szerző:
hvg.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hétéves korig a gyermekek 65 százalékának van jelen egy képzeletbeli szereplő az életében. Hogyan reagáljon a szülő, ha a gyermeke egy láthatatlan baráttal éli mindennapjait? Kádár Annamária pszichológus, akinek kutatási területe többek között a mesepszichológia, az érzelmi intelligencia.

Egy óvodás kislány édesanyja kétségbeesve panaszolta, hogy óriási probléma van a gyermekével: miközben egyedül van a szobában, hangosan beszél valakivel, de neki, minden kérdés, firtatás dacára, semmit sem akar mondani a „láthatatlan szereplőről”. Megbolondult a gyermekem? – kérdezte tőlem szorongva. Jó szívvel meg tudtam nyugtatni: ez nem azt jelzi, hogy baj van, hogy elment a gyerek esze, sőt! Míg a harmincas években a pszichológusok a képzeletbeli barátokra még problémaként tekintettek, ma már tudjuk, hogy társaságuk megtapasztalása része a gyermekkori fejlődésnek, és nagy fontosságú a lelki egészség szempontjából. A képzeletbeli barátok jelenléte gyakoribb a magas intelligenciájú gyermekeknél. A Washingtoni Egyetem pszichológusa, Joel Schwarz által vezetett 2004-es kutatás szerint hétéves korig a gyermekek 65 százalékának, öt-tizenkét éves kor között pedig az 50 százalékuknak van jelen egy képzeletbeli szereplő az életében.

©

Barátnőm kisfia, Koppány, képzeletbeli ismerősét Dukdánknak nevezte el. Dukdánk kezdetben a „főnöke” volt, majd a barátjává vált. Ha utazáskor kavicsbányát mutattak,

Névjegy
Kádár Annamária pszichológus, a Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa. Kutatási területe többek között a mesepszichológia, az érzelmi intelligencia, rendszeresen tart tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője, gyermeklélektan témában szakíró. Blogja itt olvasható.

Koppánynak, azt felelte: „ááá, Dukdánk ott dolgozik, abban a kavicsbányában”, ha pedig hegycsuszamlást, akkor azt: „ő bontotta le a hegyet”, illetve bárhol jártak, Koppány hozzátette: „én itt már jártam, Dukdánkkal”. Arra a kérdésre, hol van Dukdánk, a levegőbe mutatott, ha pedig arról faggatták, hol lakik, az volt a válasz, hogy az utcán túl.
Keresztfiam, Jancsi képzeletbeli barátja egy kis ufó volt, aki a testvére megszületése után jelent meg. Ilyenkor a gyermek a képzeletbeli barát segítségével megfogalmazhatja azokat a természetesen megjelenő érzéseket, amelyeket nem mer vagy nem tud kifejezni: a fokozott figyelem iránti igényét, anyja hiánya miatt érzett szomorúságát és a féltékenységét.

Felbukkanó lények

A gyerek fantáziálásának, fantáziajátékának egyik formája a képzeletbeli barát. Minden olyan lény lehet ilyen, aki legalább egy napig jelen volt az életében, akivel beszélgetett, tanácskozott, játszott. Lehet ember, ismert személy, állat, tárgy, rajzfilmfigura vagy nem létező fantázialény. Ez a barát az esetek nagy többségében hároméves korban jelenik meg, és az iskoláskor első egy-két esztendejéig van jelen, ezt követően eltűnik – általában elutazik, vagy a gyermek egészen egyszerűen nem emlékszik már rá, úgy kezeli, mint amikor elveszíti érdeklődését egy játék vagy más tevékenység iránt.

Iskoláskorban a gyermek már nem tud olyan könnyen közlekedni a realitás és a fantáziavilág között, és megérti, hogy nem a valóság, amit elképzel. Bár ilyenkor általában már jobban érdeklik a kortársak, mint a kitalált lények, a szülőnek nem kell aggódnia, ha még hétéves kor körül is jelen vannak a képzeletbeli barátok. Érdemes megfigyelni, hogy mikor, milyen helyzetekben és miért van jelen a képzeletbeli barát, mivel ez egyértelmű jelzése annak, hogy a gyermek bizonyos szituációkban nehézségekkel küszködik.
A Washingtoni és az Oregoni Egyetem pszichológusai által végzett 2004-es kutatás eredményeiből kiderül, hogy a képzeletbeli barát nem feltétlenül stabil szereplő, volt, aki több ilyen társról is beszámolt, sőt a gyermekkor akár képzeletbeli pajtások sorozatával is benépesülhet, a kutyától a mókusig, a nagy elefánttól a százéves Joe babáig. A kutatásból megismert képzeletbeli barátok többsége – 57 százaléka – ember volt, 41 százaléka pedig állat formájában jelent meg. Több vizsgálat megerősítette, hogy a jelenség lányoknál gyakoribb, és egykékre jellemzőbb, mint olyan gyermekekre, akiknek van testvérük.

