szerző:
Vajna Tamás

Az utóbbi években új biológiai szakkifejezéssel bővült a tömegtársadalmak szókincse. Míg az 1980-as években a koleszterin, az 1990-esekben a telített és telítetlen zsírsavak, a 2000-esekben pedig az antioxidánsok körül zajlott a közbeszéd, napjainkban a probiotikumok jelentik a slágertémát. A joghurtok, a különféle porok, tabletták és az intim mosakodó folyadékok után már Magyarországon is kapható probiotikus tampon. Mint kiderült, ártani biztos nem árt.

Amikor 1995-ben az USA-ban kirobbant a dioxinos tamponok botránya, sokan úgy vélték, hogy befellegzett ezeknek az intim eszközöknek. Az eredetileg pamutszálakból készült tampont egy bizonyos denveri háziorvos találta fel, az Earle Haas által az 1930-as években kikísérletezett egészségügyi betétekben ugyanis az 1970-es évektől egyre több lett a műanyag. Ebből a plasztikból szabadult fel a mérgező dioxin.

A higénia-ipar innovátorai ekkor veselkedtek neki a természetesebb metódusoknak. Nyilvánvaló lett ugyanis, hogy a civilizáció szó szerint kilúgozhatja az életet: a kórokozók távoltartása miatt folyamatosan enyhén savas kémhatású hüvely ugyanis nemcsak a műanyagokból felszabaduló mérgek káros hatásának van kitéve.

Az édességfogyasztás, a fertőtlenített vízek használata, a műanyagokkal teli alsóneműk viselése, továbbá a vérzéscsillapítókkal vegyített tamponhasználat kedvez a gombák szaporodásának. A következmény pedig jó esetben kellemetlen viszketést, de szélsőséges esetekben akár meddőséget is okozhat a lúgos vagina.

Pedig a képlet voltaképp egyszerű: a homo sapiens női egyedeivel együttélő hasznos mikrorganizmusokat kell csak táplálni. Alapesetben a csupán figyelmes étkezéssel és az organikus higéniával éltetett immunrendszer megoldja a kérdést.

Csakhogy a steril urbánus lét többnyire nem veszi figyelembe ezeket igényeket, csakis a kényelmet. A Harvard Medical School egy tavalyi vizsgálati eredménye szerint ugyanakkor probiutikumokkal vissza lehet állítani a természetes hüvelyflórát.

Probiotikus
©

A probiotikus tampont az 1990-es években a magyar Kvanta Endre kísérletezte ki és védette le. Az általa használt -- a tamponból a hüvelyben felszabaduló -- tejsav-komponshez hasonlóak egyébként a konkurensek hatóanyagai is, ahogy a probiotikus joghurtok, táplálék kiegészítők, intim gélek hatóanyagai is ugyanarra a kaptafára készülnek. A probiotikus tamponok az európai piacon jelentek meg először, és nem is akad még gyártó máshol. A brit Saforelle vagy a szintén szigetországi Natracare mellett a svéd Elle AB volt az úttörő.(Svéd városi legenda, hogy a gombás fertőzések folyományaként fellépő mellékjelenségek védőeszközét, a probiotikus koktélba áztatott, majd visszaszárított vattahengert Kvanta a magyar kifejezés miatt nevezte el a svédül is kiejthető ellen-nek.)

Annyi bizonyos, hogy, mint az a harvardi vizsgálatból is kiderül, a tejsavas kezelés működik.  A természetes összhangot visszaállító, a menszesz idején használandó intim eszköz a hüvelyben fejti ki hatását, a nyálkahártyát látja el jófajta mikro-organizmusokkal, és a természetes kémhatást is visszaállítja. Költséghatékony megoldással a napi egy tampon is elegendő a kívánt hatás eléréséhez. Ezek a termékek ugyanis nem olcsók. Hatóanyagaik miatt nem is lehetnek azok. Viszont az bizonyított, hogy a lugosító civilizációs hatásokkal szemben védettebé teszik a női szervezetet.