Bejelentkezés  

Szex- és pornófüggőség: hogyan uraljuk vágyainkat?

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: pedofília; szenvedélybetegségek; szenvedélybetegség; pornófüggőség; szexuális kapcsolat; szexuális viselkedés; szexfüggőség; csoportszex; voyeurizmus;

Kölcsönös intimitás, biztonságérzet vagy félelem és kizsákmányolás? Hol a határ az egészséges és az addiktív szex között? Mit tegyünk, ha a szexuális függőség életünk meghatározó része lett? Szexuálpszichológust, klinikai pszichológust és addiktológust faggattunk.

Házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, több, ismeretlen személlyel folytatott viszony, egyéjszakás kalandok, megrögzött maszturbáció, a pornográfia rendszeres élvezete, telefonos vagy számítógépes szex, szexuális zaklatás, erőszakoskodás - valamennyi viselkedésforma a szexuális függőségről (addikcióról) árulkodhat. "Míg az egészséges szexualitás az önbizalom növekedésével, kölcsönös intimitással, biztonságérzettel jár, az izgalmi állapot gyengédségen alapul, örömteli és játékos, addig az addiktív szexualitás sokszor pont ellentétes jellemzőkkel írható le. A félelem átélése szükséges az izgalomhoz, kizsákmányoló, miközben tökéletességre törekszik, de szégyenérzettel, másokra való veszélyességgel, illetve kettős élettel jár együtt" - érzékeltetik a határokat Demetrovics Zsolt és Kun Bernadette, az Addiktológia alapjai címmel nemrég megjelent könyvükben. 

Egészséges szexualitás. Hol a határ?
© Bánkuti András
"Olyan szexuális viselkedésről van szó, amely eredetileg teljesen normális magatartásnak minősült, ám valamilyen módon elveszítette a kontrolját, s ugyanolyan kényszeres függőségi mechanizmussá válik, mint a drog- vagy alkoholfüggőség, a játékszenvedély vagy a kényszeres vásárlás" - magyarázta a hvg.hu-nak Hoyer Mária klinikai szakpszichológus, hogyan lesz az egészséges szexből szenvedélybetegség. (A kilencvenes években ismerték fel, hogy a kóros szexuális viselkedésformák lefolyása kísértetiesen hasonlít a kémiai, illetve a viselkedési függőségekéhez. Így korábban a perverziók közé sorolt, s a szexuálpatológia tárgykörébe tartózó szexuális addikciók ma már a szenvedélybetegségek között kapnak helyet, s ennek megfelelően kezelik is őket.)

Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus szerint nincsenek megbízható adatok a szexfüggőség előfordulási gyakoriságáról, ami részben azzal magyarázható, hogy nehéz diagnoztizálni a betegséget, hiányoznak  az olyan látványos jelek, mint a drog- vagy alkoholfüggőségnél. A szakember szerint e függőség főleg a férfiakat érinti, náluk ugyanis erőteljesebben jelentkeznek a szexuális igények, ám nincs olyan társadalmi csoport, amelyre különösen jellemző lenne a kóros szenvedély, a társadalom bármely szintjén előfordulhat. Ezt a klinikai szakpszichológus is megerősíti. "Nincs különbség a társadalmi hovatartozás szempontjából, tévhit, hogy ez a betegség csak azoknál fordulhat elő, akik valamilyen módon kilógnak a sorból" - szögezi le Hoyer, aki szerint sokan úgy gondolják, drogos például az csak lehet, aki eleve deviáns; ezek csak általános hiedelmek, nincs túl sok közük a valósághoz. 

