szerző:
Bakos Dalma

Tudta, hogy egy kilónyi LSD-től egész Magyarország 10-12 órán keresztül delirált állapotba kerülne? És hogy bebizonyosodott, az oroszok Mindszentyt is vegyi anyagokkal kezelték? Az LSD-ről és más pszichedelikumkról tartott előadást Szummer Csaba a Kutatók éjszakáján.

A legtöbben már próbáltunk különböző pszichoaktív szereket, ezek egyik csoportjába tartoznak ugyanis például az olyan serkentő szerek, mint a kávé vagy a nikotin. Egy másik csoportját pedig a pszichedelikumok alkotják, ez utóbbiakról beszélt részletesebben a Károli Gáspár Református Egyetemen a Kutatók Éjszakáján Szummer.

Talán az egyik legismertebb ilyen szer az LSD, aminek annyira erős a hatása, hogy csupán egy kiló elég lenne belőle ahhoz, hogy Magyarország lakossága 10-12 órán át delirált állapotba kerüljön – jelentette ki a professzor.

Mivel a szert csak a 90-es évek közepe óta lehet megint kutatási célokra használni, a mai napig viszonylag keveset tudunk róla. Az biztos, hogy az LSD az egyik legveszélyesebb pszichodelikus szer, mentális és testi károsodást okozhat, és természetesen illegális.

©

Az LSD-t a 60-as évekig leginkább kutatásokra használták, illetve a pszichoterápiás alkalmazását is kísérleteztek vele, majd egyre inkább elterjedt Amerikában a - szabad szexualitást, háborúellenességet, és a kisebbségek jogait hirdető – ellenkultúra (hippik, New Left) megjelenésével. A felmérések szerint 1964-ben csak Amerikában mintegy négymillió ember fogyasztott LSD-t. Mára ez a szám ugyanakkor 34 millióra ugrott.

A pszichedelikus szerek a hétköznapitól eltérő tudatállapotot eredményeznek, kicsit hasonló élményeket hoznak elő az álmokhoz. Terápiás kontextusban például megerősítették a spirituális tartalmú érzéseket és fantáziákat, valamint feloldották az énhatárokat is. Ugyanakkor nem elhanyagolandó ezeknek a szereknek a rituális szerepük sem, vannak ugyanis olyan egyházak (Észak- illetve Dél-Amerikában), ahol mára már a tagok legálisan használhatják őket.

Szummer Csaba szerint egyébként feltehetően minden vallás csírái alterált tudatállapotokban keletkeztek, akár használtak a vallás létrehozói pszichedelikus anyagokat, akár nem. A pszichedelikumok pedig megfelelő körülmények között személytől és kultúrától függetlenül szinte univerzális módon „misztikus” élményeket idéznek elő, így az átlagember számára is elérhetővé teszik a vallásos extázis tapasztalatát.

A csapdákkal azonban minden felhasználónak számolnia kell. Például gyakori jelenség az az illúzió, hogy az ember becsapja magát („éjjel megvilágosodtam, de reggelre mindent elfelejtettem” érzés), valamint elidegenít a valóságtól. Ezt a jelenséget olcsó kegyelemnek is hívják (cheap grace), annyira könnyűnek tűnik minden: egy tabletta és itt a megváltás, semmiféle különösebb erőfeszítést nem kell érte tenni.

Korszakok a kutatásban

1950-1965: terápia – tündöklés
1962-1972: abúzus
1966-1990: nincsenek kutatások – bukás
1990-napjainkig: ismét felélednek a kutatások – feltámadás

A pszichedelikus élmények során felerősödik az asszociáció, nő a kreativitás, az esztétikai és érzelmi intenzitás. Az álmokra emlékeztető képek sokkal szervezettebbek, és a tartalmuk is sokkal jobban felidézhető. Ugyanakkor a külső környezet érzékelése a pszichedelikumok hatására megszűnik vagy radikálisan megváltozik, a térbeli és időbeli tájékozódás felborul. Testi tünetekként egyébként izomgörcs, hasmenés, vagy hányinger léphet fel használatuk során. Az LSD-nek hosszútávon Szummer Csaba szerint elhanyagolandó a fizikai hatása, a pupilla kitágulását lehet egyedül kiemelni. Mentálisan viszont az egyén elidegenedik a környezetétől, elveszíti motivációit.

