és kicsit lejjebb (1997-2008)

A kilencvenes évek második fele egyértelműen fejlődés korszaka: az 1998-as perthi világbajnokságon második helyezést ért el a magyar csapat, s megnyerte mind az 1997-es, mind az 1999-es Európa-bajnokságot. 1997-ben Kemény Dénes lett a szövetségi kapitány, s azzal, hogy immár tizenegy éve irányítja a válogatottat, abszolút magyar csúcstartó.

A 2000-es sydneyi olimpia előtt ennek megfelelően nagy elvárásokkal kellett Keménynek és a Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila összeállítású csapatnak szembenéznie.

Az oroszok legyőzése után ünnepelnek a magyarok:
újabb  arany Sidneyben.
© BBC
Magyarország egyáltalán nem kezdett jól. A csoportmérkőzéseken 10:9-re kikapott az akkor már csak Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláviától és 8:7-re Horvátországtól. Az Egyesült Államokat 10:9-re, Hollandiát 16:8-ra, Görögországot 7:4-re verve, csoportharmadikként jutott tovább. A negyeddöntőben 8:5-re győzött Olaszország ellen, majd jött a döntőnek is beillő elődöntő a jugoszlávokkal. A teljesen kiegyenlített – épp ezért nagyon izgalmas – mérkőzésen Magyarország 8:7-re nyert, ezzel bejutott a döntőbe. A döntő sokkal simább volt az elődöntőnél: az orosz csapat súlyos, 13:6-os vereséget szenvedett Magyarországtól, így a magyar csapat huszonnégy év után ismét fölért a csúcsra. Mivel a bronzmeccsen Jugoszlávia ugyanilyen simán, 8:3-ra legyőzte a spanyol csapatot, Oroszország lett a második és Jugoszlávia a harmadik. Oroszországot a Szovjetunió utódállamának tekintve visszaállt az ötvenes-hatvanas évek rendje, amikor dobogóra kerülni a jugoszláv, a magyar, az olasz és a szovjet csapaton kívül másnak semmi esélye nem volt.

Sydneyben először szerepelt az olimpián a női póló, de a magyar csapat nem jutott ki. A hatcsapatos női tornán Ausztrália, Egyesült Államok, Oroszország, Hollandia, Kanada, Kazahsztán lett a végső sorrend.

A sydneyi győzelem után több kudarc érte a magyar válogatottat: mind a 2001-es, mind a 2003-as Európa-bajnokságon csak harmadik lett a csapat. Főleg a 2001-es bronzérem volt fájó, tekintettel arra, hogy azt az Európa-bajnokságot Budapesten rendezték. Legalább ekkora kudarc volt a 2001-es, fukuokai világbajnokságon elért ötödik helyezés. 2003 nyarán azonban – egy hónappal az Európa-bajnokság után – Barcelonában Magyarország megnyerte a soros világbajnokságot. Az 1973-as, első világbajnokság is Magyarország győzelmével végződött, de azóta a férficsapat VB-n nem tudott nyerni. A harminc év után megszerzett elsőség jó előjel volt a 2004-es athéni játékokra nézve.

Az athéni olimpiának a Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Vári Attila csapattal vágott neki Kemény Dénes, tehát nagyjából a sydneyi csapatra épített: Benedek, Biros, Fodor, Kásás, Kiss, Molnár, Steinmetz Barnabás, Szécsi és Vári tagja volt a 2000-ben győztes csapatnak is. A Steinmetz-testvérpár apja, Steinmetz János egyébként 1968-ban az olimpiai bronzérmes csapat kapusa volt.

Az A csoportot olyan csapatok alkották, hogy borítékolható volt: a csoportgyőztest nehéz lesz megállítani. Az Egyesült Államokból, Horvátországból, Kazahsztánból, Magyarországból, Oroszországból, valamint Szerbia és Montenegróból álló hatos önmagában elég lett volna egy olimpiára. Magyarország öt győzelemmel lett csoportelső – első, Szerbia és Montenegró elleni meccsén a magyar csapat úgy nyert 6:4-re, hogy a negyedik negyed 4:3-as szerb és montenegrói vezetéssel kezdődött – és így egyből az elődöntőbe került, ahol a csoportmérkőzéseken 7:6-ra legyőzött Oroszország várt rá. Magyarország ismét győzött, ezúttal 7:5-re. A másik elődöntőben Szerbia és Montenegró 7:3-ra nyert Görögország ellen, így jöhetett a döntő Magyarország, valamint Szerbia és Montenegró között.

