Balla István
Balla István

Egyre több szülő menekíti ki az uniformizált iskolarendszerből a gyerekét. Ennek egyik módja, hogy valamilyen alternatív iskolát keres a család, de rohamosan nő azon gyerekek száma is, akik egyáltalán nem járnak be az intézményekbe: otthon sajátítják el az előírt tananyagot. Az otthon tanulók után az állam nem fizet egy vasat sem, az ezt az utat választó szülők nagy felelősséget vállalnak, de meggyőződésük, hogy a választékból ez a legjobb a gyereküknek. A magántanulói jogviszonyt a rendszer arra is használja, hogy megszabaduljon a problémás diákoktól.

„Nagyjából négyszer fél órát töltünk tanulással. Hétkor kelünk, fürdés, reggeli, készülődés után a gyerek leül egy fél órára tanulni. Ha végez, kimegy az udvarra a testvéreivel. Ebéd előtt vagy után van a második, sok játék után, délután háromkor a harmadik 30 perces tanóra. Ezután edzésre megy, ha hazajön, vacsora, mesehallgatás, majd jön az utolsó tanulási idő. Aztán befekszik az ágyba és még olvas magának” – meséli egy a főváros környékén élő, 3, 5 és 9 éves gyermekeit jelenleg egyedül nevelő édesanya, hogyan is néz ki harmadikos fiának egy átlagos hétköznapja.

A fiú nem jár iskolába, mindent otthon – magától vagy édesanyja segítségével – tanul meg. Évente kétszer számot ad tudásáról abban az iskolában, amelyikbe hivatalosan beiratkozott, s amely erről az bizonyítványt ad ki. A fiú szívesen, gyorsan és jól tanul, emellett sportol, zenél, programokat ír.

©
Kéretlen tanulás

„Tanulni háromféle módon lehet. Önállóan (mi, felnőttek sokszor csináljuk ezt), úgy, hogy valakihez fordulunk (baráthoz, tanárhoz), és úgy, hogy nem akarunk ugyan tanulni, de valaki más azt mondja, hogy ez kötelező. Az utóbbira, a kéretlen tanulásra épül ma az iskolarendszer 99 százaléka. Amint belép a gyerek az iskolába, rögtön elkezdik olyanokra oktatni, amit rögzít ugyan a tanterv, de nem feltétlenül érdekli a gyerekeket. Automatákat akar faragni az iskola belőlük, akik majd fölvirágoztatják a nemzetet. De automaták még soha nem virágoztattak fel egy nemzetet sem” – véli Fóti Péter oktatáskutató.

Néhány demokratikus iskola, és az otthon tanítás radikális hívei viszont a tanterv helyett a gyereket állítják a központba, mondván, ha nincs érdeklődés a gyerekben, akkor teljesen felesleges megtanítani az adott anyagot. A reformpedagógia szellemében tudják, hogy a gyerekek nagyon egyenlőtlenül fejlődnek, és hogy a jó tanár és a jó iskola legfőbb jellegzetessége, hogy tud várni egy-egy képesség kialakulásával. (Erről itt olvashat bővebben.)

©

Az utóbbi években a magyar iskolarendszer még merevebb lett, még abszurdabbá vált, így egyre többen gondolkodnak el azon, hogyan lehet kimenteni onnan a gyereket. Az egyik jele ennek, hogy ugrásszerűen megnőtt az alternatív iskolákba jelentkezők száma, a másik pedig, hogy egyre többen választják, hogy gyermekeiket otthon tanítják.

Törvény adta lehetőség

A köznevelési törvényben leírt tankötelezettségnek viszont nem csak iskolába járással lehet eleget tenni, hanem „ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként” is. Ez utóbbihoz a szülőnek annyit kell tenni, hogy felkeresi valamelyik iskola igazgatóját, aki – elvileg – minden további nélkül meg kell, hogy adja a gyereknek ezt a lehetőséget, kivéve, ha megítélése szerint az a tanulónak hátrányos lenne, veszélyeztetné a fejlődését. Ez esetben értesítenie kell a kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a diák hol folytassa tanulmányait.