Hoyer szerint a szexaddikció valamiféle vágytörekvés, intimitásprobléma; látszólag minden rendben van a kapcsolatban, ám mégis hiányzik valami. A játékfüggő a nyeréstől várja a megnyugvást, a szexfüggő az alkalmi partnerektől remél kielégülést. Prakszisában több olyan esettel is találkozott - általában a feleség fordul elkeseredésében szakemberehez -, ahol kiderült, hogy magasan pozicionált, társadalmilag elismert, békés családban élő férfi lett pornó- és cyberszexfüggő, illetve olyan egyéjszakás kalandokba bocsátkozott, amire nem volt racionális magyarázat.  Rabja lett az egyszer használatos kapcsolatoknak,  az alkalmi partnereket kollégák, de olykor teljesen ismeretlen emberek közül "toborozta", csupán egyszeri alkalomra, vállalva ennek egészségügyi és társadalmi kockázatát. A terápia során kiderült, félt ugyan a lebukás veszélyétől, mégis képtelen volt lemondani új szenvedélyéről - mesél eseteiről a klinikai szakpszichológus. A probléma megoldásához azt kellett megérteni, mi az a vágy, amiért kész volt egyre nagyobb kockázatot vállalni a függő. 

Szilágyi Vilmos szerint különböző stádiumai, súlyossági fokozatai ismertek a szexuális addikciónak, s elég viszonylagos, hogy mikortól nevezhetjük betegesen függőnek a pácienst. Nem a gyakoriság számít: ha valaki sűrűn kívánja a szexet, de ez nem megy a kapcsolat rovására, akkor nincs szó függőségről. Ha kényszerűen történik, s ezt részesíti előnyben az illető, akkor is, ha tudja, hogy káros - ilyenkor már baj van. A szexuálpszichológus tapasztalatai szerint személyiségfejlődési - főleg pszichoszexuális fejlődési - zavarok esetén a szexuális igények könnyen válnak kényszeressé, az egyén nem képes sem korlátozni, sem kontrollálni vágyait. Ez leginkább a kényszeres maszturbálásban nyilvánul meg, amely feleslegessé teszi és megnehezíti a szexuális kapcsolatlétesítést, így a függő a pornográfiához s a prostituáltak szolgáltatásaihoz nyúl. Eleinte mindezt élvezi is,  ugyanúgy, ahogy az alkoholt vagy a különböző drogokat élvezik a még nem teljesen függők. 

A szex habzsolása azonban előbb-utóbb megszokáshoz, s ezáltal az élvezet csökkenéséhez vezet, ami az ingerek erősítésére és mindenáron való biztosítására ösztönzi a szenvedélybeteget.  Ez már a szexfüggőség második szakasza; ekkor kerülhet sor például exhibicionista jelenetekre (csoportszex) vagy mások szexuális viselkedésének megfigyelésére (voyeurizmus). Az addikció harmadik és legsúlyosabb szakaszában a függőség már olyan erős, hogy az érintettek a törvénysértéstől sem riadnak vissza.  A szexfüggő ilyenkor agresszivebbé válik, a feszültség csökkentése érdekében akár erőszakra is hajlamos; ez irányulhat a partnerére, de kiskorúakra is (pedofília). 

Mocskos vágyak, okok, pszichoterápia (Oldaltörés)


De mi késztet valakit arra, hogy a normális, tolerálható szexuális viselkedéstől eljusson akár az illegális, büntetendő magatartásig? A szakemberek szerint a háttérben számos ok, motiváció húzódhat meg.

Megvásárolható szenvedély. A profán
harmadik?
© Fazekas István
A házasságon belül semmi nem minősül perverziónak, ami kölcsönös; egy párkapcsolatban tabuk nélkül lehet szexuális életet élni - fogalmaz Hoyer Mária, hozzátéve: a gond azzal van, ha nincsenek szinkronban a nő és a férfi vágyai, s ez különösen a középkorúaknál igaz. Olyan vágyai támadnak a férfinak, amit a társ nem tud kielégíteni, mert piszkosnak, elfogadhatatlannak tartja. "Több negyvenes nő is fodult már hozzám azzal a problémával, hogy férje olyan dolgot kér tőle, amitől ő undorodik. Teljesen érthető, hogy óriási dillema a feleségnek, vagy társnak, teljesítse-e a kérést, vagy inkább vállalja a következményeket."

