Néhány éve még könnyű volt a piacon kiszúrni a replika (így hívják a másolatokat) árut. Árulkodott a gyatra anyag, a kacska varrás vagy az „elírt” márkanév. Ma már merőben más a helyzet, a hamisítók komoly pénzt forgattak vissza az iparba, és a gyártókéhoz hasonló technológiai hátteret teremtettek. Arra mennek rá, hogy minél tökéletesebb (tehát drágábban eladható) másolatokat gyártsanak, a minőség és a tartósság náluk elhanyagolható kérdés.

A mai replikák így sokszor annyira hasonlítanak eredeti társukhoz, hogy a különbséget csak igen nehezen lehet észrevenni, még személyesen is, fényképről pedig aligha. Az interneten a kínált árut nem áll módunkban személyesen szemügyre venni, képek alapján választunk, így könnyű célpontjai vagyunk bárminemű megtévesztésnek. A megoldás az, hogy elvégezzük a kényszerűen ránk rótt házifeladatot, és utánanézünk a részleteknek.

Mit is szeretnénk vásárolni?

Még ha először tanácstalanok vagyunk is azt illetően, mit keresünk, amint megtetszik valami, nézzünk utána. Keressünk a világhálón képeket az áruról és vegyük jól szemügyre a logókat, a díszítést, a varrást és az egyéb, a hitelesség bizonyítékául szolgáló stílusjegyeket. A hamisított árun néha kisebb-nagyobb változások láthatóak azért, hogy a hamisítók elkerüljék a levédett márkák hamisítása miatti büntetéseket (nem ugyanaz  - csak hasonló). Jó példa erre az  Apple iPhone telefon, amelynek a kínai hamisított példányai majdnem teljesen megegyeznek az eredetivel, de azért külön-külön (C5, Ciphone, KA08, M88, i68, i9B, T1) neveket kaptak. Ez azt a képzetet kelti, mintha ezek nem replikák, hanem az eredeti telefon alváltozatai lennének, holott, mint tudjuk, az iPhone-nak nincsenek változatai. Más termékekből is léteznek olyan verziók, amelyekről a gyártó cég nem is hallott. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a választott típus eredetiben is létezik, a legjobb, ha megkérdezzük a hivatalos vevőszolgálatot, ott minden esetben beazonosítják nekünk a darabot.

Az eredeti © Louis Vuitton Magyarország

Vannak olyan hamisítványok, amelyeknek a stílusjegyei is szinte teljes mértékben megegyeznek az eredetivel, a Louis Vuitton táskák remek példák erre. A magyar aukciós oldalakon ugyan kifejezetten rossz minőségű LV-ket is árulnak, de ez nem jelenti azt, hogy a jobban kinézők eredetiek lennének. A hamisítók már rég elkészítették ezeknek a táskáknak a tökéletesen hamisított változatát, és több ilyet találni, mint eredetit.
 
Egy eredeti Louis Vuitton táskának nemcsak a fogása kellemes, de az LV felirat is hajszálpontos szimmetriában helyezkedik el a táska mindkét oldalán. A táskát sokszor egyetlen bőrdarabból szabják, így a másik oldalon az írás értelemszerűen fejjel lefelé látható. A varrás is teljesen szimmetrikus, és kivétel nélkül mindig tökéletes. Az LV kívülre nem tesz címkét, sem pedig feliratot, ezért ha külsőleg felvarrt címkét vagy feliratozott táskákat találunk, az majdnem biztos, hogy hamis. Ami a belső címkéket illeti, a betűk minden táskán egyformák, bármi eltérés egyértelműen a hamisítás nyoma, csakúgy, mint a rózsaszín műbőr fülek. A LV-t azért állítottuk példának, mert ez a márka van a legrosszabb helyzetben (öt emberből, aki LV táskával jár, négy hamisat hord), de a cég nincs egyedül a másolatokkal. A Gucci, a Prada, a Fendi és a Chloe is hasonló (bal)szerencsének örvendenek, néha ráadásul nem is bőr az alapanyag, így a hamisítóknak még könnyebb dolguk van. A GG logóval ellátott vászonnak legalább 10 változata kering az interneten (némelyik tökéletes), és az internetes vásártereken árult táskák 98 százaléka hamis. A dizájner táskákon egyébként kell lennie egy szériaszámnak (bár már ezt is ráhamisítják), aminek alapján rákérdezhetünk a hivatalos vevőszolgálatnál, hogy létezik-e egyáltalán ez a szám és ez a darab ilyen színben és ilyen típusban. A blokk, amit e drága holmiknál illik megtartani, ugyancsak bizonyíthatja az eredetiséget.

Nézzünk utána, kitől vesszük az árut

Az internetes piacterek eladói legtöbbször sokat tapasztalt emberek, akik tudják, milyen meggyőző mesével sózhatják rá a hamis árukat a tudatlan vásárlókra. Ha valaki egyfajta termékből többet árul a Vaterán, az eleve gyanús, hiszen nagyon nagy márkáknál soha nincsenek szezonvégi kiárusítások, nincsenek hibás áruk, gyári árleszállítások, tavalyi termékek. Az igazi márkák az el nem adott termékeket szimplán megsemmisítik, tehát senki sem juthat hozzá olcsón nagyobb mennyiséghez, hogy aztán továbbértékesíthesse.

Ne féljünk kérdezni az eladóktól. Akiknek nincsen takargatnivalójuk, azok szívesen válaszolnak a minőséggel kapcsolatos kérdésekre. Kérjünk részletesebb fényképet azokról a stílusjegyekről, amelyek nem láthatóak a fényképeken (csatokon lévő felirat, logók, feliratok az áru hátulján).

Az eBay-szerű vásártereken meghagyott pozitív visszajelzés nem jelenti azt, hogy az eladó megbízható. A hamis termékeket árulók egész hálózata működik az interneten egyetértő szinkronban, nemcsak licitálnak egymásnak, hanem pozitív véleményeket is hagynak a meggyőzés érdekében. Ha komolyabb értékű árut veszünk, olvassuk el az összes véleményt. Ne felejtsük, hogy sokan nem szeretnek panaszkodni, ezért nézzünk az olyan „pozitív” vélemények mögé, mint: „A pénzvisszatérítés rendben megtörtént.”

Ha túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is az

A hamisítók kedvencei: Louis Vuitton, iPhone, Gucci, Burberry, Tiffany, Prada, Hermes, Chanel, Dior, Cartier, Rolex, Tag Hauer és Breitling. Ezekre a márkákra sokszor komoly várólista van, hosszú várakozási idővel, aki tehát hozzájut egy-egy árucikkhez, az nem áron alul, hanem jóval az ár felett értékesítheti kincsét. A nagy márkák ráadásul értékállóak is. Ezért aztán, ha egy Tiffany nyakláncot 2 500 forintért árul valaki, akkor az nagy valószínűséggel hamis - hacsak az eladó nem tud megfelelő bizonyítékot szolgáltatni az eredetiségre nézve.

Amint látjuk, az interneten való vásárlás sajnos nem csak egy gombnyomásból áll. A hamisítóktól a nemzetközi eBay mellett már a magyar aukciós oldalak is nyüzsögnek. Ennek ellenére látogatottabbak, mint valaha, hiszen itt az égvilágon minden kapható, és egy jó vétel vagy egy kis mellékes reményében mindenki útja előbb-utóbb ide vezet. 

Krisztina O'Brien