Balesetek és tragédiák árnyékolták be a száz évvel ezelőtt, 1912. április 15-én elsüllyedt Titanic két testvérhajójának, az Olympicnak és a Britannicnak a pályafutását is.

Talán minden másképp alakul, és a Titanic sem süllyed el első útján, ha testvérhajója, az Olympic bő fél évvel korábban, 1911 szeptemberében nem rohan bele a Hawke hadihajóba az angliai Southampton kikötőjében, és nem szenved komoly sérüléseket. A baleset azonban bekövetkezett – a brit haditengerészet szerint a később a Titanicot jéghegynek vezető Edward Smith kapitány hibájából –, és az ekkor három hónapja szolgálatban álló Olympic megsérült elemeit az épülő Titanicnak szánt darabokkal cserélték ki. Ez azért volt lehetséges, mert az Olympic, a Titanic és az ekkor még csak tervezőasztalon létező Britannic valódi testvérek (angolul nővérhajók) voltak, külsőre akár össze is lehetett téveszteni őket. Nem csoda: a White Star Line hajóstársaság megrendelésére, egyforma tervek alapján készültek, négy-négy kéményük és azonos meghajtási rendszerük volt, ugyanolyan hosszúra és szélesre épültek ugyanabban az írországi hajógyárban, a Harland and Wolff üzemben.

Az ütközés után az Olympicot hamar újra forgalomba állították – a brit White Star Line az Olympickal és testvérhajóival akarta legyűrni a konkurenciát, a brit–észak-amerikai Cunardot –, ám a legidősebb nővérre további megpróbáltatások vártak: 1912 februárjában letört az egyik hajócsavarjának egy darabja. A pótlás ismét a születőben lévő testvérhajóról érkezett, és ez a két javítás végül 21 nappal késleltette a Titanic első, egyben utolsó útját.

Az Olympicot javítják Southamptonban. Más hajócsavarjával ékeskedett
©

Miután a Titanic Newfoundlandtól 900 kilométerre jéghegynek ütközött (lásd Túlélő legendák című írásunkat), az Olympicot azonnal átalakították. Egyebek mellett megmagasították a hajótestet több, bár nem légmentesen elzárható részre osztó kamrafalakat, és megnövelték a mentőcsónakok számát. Igaz, először olyan, összehajtható mentőalkalmatosságokat hoztak, amelyek a matrózok szerint a vízben azonnal elsüllyedtek volna, s a tulajdonos csak az alkalmazottak rövid sztrájkja, majd lázadása hatására vitetett októberben az Olympicra 64 darab, kiváló minőségű csónakot.

A kezdeti fiaskók után az Olympic már szerencsésebb volt, sőt úgy vonult be a történelembe, mint az egyetlen polgári hajó, amely az első világháborúban elsüllyesztett egy német tengeralattjárót. Történt ugyanis, hogy a haditengerészet 1915-ben lefoglalta a gőzöst, és az katonákat szállított Angliából a kontinensre. 1918 májusában aztán összefutott az U–103-assal, amely rögtön megpróbálta elsüllyeszteni a hajót, ám legénységének nem sikerült betöltenie a torpedókat. Az Olympic fedélzetén lévő katonák viszont tüzet nyitottak a németekre. A tengeralattjáróval mégsem a golyózápor, hanem a gőzős hajócsavarja végzett: felszakította annak borítását, a járművet elárasztotta a víz, a tengerészek pedig elhagyták a pórul járt „tengeri farkast”.

A háború után – melynek során a tengerészek a „Vén Megbízható” becenevet ragasztották a hajóra – az Olympic visszatért a kereskedelmi forgalomba, és több felújításon is átesett; az utolsót 1933-ban fejezték be. Röviddel ezután azonban újabb balesetet okozott: 1934 májusában egy kis amerikai hajót aprított fel, minek következtében hét ember halt meg. Egy évvel később az Olympic befejezte pályafutását. Nem a baleset miatt, hanem mert anyavállalatát felvásárolta a Cunard, amely azonnal le is építette a konkurenciát: a White Star Line-tól megszerzett hajókat kivonta a forgalomból, jelentős részüket feldarabolta, és a fémet újrahasznosította.

Jóval rövidebb pályafutás jutott az Olympic kishúgának, a Britannicnak. Az 1914-ben elkészült – eredetileg a Titanic névre hasonlító Giganticra keresztelt – gőzöst 1915-ben ugyancsak lefoglalta a brit haditengerészet, s úszó kórházzá minősítette át. A fehérre átfestett, három óriási vöröskereszttel is megkülönböztetett hajó – anélkül hogy valaha is átkelt volna az Atlanti-óceánon – 1916. november 21-én az Athénhoz közeli Kéa szigeténél, a Titanicnál másfél órával gyorsabban, 55 perc alatt elsüllyedt. Azóta sem tudni, hogy akna vagy német torpedó okozta-e a végzetét. A tragédiában legfeljebb az vigasztalhatta a briteket, hogy a fedélzeten lévő 1125 ember közül csupán harmincan vesztek oda.

A hajóstársaság hirdetése. Mint két tojás

A Britannic annak ellenére merült hullámsírba, hogy a Titanic sorsából okulva átépítették, és csak akkor süllyedhetett volna el, ha az egymástól elválasztott 16 kamra közül az első hat megtelik vízzel (a Titanicnál már négy elárasztása is elég volt a végzethez). Ráadásul nem pusztította volna el a robbanás, ha a sebesültek fogadására készülő ápolónők a detonáció előtt nem nyitnak ki több hajóablakot. Ezek a hajó megdőlésekor a vízszint alá kerültek, és a megállíthatatlanul betörő víz pecsételte meg a hajó sorsát. A kétszáz méteres mélységben az oldalán fekvő Britannicot 1975-ben a híres francia kutató, Jacques-Yves Cousteau találta meg.

A három testvérhajót egy ír származású hölgy, Violet Jessop sorsa is összeköti. Az 1887-ben született Violet 42 évig szolgált különféle hajókon stewardessként, ápolónőként, s ő az egyetlen, aki a három nővér valamennyi sorsfordító baleseténél jelen volt. Az Olympicon a személyzet tagja volt, majd barátai unszolására átkérte magát a Titanicra. Az ütközés pillanatában aludt, majd amikor a fedélzetre rohant, egy tiszt egy babát nyomott a kezébe, és beparancsolta egy mentőcsónakba. Az anyja, aki egy másik csónakban érkezett a túlélőket kimentő Carpathia fedélzetére, Jessop elmondása szerint meg sem köszönte, hogy vigyázott a gyermekére. A Britannic-katasztrófánál majdnem elhagyta a szerencséje: nem volt ideje beszállni a mentőhajóba, s ahogy a vízbe ugrott, valamibe beverte a fejét. „Az volt a szerencsém, hogy a sűrű hajam tompította az ütést. Néhány évvel később, amikor egy orvosnak panaszkodtam az állandó fejfájásról, közölte velem, hogy az ugrás idején koponyatörést szenvedtem” – írta visszaemlékezéseiben Jessop, akinek ez sem vette el a kedvét a hajózástól: 1950-es nyugdíjba meneteléig angol kereskedelmi hajókon szolgált, és 1971-ben, 84 éves korában halt meg.

NÉMETH ANDRÁS

HVG HVG Hetilap

Túlélő legendák

Száz évvel az 1517 halálos áldozatot követelő Titanic-katasztrófa után is több alaptalan legenda övezi a világ talán...