szerző:
Szegő Péter

Augusztus 13. a balkezesek világnapja. Magyarországon több mint másfélmillió aktív balkezes élhet, az átszoktatottakkal együtt pedig kétmillió lehet a számuk. Legalább a velük kapcsolatos negatív előítéletekből már kevesebb van.

Érdekes az az ambivalencia, ahogy pontosan száz éve a Révai Nagy Lexikona írt a balkezességről. Egyrészt a „balkezűség (sutaság, balogság), a balkéznek a jobbkéz helyett való rendszeres használata; rendellenesség, amely az embereknek körülbelül 2-4 százalékánál fordul elő. Állítólag nők, gonosztevők, szellemileg elmaradottak, civilizálatlan népek között a balkezűség sűrűbben fordul elő. (…) Vannak azonban egyének, akiknek balkezűségre való diszpozíciója oly nagy és erős, hogy minden nevelés, szoktatás dacára is megmaradnak balogoknak. (…) Nincs értelme, hogy ellene erélyesen küzdjünk, annál kevésbé, mert az egyénre semmiféle hátránnyal nem jár, sőt ha erőszakkal a jobb kéz használatára szorítjuk őket, megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy valamely esetleg vele született kézügyességét kifejlessze”.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a szemlélet az elmúlt száz évben semmit sem változott, de úgy tűnik: az előítéletek nem tűntek el teljesen. A 2004-ben alakult Magyarországi Balkezesek Egyesületének (MBE) elnöknője, Kiss Erzsébet következetesen fordított emileyt használt, így: (-:. Egy honlapon látta, és most már rááll a keze.

©

„Az egyik kereskedelmi televízió stúdióvendége voltam. A jobbkezes riporternő kezébe nyomtam egy balkezes ollót. Jobb kézzel el akart vágni egy papírt. Megdöbbenve tapasztalta, hogy nem megy: elhajlott a papír, de nem sikerült elvágni. Átvette a bal kezébe a ollót és úgy egyből sikerült. Csodálkozva azt mondta: érti már, hogy a kilencéves, balkezes kisfia miért nem szeret ollót használni” – hozott fel egy szemléletes példát a balkezesek mindennapi nehézségeire Kiss Erzsébet.

"Az ő csoportjában egyetlen balkezes sincs"

Az MBE érdekvédelmi szervezet: ha valakinek a balkezesség miatt bármilyen problémája van, forduljon hozzájuk bizalommal – javasolja Kiss, hozzátéve, hogy másik fő tevékenységi köre a balkezesség témájában való kutatás és tájékoztatás. Három évvel ezelőtt például zajlott egy országos óvodás kampányuk az irodaszereket balkezes változatban is gyártó Stabilóval. A kampány országszerte több mint negyven intézményre – óvodára, illetve általános iskolák első és második osztályára – terjedt ki. A gyerekekkel olyan játékokat játszottak, amelynek segítségével felmérték, hogy az óvódás korosztályon belül mekkora a jobb-, a bal- és az átszoktatott balkezesek aránya. Az egyesület mindezen túl igyekszik balkezes eszközöket – például vonalzókat, ollókat, ceruzahegyezőket – eljuttatni és bemutatni minél több óvodának, iskolának.

Ha egy óvónő azt mondja, hogy az ő csoportjában egyetlen balkezes sincs, akkor az egyesület elnöke szerint biztos, hogy valami nem stimmel, mert az gyakorlatilag kizárható. „Van, amikor az óvónő hívja fel a figyelmünket arra, hogy a gyereket otthon átszoktatják jobbkezességre. Ilyenkor esettanulmányt írunk a konkrét ügyről. Már a hatvanas években is jelentek meg szakmai tanulmányok az átnevelésből adódó káros következményekről. Nyugdíjas pedagógusokkal beszélgettem és szerintük legalább harminc éve nincs átszoktatás Magyarországon. Dehogy nincs. Még mindig nagyon gyakori a jobbkezességre történő átszoktatás: az egyesülethez havi két-három ilyen panasz érkezik, de ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Még az egyik Waldorf-iskolában is találkoztam átszoktatással.”

Genetikailag meghatározott

A legújabb kutatások eredményei szerint a balkezesség genetikailag meghatározott. Ha a balkezesnek született, de átszoktatott embereket is balkezesnek tekintjük, akkor nagyjából egyenletes az egész Földön a balkezesek aránya. Az adott ország kultúrája, szokásai alapvetően meghatározzák az átneveltek arányát. Kiss Erzsébet Jordániát említette, mint olyan országot, ahol nagyon intoleránsak a balkezességgel szemben. „A fiam járt ott, és balkezesként igen negatív élményei voltak. Úgy tudom, hogy ez a hozzáállás jellemző a mohamedán országok többségére, mert a bal kezet tisztátalannak tekintik. A népi Kínából is hasonló helyzetről hallottam: ott például nem lehet balkezes eszközöket kapni.” A Baross utcai óvodába viszonylag sok kínai kisgyerek jár. Az odajáró balkezes kínai gyerekek szülei kifejezetten felszólították az óvónőket az átszoktatásra, ugyanis az óhazába visszatérő kínai fiatal számára az érvényesülés szempontjából hatalmas hátrány balkezesnek lenni.

©

Nagyjából elmondható, hogy minél demokratikusabb egy ország, annál normálisabban viselkedik a balkezeseivel. A balkezesekkel szembeni toleranciának egyébként két dolog ártott Európában: a szervezett iskolai oktatás és az etikett elterjedése. A középkorban a mindennapi embernek – aki nem használt ennyi evőeszközt – semmi baja nem volt a balkezességgel, sőt: a társadalom integrálni tudta ezeket az embereket. Például a favágásnál szükség volt balkezesekre, ahogy a nomád sztyeppei népek könnyűlovas hadseregeiben is.