A széttartó partnerigények pedig arra ösztönzik a férfit, hogy másfelé nézzen. A férfiaknál teljesen természetes igényként jelenik meg, hogy különböző testhelyzetekben, különböző módokon, helyszíneken, s nemcsak a genitális szexualitást preferálva éljenek nemi életet. Ám a nők többsége neveltetéséből vagy erkölcsi felfogásából adódóan mindezt elutasítja; tele vannak tilalmakkal - függetlenül attól, hogy 25 éves lányról vagy 55 éves családanyáról van szó. A tabuk, a tiltások pedig a legharmonikusabb kapcsolatban is feszültségeket szülnek.

Szintén baj forrása lehet, ha egy párkapcsolat nem a meghittségen, őszinteségen, szereteten alapul, mert ilyen esetekben könnyen érvényesülnek a dominancia-viszonyok. Úgyneveztt addiktív párkapcsolat jön létre, amelyben a társ csak a szenvedély tárgya, s a szex úgy működik, mint egy stimuláns drog. S ha a másik fél mindezt nem tolerálja, könnyen lecserélik vagy alkalmi partnerrel helyettesítik.

A férfi és a nő kapcsolatában rejtetten benne van az, hogy a nő kicsit anyja a férfinak, a férfi pedig apja a nőnek - ezek a szerepek változhatnak, alakulhatnak át egy kis jövevény érkezésekor. A pár már nem egymásra, sokkal inkább a gyerekre koncentrál, s ilyenkor érezheti elhagyatottnak magát a férfi, ami újabb késztetés arra, hogy máshol keressen kielégülést.

A tapasztalatok szerint a legtöbb érintett tagadja, hogy függőségben szenvedne, s ez igencsak megnehezíti a kezelés lehetőségét. Sokszor valami komolyabb eseménynek kell történnie ahhoz, hogy megváltozzon az illető hozzáállása: van, akit csak munkájának elvesztése, házasságának felbomlása, egészségének megromlása, esetleg a letartóztatása ébreszti rá arra, hogy tényleg beteg. A gyógyulást a pszichoterápia, illetve a tanácsadás segítheti. A kezelés során arra helyezik a hangsúlyt, hogy az érintett személy kontrollálni tudja viselkedését, és kialakíthassa az egészséges szexualitást. 

Célszerű a párral együttműködni, s először azt kell megértenünk, hogy mi tartja fenn ezt az addikciós formát - magyarázza a klinikai szakpszichológus, aki szerint a tüneti kezelés belátáson alapul. Fontos kiindulópont a kezelés szempontjából, hogy a kliens elfogadja, hogy szexuális addikcióban szenved. Ki kell deríteni, hogyan gondolkodik a páciens, hogyan látja magát és a világot. A gondolkodásban viszonylag hamar lehet olyan torzításokat találni, ami elvezet a problémához. Remek példa erre az az eset, amikor a férj olyannyira idealizálta a feleségét, hogy kizártnak tartotta, a "mocskos vágyait" rajta élje ki, ezért volt szükség az alkalmi, "profán" partnerre. 

Hoyer Mária szerint van, aki arra esküszik, hogy a tünetet kell kezelni, s nem kell foglalkozni az okokkal. Ő úgy véli, előbb a tüneteket kell kezelni, hogy enyhüljön a helyzet, s utána az okokat is érdemes feltárni, hiszen ellenkező esetben nagy az esélye a visszaesésnek. Ugyanakkor nem minden esetben van szükség terápiára, néhány konzultáció is elindíthat egy olyan viselkedésváltozást, amivel kölcsönösen elégedett a pár. Ha a tünetek mögött korábbi elhanyagolt problémák, például személyiségzavar, érzelmi gondok, hangulati zavarok állnak, hosszabb időt vesz igénybe a "gyógyulás". S olykor azt is tudomásul kell venni, hogy bizonyos esetekben már a szakember sem tud segíteni, olyannyira elvadult a helyzet, hogy egyetlen megoldás marad, a válás.

Hirdetés
Friss állások Jobline.hu

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X