Az athéni győzelem után
A harmadik percben Szerbia és Montenegró 3:0-ra vezetett, de a negyed már csak 3:2-es szerb előnnyel zárult. A második negyed végén 5:5 volt az állás, a harmadik negyed végén pedig 7:5 Szerbia és Montenegrónak. A vége mégis 8:7 lett Magyarországnak, ami azt jelentette, hogy Kemény Dénes csapata megvédte olimpiai bajnoki címét, Magyarország pedig 1932, 1936, 1952, 1956, 1964, 1976 és 2000 után nyolcadszor lett olimpiai bajnok. Jellemző, hogy Oroszország lett a harmadik és Görögország a negyedik, vagyis a dobogóra csak a csoportmérkőzések A csoportjából lehetett fölállni.

A nyolccsapatos női mezőnyben ezúttal ott volt a magyar csapat, de – miután csoportharmadikként a másik csoport másodikjával, Olaszországgal játszott negyeddöntőt és 8:5-ös vereséget szenvedett – nem jutott be a legjobb négy közé. Olaszország utóbb meg is nyerte a játékokat, mögötte Görögország, az Egyesült Államok és Ausztrália végzett.

Az athéni olimpia óta a magyar férficsapat semmilyen világversenyt sem tudott megnyerni. Második lett a 2005-ös és a 2007-es világbajnokságon, a 2006-os Világkupán, a 2007-es Világligán és a 2006-os Európa-bajnokságon is, míg az idei EB-n harmadik. Az utóbbi évek eredményei alapján Szerbia tűnik a legesélyesebbnek az olimpia megnyerésére, Szerbián kívül Horvátország, Magyarország és Montenegró jöhet esetleg szóba. Érdekes, hogy – már ami a pólót illeti – a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesése teljesen más következményekkel járt. Az egykori Jugoszlávia helyén három világszintű válogatott maradt a porondon: Horvátország, Montenegró és Szerbia. A volt szovjet utódállamok közül viszont csak Oroszország tudott – úgy, ahogy – a vízilabda nemzetközi elitjében megmaradni.

Peking » « Lejtő, mélypont, kievickélés (1977-1996)
9 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2008. augusztus 11., 15:58 tohuvabohu

Kedves Fejedelem!<br><br>Egyetértek, úgy legyen!<br><br>Hajrá magyarok!<br>

2008. augusztus 8., 22:11 Fejedelem

Kedves tohuvabohu !<br><br>El kell ismernem, lehet igazad. Nekem ez már az "anyázás" kategóriába tartozik. A "kinti dolgokra" most pazarolnék szót, mert nem érdemlik meg!!! Pusztán arra kívántam rávilágítani, hogy nem tudunk örülni, hanem egyből csak a másik munkájában látjuk a rosszat.<br><br>Az persze nem baj, ha kijavítjuk a másikat, mert a vita - az értelmes vita - viszi előre a Világot. (Ebben szentül hiszek.) Mindezzel együtt lehet két álláspont is helyes. (Gyakran két álláspont is ua. a dologról szól, csak más aspektusból.) Negyed évszázad alatt sikerült szert tennem némi tapasztalatra és nem gondolom, hogy többet/kevesebbet tudnék annál az polgártársamnál, aki már fél évszázadot élt. Ő másban és én is másban vagyok több, jobb okosabb! Ettől kerek a világ! :)<br><br>Továbbra is azt mondom, hogy szurkoljunk együtt a Magyarokért, s a csodás megnyitó után következzék a "színpad" és a "színészek"!<br><br>Hajrá Magyarok! :)<br>