Aktívak és átszoktatottak

Magyarország az államok listáján valahol középen helyezkedik el, Nyugat-Európától jó húsz évvel lemaradva. A felmérések szerint az emberek körülbelül egyhatoda aktív balkezes. Ezen felül Magyarországon az összlakosság négy-öt százaléka lehet átszoktatott balkezes. Egy átszoktatott balkezes sosem fogja tudni úgy használni a jobb kezét, mint egy jobbkezes, és a bal keze is ügyetlenebb marad a balkezesekéhez képest. Az átszoktatást gyakran dadogás, diszlexiára, diszgráfiára vagy diszkalkuliára hasonlító tünetek kísérik. De azt is kimutatták már, hogy az átszoktatás és az epilepszia között, illetve az átszoktatás és az asztma között nagy valószínűséggel lehet összefüggés.

A némileg toleránsabbá váló környezetnek köszönhetően az átszokatott balkezesek aránya az életkorral egyenesen arányosan nő, de „mindmáig nagyon sok szülő van, aki nem tudja, hogy nem volna szabad átszoktatni a gyereket”. Arra a felvetésre, hogy átszoktatás miatt szülők vagy óvoda, iskola ellen nem indítottak-e pert kiskorú veszélyeztetése vagy szabadságjogainak a korlátozása miatt, esetleg fordultak-e a kisebbségi ombudsmanhoz, az elnöknő úgy felelt: „Gondolja, hogy ennek lenne bármi értelme? Egy bírói végzés magában nem elég. Tájékoztatásra, rábeszélésre, meggyőzésre van szükség. Ez szolgálja a gyerek érdekét. Szerintem ennek a problémának nem a pereskedés az elintézési módja.”

Az egyesület tevékenységének egyik jellemző példája a következő eset: tavasszal azzal jelentkezett náluk egy elvált édesapa, hogy volt felesége minden lehetséges eszközzel át akarja nevelni közös, balkezes, kisiskolás kislányukat. Az apuka egyből a gyámügyhöz akart fordulni, de az MBE tanácsára először szakember által aláírt papírt szerzett arról, hogy a kislány balkezes – egyelőre itt tart az ügy.

A politika nem érzékeny erre
Az egyesületnek az egész országban, Győrtől Szegedig, Zalaegerszegtől Nyíregyházáig vannak szakmai kapcsolatai, például óvodákkal, iskolákkal. Az egyesületi tagsághoz nem kötelező balkezesnek lenni, a lényeg, hogy az illető az MBE céljaival azonosuljon. A tagok között van átszoktatott balkezes, de olyan is, akinek a gyereke balkezes. Anyagi forrásaik meglehetősen szűkösek. Az elnöknő úgy látja: a kormányváltás óta sokkal nehezebb a pályázati pénzek elnyerése, mint annak előtte volt. Ennek ellenére Kiss Erzsébetnek nen igen látja, hogy akár a Fidesz, akár az MSZP különösebben érzékeny lenne a balkezeskérdésre: „Ez a téma eléggé kis pont ahhoz, hogy bármely párt hangsúlyt fektetne erre.”

A bal- és a jobbkezesség között időnként elmosódnak a határok: vannak át nem nevelt, tehát maguktól kétkezesek, akik bizonyos dolgokat bal-, másokat jobbkezes módra csinálnak. A kétkezesek egy része pedig képes arra, hogy bármikor az adott tevékenységet a szokásostól eltérő kezével végezze. Például van, aki látszólag jobbkezes, mégpedig nyilvánvalóan nem átszoktatott balkezes. Jobb kézzel ír, de bármikor, gond nélkül képes balkézzel írni.

Általános vélekedés szerint az iskolázottabb vagy magasabb jövedelemmel bíró szülők gyerekei között magasabb a balkezesek aránya, mert kevésbé szoktatják át őket. Ez azonban nem igaz  Kiss Erzsébet szerint. Ahogy mondja, egy szegedi lakótelepi óvodában nagyon sok balkezes gyerekkel találkoztak. Majd elmentek egy illusztris magánóvodába és jóval kevesebb volt a balkezes. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán a témával foglalkozó szociológusok azt vették észre, hogy értelmiségi – ügyvéd, de akár orvos (!) – szülők gyakran jóval intoleránsabbak a balkezességgel szemben, mint a kevésbé iskolázottak.

A balkezesség egyfajta különbözőség a többséghez képest, de nem túl nagy. Sokan ezért azt gondolják, hogy ezt még különösebb feltűnés nélkül el lehet tüntetni és jobb, ha a balkezes csemetéjük is beáll a sorba. Gyakran pedig az úgynevezett passzív átszoktatással lehet találkozni. Ez azt jelenti, hogy bár nem tiltják a gyereknek a bal keze használatát, de mindent jobbkezes módra tanítanak meg neki: például az óvodában, de akár otthon is jobb kézre terítenek. A balkezesek látják, hogy a többiek a jobb kezükben tartják a kanalat, így ők is jobbkezes módon kezdenek el enni. Be akarnak illeszkedni és eszükbe sem jut a kanalat és a kést a bal-, a villát pedig a jobboldalra áttenni.

hvg.hu Plázs

Balkezesség: miért veszélyes az átszoktatás?

Babonák, vallási előítélet, rosszízű megjegyzések: a balkezességhez köthető számos negatívum napjainkra talán már alig keseríti meg a nem „szebbik” kezüket használók életét, de jó néhány nehézséggel azért még manapság is meg kell küzdeniük. S bár ma már tilos az átszoktatás, a jobb kezesekre tervezett világ egyáltalán nem könnyíti meg a balosok mindennapjait.