Az iskolán kívüli tanulásra korábban is volt mód. Ennek szomorú példája, hogy sok olyan gyereket kényszerítettek és kényszerítenek ma is – a fent idézett paragrafusok értelmében törvénytelenül – magántanulói jogviszonyra, akikkel magatartászavaruk, beilleszkedési nehézségük miatt nem tudott mit kezdeni az iskola. Fóti szerint ezek az esetek a rendszer rövidlátásából fakadnak, ezek a gyerekek szinte biztosan elkallódnak, valószínűleg a bűnözés útjára lépnek, amivel aztán mindenki igazolást lát arra, hogy ezek bűnözőnek születnek.

A másik oldalon a magántanulói rendszert a művészek, sportolók, valamiben kiemelkedők tudták kihasználni (gondoljunk Rapport Richard sakknagymesterre, a Polgár lányokra, vagy akár a világhírű matematikusra, Erdős Pálra, akit az egyetemig otthon tanítottak), vagy azok a családok, akik külföldre költöztek egy időre, illetve azok, akik megtehették, hogy gyermekük iskoláztatását drága magántanárokra bízzák.

Egyre többen

Az oktatásért felelős minisztérium adatai alátámasztják a magántanulók számának növekedését. Az "egyéni kérelemre magántanulók összlétszáma" – az Emmi tájékoztatása szerint – idén januárban 8217 fő volt, míg az előző tanévben még csak 6629-en voltak így regisztrálva. A tanulók többsége eredményesen levizsgázott júniusban, igaz, voltak olyanok, akik meg sem jelentek a megmérettetésen, vagy ott megbuktak.

Az általunk megkérdezett családok, és otthon oktatást szervező csoportok, intézmények válaszaiból az derül ki, hogy rendkívül sokszínű okok miatt választják ezt az oktatási formát a családok. Van, akinek nem elég szigorú-konzervatív az iskola, van, akinek nem elég liberális, sok szülő vallási-ideológiai meggyőződését nem tudja összeegyeztetni az iskola által közvetített képpel. Vannak, akik úgy látják, gyermekük nem tudott beilleszkedni valamiért a közösségbe, folyamatosan zaklatták a társai, és vannak, akik az életmódjuk (például tanyasi gazdálkodás, a gyerek egészségi problémái, vagy hosszabb külföldi tartózkodás stb.) miatt kérték az otthon tanulást. Röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy egyre jobban kikristályosodik: az iskolarendszer nem képes a gyerekek egyéni képességeire, szükségleteire, helyzetére reagálni, az egyengyerekek nevelése pedig kudarcra van ítélve.    

Szakosodott intézmények

Bár – mint láttuk –, az iskolaigazgató csak akkor tagadhatja meg egy gyerek magántanulóvá válását, ha veszélyeztetve érzi a diák továbbfejlődését (és ekkor is a családsegítő és a gyámügy dönt végül), mégis forrásaink arról számoltak be, hogy a legtöbb helyen nem nyitott az ilyen kérelmekre az iskolavezetés. Volt, akinek egyenesen kijelentették, hogy klikes iskolákban nem is érdemes próbálkozni, ami természetesen ellentétes a fennálló törvényekkel.

©

Valószínűleg erre az ellenállásra érzett rá néhány iskola, amelyik kifejezetten támogatja – általában némi pénzért – a magántanulói jogviszonyt. Egy a témával foglalkozó honlap felsorol több ilyen intézményt is. Az ország számos pontján alakultak olyan otthon tanulós közösségek is, amelyek amellett, hogy segítenek magántanárok felkutatásában, programok szervezésében, kapcsolatban vannak olyan iskolákkal, amely befogad magántanuló gyereket. A Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Egyesület, információink szerint épp most tervezi egy új vizsgáztató és tanácsadó központ létrehozását. Az otthontanítás-hívők szeretnék elérni, hogy hasonlóan az angolszász rendszerhez, Magyarországon is vegye tudomásul az állam, hogy a szülő képes a felelősség vállalására.

Az egyik legérdekesebb lehetőség e tekintetben egy amerikai iskola, melybe a világ több mint 30 országából iratkozhatnak be diákok – köztük Magyarországról is. Az idejárók akkreditált amerikai bizonyítványt kapnak. (A michigani székhelyű Clonlara School igazgatójával készült villáminterjúnkat lásd a keretben.)