2008. augusztus 8., 12:23 tohuvabohu

Kedves Fejedelem!<br><br>Sajnélom, hogy szomorúan olvastad a hozzászólásokat, mindamellett megköszönném, ha konkrétan rámutatnál a "megint anyázásokra". Szerinted ilyen az "anyázás". Azt hiszem, ha manapság "odakint" kizárólag csupa ilyen "anyázással" találkoznánk, sok minden egyszerűbb lenne.<br><br>"Sajnos Magyarország a Szovjetunió csatlósa volt, mint ahogy Németországnak anno. Ezen nem érdemes vitatkozni. CSűrni-csavarni, megosztani persze lehet, de értelme nincs." – ezt pedig betudom általad is említett fiatal korodnak, illetve a tapasztalatlanságnak.<br>De, bizony, érdemes vitatkozni. Nem biztos, hogy annak, amit valaki más gondol, s az nem egyezik azzal, amit te gondolsz, annak nincs értelme, s csak csűrés-csavarás lehet. Ilyen okos még te sem lehetsz.<br><br>Egyébként pedig egyetértek: a cikket én is élvezettel olvastam, sok apró, érdekes részletet tudtam meg belőle. Amelyeket korábban nem ismertem – vagy már elfelejtettem... :-((((<br><br>Ezt Szegő Péternek beírásaimban elfelejtettem megemlíteni, amiért ezúton kérek elnézést.<br>

2008. augusztus 8., 12:08 tohuvabohu

Kedves Szegő Úr!<br><br>Mindenekelőtt köszönöm válaszát! Valóban nagyra értékelem, hogy reagált előző beírásomra! :-))<br><br>„1980-ban Hollandia az Egyesült Államok szövetségese volt, nem csatlósa.” – írja, amivel én egyet is tudok érteni. Azzal a kiegészítéssel, persze, hogy Magyarország pedig a Szovjetunió szövetségese volt, nem csatlósa. Tudom, hogy ennek a cikknek nem ez a témája, sőt, azt is tudni vélem, hogy egy mégoly kimerítő vitában sem tudnánk véleményünket közelíteni ebben a kérdésben.<br>Mindamellett hosszú és kimerítő válasza – véleményem szerint – nem igazán arról szólt, amit én hozzászólásomban kifogásoltam. Való igaz: elkerülte figyelmemet, amit Hollandiáról írt, de, azt hiszem, ez a lényegen, azon, amit kifogásoltam, nem változtat. Ha Hollandia helyett, mondjuk, az NSZK-t (s nem „Németországot”, ahogy Ön említi, ami rögtön rá is világít egy kicsit a kettőnk véleménye közti, alapvető különbségre) hozom fel példának, beírása első bekezdése, legalábbis annak Hollandiát érintő része tárgytalanná válik. Azonban nem igazán ez a lényeg.<br>Érdekes volt olvasni a moszkvai olimpiáról írt részleteket, valamint az Ön véleményét a korabeli (politikai) helyzetről. Mindez azonban azon a tényen nem változtat, hogy 1980-ban a Nyugat (jó, annak egy bizonyos, mindazonáltal lényeges és meghatározó része) bojkottálta a moszkvai olimpiát, amire válasz, reakció volt a los angelesi olimpia ’84-es, a Kelet (legalábbis annak egy bizonyos, mindazonáltal lényeges és meghatározó része) által történt bojkottja. De míg az utóbbit bőven tárgyalja az itthoni „objektív” sajtó, krokodilkönnyeket hullajtva a megalázott sportolókért (részben egyébként jogosan), addig az előbbit ugyanez az „objektív” sajtó gyakorlatilag elhallgatja (s nem is hullajtja a krokodilkönnyeket, részben egyébként jogosan), olyannyira, hogy, mint említettem, a fiatalabb generációk, amelyek arra nem emlékezhetnek, nem is tudnak arról, hogy az első bojkott is megtörtént. Nem az a sajtó elsődleges dolga/kötelessége, hogy „objektíven, részrehajlás nélkül” tájékoztasson? Még akkor is, ha én tudom, hogy ez lehetetlen – de hát nem én hirdetem ezt a nemes és magasztos célt, hanem saját maga, az önmagát objektívnek mondó/beállító sajtó.<br>Mindössze erre szerettem volna rámutatni, próbálva egyszersmind érzékeltetni, hogy a sajtó nem objektív, és igen gyakran, akár a tények elhallgatásával, akár azok hamis beállításával, bizony, félretájékoztat.<br>Ezen túlmenően megvitathatnánk a csatlós-szövetséges, a diktatúra-demokrácia, a jogos bojkott-„kicsinyes bosszú” problémaköröket, ennek én mindig szívesen állok elébe, de, mint említettem, itt nem ezek a kérdések vannak terítéken. Ezek már a „vélemény”, és nem a „hír” kategóriába tartoznak, s nehezebben is boldogulnánk velük, mint azzal a ténnyel, ami az Ön írásából hiányoltam: az Egyesült Államok és számos „szövetségese” egyéb, vele egyetértő országokkal együtt bojkottálta a moszkvai olimpiát. Mint Öntől megtudjuk, egészen pontosan 62 ország, ami, becslésem szerint, az akkor létező és elismert független országoknak mintegy fele lehetett.<br><br>Értem az utolsó két megjegyzésében ügyesen megbúvó, kissé lekezelő gúnyt is – nyilván oktatják az újságíró-iskolában, hogy így lehet ütősebbé tenni egy (válasz)cikk vagy írás befejezését. Csak, úgy gondolom, kicsit mindkettő félrecsúszott. Nem, nincs „teljesen igazam” abban, hogy „a tróger pártállami csatlósok alantas bojkottjukkal megfosztották a sportolókat életük nagy eseményétől”, mivel én ilyet nem állítottam – de elismerem, a kis csúsztatás hatásos.<br>Azonkívül mi van akkor, ha, mondjuk, Spárta bojkottálta az i.e. 660. évi olümpiai játékokat?<br>(Ez természetesen nem tény, csak egy lehetőség felvetése, elképzelhető, hogy az évszám vagy az elkövető neve nem stimmel…)<br>:-))<br><br>Üdvözlettel:<br><br>tohuvabohu, a cikk megkritizálója<br>

