Besúgók és áldozatok, valamint dr. Erőss

Aki már próbálta, az tudja, regényt írni nem egyszerű dolog, még akkor sem, ha önéletrajzi az ihletés, ahogy ez sok szempontból nyilvánvalóan egyértelmű Bornai Tibor új könyvével kapcsolatban. De mindenkinek ismerős lehet a Lőj az ördögre! története, aki már elmúlt 40.

Ha valaki nem élte át, annak nehéz megmagyarázni, milyen is volt a szocializmus a maga valójában, milyen kellemesnek is látszott sokszor gyerekként és aztán mennyire nyomasztóvá vált, ahogy az ember elkezdett gondolkodni. Az ártatlanság és annak elvesztése központi motívuma a KFT zenekarból ismert Bornai Tibor új könyvének is, amely Lőj az ördögre címmel jelent meg a Jaffa kiadónál.

A végén visszalő

Bár a könyv igazi idillel indul, a háttérben már a kezdettől ott motoznak a sötét erők és a szegény olvasó csak várja dermedten, hogy honnan és mikor ugrik majd elő a gonosz ördögpofa, hogy elrontsa a szereplők életét. Nem kell hiába várni és Bornai nem okoz nagy meglepetéseket, a gyerekkortól felépített jellemek úgy teljesítenek, ahogy kell, lehet őket utálni vagy sajnálni, ízlés szerint, ettől még olyanok, amilyenek.

A Lőj az ördögre! azonban egyáltalán nem valamiféle moralizáló oktatókönyv, bár nyilván tartalmaz erkölcsi tanulságot, nem is keveset. De pusztán a szocializmusról szóló szórakoztató ismeretterjesztő mesének is felfogható, amiből még az is kiderül, melyik nap adták el először a Hogyan húzzuk ki a bálna zápfogát című csehszlovák tévéfilmet, ami annak idején oly sokunknak szerzett kellemes perceket. A könyvben azért valódi alakok és adatok is feltűnnek időnként, Kádár János és a KFT mellett némelyik fikciós szereplő kapcsán hátborzongatóan ismerős érzésünk lehet. Megkérdeztük a szerzőt, aki hivatalosan is megerősítette dr. Erőss, a nagy hatalmú, sokak által félt és gyűlölt zeneipari elvtárs alakjának eredetét.

hvg.hu: Honnan jött ez a regény, egyszer csak előbukkant hirtelen vagy évek során alakult ki a történet és íródott meg?
Bornai Tibor: A regényírás gondolata már tízéves koromban felvetődött bennem, de csak most éreztem úgy, hogy éltem már annyit, amennyiből kitelik egy könyv. Ennek ellenére a regény nem önéletrajzi mű, az eltelt évek ahhoz kellettek, hogy a történet megírása közben képes legyek egyébre is gondolni, mint arra, hogy a mondatot nagy betűvel kell kezdeni.

hvg.hu: Mi a célja: önterápia vagy dokumentálás?
B.T.: Ha az ember nekilát, hogy regényt írjon, nem egy vagy két cél vezérli, hanem egy belső parancs, amely roppant összetett. Ha mégis szét akarnám szálazni, biztosan találnék egy szándékot, amely el akarja mesélni, hogyan éltünk a szocializmusban. Úgy tapasztalom ugyanis, hogy őrült tempóban felejtünk, és ez baj. Egy másik szándék biztosan az volt, hogy beszéljek arról a helyzetről, amikor egyik ember besúgta a másikat. Arról, hogyan élik ezt meg, és arról is, hogyan halnak bele.

hvg.hu: Biztos sokan megkérdezik majd, melyik szereplőt kiről mintázta, joggal érzi úgy az olvasó, hogy ismeri ezeket az embereket?
B.T.: Ha az olvasó úgy érzi, hogy a szereplők ismerősek, az nekem nagy sikerélmény. Főszereplőimet ugyanis nem konkrét alakokról mintáztam. Ha élnek, ha tetteik valószerűek, akkor elértem, amit akartam.

hvg.hu: Persze dr. Erőss alakja nem kérdés, kit mintáz, szó szerintiek az idézetek?
B.T.: Dr. Erőss kivétel. Nyilván mindenki tudja, kiről van szó. Ábrázolása ugyanakkor nem sematikus. Megmutatom azt az oldalát is, amelyet nem szokás emlegetni, hogy intelligens, szellemes társalgó, művelt és nem alapjáraton elvetemült, ahogy azt sokan hitték. A regényben több helyen is szószerint idézek tőle. Jó a memóriám.

hvg.hu: Lesznek még Bornai regények?
B.T.: Egyelőre olyan üres vagyok, mint az a csupor, amelyből Micimackó kiette a mézet, mire Füles születésnapi partijára ért. Amúgy sokáig minden megírt dal után azt gondoltam, lehet, hogy soha többé nem jut már eszembe újabb, és ez volt az utolsó. Aztán mégis mindig írtam mégegyet. Talán regénnyekkel is így van ez.

KM