Az amerikai titkosszolgálatok 1949 környékén kezdtek el odafigyelni a pszichedelikus szerekre, a CIA például 1953-ban komplett kutatási programot épített rájuk, amiket 15 évig folytattak is.

Az első, nagy port kavart hazai eset ezzel kapcsolatban Mindszenty pere volt, amikor a nyilvános tárgyalások után a nyugati sajtó arról írt, hogy valószínűleg vegyi anyagokkal kezelték a bíborost az oroszok. Ezt ők akkoriban tagadták, ám azóta bebizonyosodott, hogy a nyugati feltételezések igaznak bizonyultak.

Nemsokkal rá, 1954-ben az Országos Ideg-és Elmegyógyintézet pszichiátere, Szára István tulajdonképpen „kényszerből” kísérletezett ki egy új pszichedelikus szert, a DMT-t (N,N-dimetil-triptamin). A pszichiáter ugyanis hiába kért az LSD-ből a svájci Sandoztól, a szabadalom tulajdonosától, kérését visszautasították, félve attól, hogy az orvos a szovjet titkosszolgálatnak végezne kísérleteket. Az általa kikísérletezett anyag egyébként az emberi szervezetben is megtalálható, ennek a felszabadulásához kötik például a halálközeli élményeket. Szára nem sokkal rá, ’56-ban disszidált, de Magyarországon még 1968-ig folytak a pszichedelikus szerekkel végzett terápiák.

A ’60-as években világszerte betiltották az e szerekkel végzett kutatásokat, Amerikában például 1966 júniusára álltak le teljesen. Ez a ’90-es évekig így is maradt, néhány országot kivéve, például Oroszországot, ahol már 1986-tól végeztek terápiákat ketaminnal, vagy Dél-Amerikát, ahol sikerült elérni, hogy az ayahuasca vallási szentség legyen.

A „reneszánsz” a ’80-as évek végén kezdődött, amikor hosszú idő után először 1986-ban egy civil szervezet, a Multidisclipinary Association for Psychedelic Studies (MAPS) karolta fel az ügyet, hogy újból lehessen a pszichedelikus szereket kutatásra használni. Az igazi felgyorsulás 2005-ben következett be, napjainkban pedig Amerika legelitebb egyetemein kísérleteznek velük.

Az iraki veteránokkal például nagyon sikeres MDMA-kísérleteket hajtottak végre, akiket poszttraumás stresszel kezeltek. A harctéren szerzett lelki sérülések, vagy éppen nemi erőszak áldozatainak a kezelésére használhatók, ők ugyanis a terápia alatt sokkal könnyebben fel tudják idézni az átélt borzalmakat, mint „tisztán”, amikor szoronganak, és miután ezeket a felszínre hozták, a terapeuták eredményesebben tudják őket gyógyítani.

Szummer Csaba elmondta, hogy a terápiához LSD-t ritkábban használnak, annak ugyanis 10-12 órán keresztül tart a hatása, a pszilocibin viszont annál praktikusabb, hiszen ez „csak” 5-6 órán át fejti ki a hatását.

Magyarországon ma nagyon kevesen foglalkoznak ezeknek a szereknek a kutatásával, Szummer Csaba csupán négy olyan, ezzel foglalkozó disszertációról tud, amik jelenleg születőben vannak.

Máté Gábor, magyar származású orvos ugyanakkor kiemelendő alakja a kutatásoknak, ám ő sem itthon, hanem Kanadában végzi ezeket.