Interjú Chandra Montgomery Nicollal, a Clonlara School vezetőjével

 

hvg.hu: Mik a nemzetközi tapasztalatok, hogy állják meg a helyüket a clonlarás gyerekek a munkaerőpiacon?

Chandra Montgomery Nicol: A Clonlaranak 1979 óta több mint 40 ezer tanulója volt, akikből több mint 5 ezer az itt leérettségizett diák. Az első években mindössze az alsó tagozatban működött a Clonlara, illetve ma is vannak, akik úgy döntenek, hogy a középiskolát egy állami intézményben teljesítik. A diákok az állami iskolarendszerbe sikeresen beilleszkednek és elmondható, hogy a leérettségizettek a legkülönfélébb hivatásokban találják meg magukat, pl. orvosok, ügyvédek, mérnökök, vállalkozók, művészek, élsportolók válnak belőlük. A mi tanulási programunkban a diákok az érdeklődésüket fenn tudják tartani, segítjük céljaik elérését és amennyiben a helyzet megkívánja, az akadémiai tanulmányokkal összekötik, így fejlődik a karrierjük.

hvg.hu: Hány gyerek tanul Magyarországról a Clonlara Schoolban?

C. M. N.: A Clonlara egy külföldi magániskola, kidolgozott nemzetközi magántanulói programmal. Az egész világon közel 750 diák részesül ebben az oktatásban. Jelenleg a magyar diákok száma kis százalékot tesz ki. Ha valaki beiratkozik az iskolába, azt elfogadják a magyar hatóságok a tankötelezettség teljesítése feltételeként.

hvg.hu: Mennyi a tandíja a Clonlarának?

C. M. N.: A Clonlara 16 főt foglalkoztat teljes állásban és részmunkaidőben, ezen kívül az akkreditációs díjat is ki kell fizetni évente. Amerikában 800 dollár, Magyarországon a gazdasági körülményeket figyelembe véve 475 euro az éves díj.

hvg.hu: Kiknek, mely gyerekeknek ajánlja a Clonlarát?

C. M. N.: A Clonlara befogad bármilyen diákot, az önmotivált egészséges gyerektől a speciális igényű gyerekig. A beiratkozási folyamat során konzultációk alkalmával figyelmet fordítunk annak egyértelműsítésére, hogy a Clonlara szolgáltatása kielégíti-e a család és a gyerek igényeit. Fontos a felelősség felismerése a szülők részéről a Clonlara tanulási rendszerét illetően.

hvg.hu: Mi a különbség a hagyományos otthon tanulás és a Clonlara rendszerben való tanulás között?

C. M. N.: Sok különböző formája létezik az otthon tanulásnak, a Conlara felismeri, hogy a tanulás sokféle módon történik. A rendszerünk jól kialakított, felismeri és alkalmazza a tanulás összetevőit, és mint folyamatot értelmezi azt, nem puszta információátadásról szól. Profi pedagógiai tapasztalat vezeti a szülőket és a diákokat, hogy megtalálják és elérjék céljaikat, különböző utakon juthatnak el azonos célokig. A Clonlara segít biztosítani azt, hogy a gyerek az állami elvárásoknak megfeleljen.

A cikkünk elején idézett édesanya például, bár Budapest mellett lakik, a Balaton-felvidéken található Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskolába íratta be a fiát. A pécselyi intézményben van „normál”, azaz nappali tagozatos oktatás is, de kifejezetten támogatják az otthon tanulást, illetve – egyfajta köztes megoldásként – az egyéni tanrendű oktatást (amikor csak néhány napra, órára jár be a gyerek, egyébként otthon tanul).

Az iskola a kerettanterv alapján működik, az év végi és a félévi vizsgán az abban leírt követelményeket kéri számon a magántanulóitól is. A felkészítésben segítenek a szülőknek konzultációkkal, különböző feladatkörök kijelölésével, tankönyvek ajánlásával. A háromfős (az iskola által kijelölt tanárokból álló) vizsgabizottság előtt zajló megmérettetések – a gyerek döntése alapján – nyilvánosak vagy zártak. Ha a tanuló levizsgázott „normál” állami bizonyítványt kap.