Érdekesség, hogy a megkérdezett gyermekek 27 százaléka olyan képzeletbeli barátot írt le, akiről a szülő nem is tudott. Valószínű, hogy kisiskoláskorban a gyermekek gyakran eltitkolják, szégyellik őket, mert szeretnének megfelelni az elvárásoknak, amelyek „nagyosabb” viselkedést kívánnak tőlük.

Gyermeki alteregó

Milyen szerepet játszik a gyermek életében a képzeletbeli barát? Lehet beszélgetőtárs, az érzelmi feszültségek levezetője, segítő, támogató, tanácsadó és irányító, illetve általa a gyermek kompenzálhatja mindazt, amit hiányosságként él meg. Az alteregó funkcióját is betöltheti, vagyis olyan dolgokat tehet meg, amik a gyermek számára tiltva vannak, enyhítve a bűntudat érzését. A képzeletbeli barát támogatást nyújt, amikor a gyermek magányosságot vagy elutasítást él meg, meghallgat, megbízható, és mindig jelen van, amikor kell. Segít szembenézni a nehéz élethelyzetekkel, így a gyermekbetegség ideje alatt, bántalmazás vagy veszteség miatt is megteremthet magának képzeletbeli társat. Kutatások igazolják, hogy a bántalmazott gyermekek 89 százalékának van képzeletbeli barátja, akinek az a fő funkciója, hogy segítsen csökkenteni az érzelmi feszültséget.

Gazdagodó szülők

Nagy baj, ha a szülő nem érti meg ezt a jelenséget, s a gyermek úgy érzi, el kell titkolnia a társát. Véletlenül se mondjuk neki, hogy „Ne hülyéskedj már, nincs is itt senki!”. Jó, ha felnőttként csatlakozunk ehhez a játékhoz, helyet adunk a barátnak a családi asztalnál, érdeklődünk a hogyléte felől. Az is fontos, hogy szülőként ne alakítsunk ki külön kapcsolatot a képzeletbeli társsal, ne vonjuk be a közös programba, csak akkor, ha a gyermekünknek igénye van rá, és ő már meghívta a barátját. Mivel a gyermek fantáziája hívta életre őt, neki kell fenntartania ezt a viszonyt – és neki kell megszakítania is, amikor már nincs szüksége rá.

©

A képzeletbeli barát tisztelete a gyermekvilág tiszteletének része. Nem kell félni, ezzel nem távolítjuk el gyermekünket a valóságtól, csak hidat képezünk a realitás és a fantáziavilág között. Mivel a képzeletbeli barát funkciója az érzelmi tehermentesítés, valójában hálásak is lehetünk neki, hiszen gyermekünk az ő segítségével könnyebben néz szembe a sötétséggel, a félelemmel, a fájdalommal. „Személye” minden esetben információt ad a gyermeki világról, sokat megtudhatunk így érzelmeiről, félelmeiről, szorongásairól, amennyiben odafigyelünk arra, milyen a gyermek és barátja közötti kapcsolat, miről beszélgetnek egymással. Mindez tükröt mutathat a szülő–gyermek kapcsolatról is. A képzeletbeli barát ugyanakkor sohasem használható a gyermek manipulációjára – ne mondjunk neki olyasmit, hogy: „Látod, ő már felöltözött, te meg még mindig itt szöszmötölsz!”

A képzeletbeli barát jelenlétének sok szülő azért nem örül, mert attól tart, hogy gyermeke így elszigetelődik, nem alakít ki kapcsolatokat a kortársaival. Ez a félelem nem igazolódik hosszú távon. Aggodalomra csak akkor van okunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermek teljesen elfordul a valóságtól, nem képes emberi kapcsolatokban részt venni, kizárólag a képzeletbeli társ köti le a figyelmét, és minden felelősséget rá hárít. Ha nem felejtünk el gyermekül gondolkodni, és értékelni tudjuk a nem látható és nem kézzelfogható dolgokat, akkor mi magunk is gazdagabbak leszünk gyermekünk képzeletbeli szereplői által.

A cikk a HVG Pszichológia 2013/04. számában jelent meg.