Hány iwiwes vagy facebookos ismerőst képes agyunk kezelni?

A közösségi oldalakon annyi embert jelölhetünk be ismerősnek, amennyit akarunk (kérdés persze, ezek közül mennyien jelölnek vissza minket), agyunk azonban csak 150 kapcsolatot képes kezelni – idézi a Times Online Robin Dunbar antropológus 1990-es években kidolgozott tanulmányát.

A kritikus 150-es létszám felett strukturális akadályok jelennek meg, a csoportok nem képesek egyetérteni, egyként fellépni. A 150-es csoportlétszám átlépése olyan kis változás, ami óriási különbséget eredményez - írja Gladwell. Szerinte talán a legjobb példa arra, hogyan sikerült ezt a problémát megoldani, a Newarkban működő, több millió dolláros forgalmat bonyolító hi-tech magáncég, a Gore Associates esete.

A Gore-nál nincsenek hivatali rangok; ha az ott dolgozók névjegykártyáját elkérjük, azon a név alatt csak a „munkatárs” szó áll. Az embereknek nincsenek főnökeik, csak szponzoraik, mentoraik, akik az érdekeiket képviselik. Nincs szervezeti felépítés, nincs költségvetés, nincs kidolgozott üzleti stratégia.

A Gore nagy, bevezetett cég, amely megpróbál úgy viselkedni, mintha kis kezdő vállalkozás lenne. A cégnek sikerült olyan ragályossá tenni a kisvállalati jelleg megőrzését, úgy megtapasztani dolgozóinak tudatában, hogy a kisvállalatiság szelleme túlélte a növekedést, azt, hogy a cég milliárdos forgalmat bonyolító, több ezer alkalmazottat foglalkoztató vállalattá nőtte ki magát. És Gladwell szerint ez annak köszönhető, hogy betartották a 150-es szabályt.

A vállalat ugyanis figyel arra, hogy egy-egy üzemegységében ne dolgozzon több 150 embernél. A cég elektronikai üzletágában ez azt jelentette, hogy egyetlen üzemegység sem nagyobb, mint 45 ezer négyzetméter, mivel ekkora területen szinte lehetetlen 150-nél több alkalmazottat foglalkoztatni. Ha a 150 kocsira tervezett parkolóban a kocsik már a füvön állnak, a cégvezetők új üzemet építettek. Az üzemeknek pedig csak annyira kell távol lenniük egymástól, hogy mindegyikben önálló közösségi kultúra alakulhasson ki.