2008. augusztus 8., 11:31 Fejedelem

Tisztelt Hölgyek/Urak!<br><br>Nagyon szép és részletes volt a cikk, köszönöm.<br>Szomorúan olvastam a hozzászólásokat, hogy már megint az anyázás megy. tohuvabohu hozzászólásához írva: fiatalként nem tátom el a számat, mert tudom, hogy nem a Los Angeles-i volt az első bojkott. Sajnos Magyarország a Szovjetunió csatlósa volt, mint ahogy Németországnak anno. Ezen nem érdemes vitatkozni. CSűrni-csavarni, megosztani persze lehet, de értelme nincs. Túl kellene már lépni ezeket a dolgokon, s örülni annak, amink van. (Itt most az olimpiára gondolok.) <br><br>Vannak jó, szép, okos, erős, bátor sportolóink, akikért izgulhatunk. Eldönthetjük - immáron szabadon - , hogy megyünk-e, vagy sem, bojkottáljuk vagy sem. Hál' Istennek ott leszünk, pontokat nyerünk , versenyzünk egy jót, érmeket fogunk elhozni és győzni fogunk!!! Pirosat-fehéret-zöldet fogunk látni, és a Himnuszt fogjuk énekelni. Sokszor, nagyon-nagyon sokszor. Ez a fontos! Nem a politika! Nem kell mindig arra visszavezetni mindent. Fölösleges és értelme sincs. Ha valamit az állam ellen követnek el, azt ellenem és Önök ellen teszik, hisz' az állam én vagyok, mi vagyunk, mert az állam belőlünk van! Mi vagyunk a lakossága, mi fizetjük az adóját, mi választjuk azokat az embereket, akik döntenek. A felelősség egyes együl a miénk!<br><br>Még annyit: Jó szurkolást Magyarország! Hajrá Magyarok!<br>Üdv: Horváth Tibor<br>szurkoló<br>

További 4 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Vízilabdatörténet: nagy dobásaink




  Másolat Önnek


ÁLLÁSOK
tovább a jobline.hu-ra »
AJÁNLJUK MÉG
VIDEÓK
további videók »
HIRDETÉS
HVG Vallalkozas

    Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

    X