Csodabogárnak néznek

Karl Nikoletta
©
Pécselyen találkoztunk Karl Nikolettával is, akinek négy gyereke közül kettő otthon tanuló, kettő a normál iskolarendszerbe jár, ő maga pedagógus. Mint mondja, korábban a fővárosban laktak, 4 éve költöztek a Balaton-felvidékre, amikor a harmadik gyermekük elsős lett. Az itteni életüket (gazdálkodni kezdtek) és értékrendjüket nem tudták összehangolni az iskola által támasztott követelményekkel. „Nagyon sok energiát emésztett fel ez az állandó egyensúlyozás, hogy azokra a dolgokra reagáljunk, amikben nem értettünk egyet az iskolával. Volt egy pillanat, amikor azt mondtuk, hogy ezt ne tovább.” Először alternatív iskolát keresetek, de ilyet csak messze találtak a lakhelyüktől. Tavaly végül magántanulóként kezdte az évet elsős és negyedikes gyermekük, ami később egyéni tanrendűvé vált: heti 2-3 nap bejárnak a pécselyi iskolába. A nagyobb testvér (a barátok miatt) maradt nyolcadikra az állami iskolában, a legnagyobb pedig már gimnazista.

Nikoletta szerint a 2-3 napos iskolai elfoglaltság bőven elég a kicsiknek. „A mai oktatási rendszerben nem érdekes a gyerek, mert a rendszer és a szabályok mindent felülírnak. Az a legfontosabb, hogy azoknak minden megfeleljen, de hogy a valóságban mi történik, az nem érdekes.” Szerinte mindig a gyerekből kell kiindulni, ami sem szülőként, sem tanárként nem könnyű. Mint mondja, az otthon tanítás felvállalásával azt a fajta felelősséget veszi vissza, amit a gyerekei születésénél vállalt.

Nem tagadja, el kell viselniük, hogy csodabogárként tekintsenek időnként rájuk. „Amikor leküldöm a boltba délelőtt tízkor a gyereket, hogy hozzon tejet, akkor megkérdezik tőle, hogy miért nincs iskolába, talán beteg? Nem is értette a gyerek. Végül mondtuk neki, hogy válaszolja azt ilyenkor, hogy otthon tanul anyával. De a családban is nagy ellenállást vált ki egy ilyen döntés. Az ismeretlentől mindenki fél.”

Meggyőző eredmények

A home schooling „mozgalom” nyugaton, főleg az angolszász országokban terjedt el. „Az állam ott úgy fogja fel önmagát, hogy segítséget nyújt a polgárainak. Ha egy angol család saját maga szeretné nevelni a gyerekét, akkor ezt bejelenti, ettől kezdve az állam semmilyen kényszerrel nem konfrontálja őket, hanem azt mondja, ha szükségetek van rá, akkor gyertek, segítünk” – mondja Fóti Péter. Ott kutatások bizonyítják, mennyire hatékony módszer az otthon tanítás, az alábbi ábrán látható, hogy minden paraméterben látványosan jobb eredményeket érnek el az „iskolakerülők” az intézményekben „senyvedő” társaiknál:

Ahogy megyünk kelet felé, egyre szigorodnak a feltételek. Míg Angliában nem is szükséges számot adni az otthon tanulóknak a tudásukról, Ausztriában például már évente, Magyarországon félévente vizsgázniuk kell. Romániában pedig ismeretlen a magántanulói státusz. Érdekesség, hogy Németország még a hitleri időkben szintén nagyon szigorú szabályokat vezetett be e téren: ott legálisan ma sem lehet otthon tanítani a gyerekeket.

„Komoly áldozatvállalás”

Az otthon tanítás igen kemény korlátja, hogy valamelyik szülőnek otthon kell lennie a hétköznapokon is. Ez többgyerekes családok esetében oldható meg legkönnyebben egy darabig, amíg az anyuka otthon van egyébként is a legkisebbel. Az általunk megkérdezett otthon tanítók nagy részénél ez volt a helyzet, de van egy sor olyan foglalkozás, ami otthonról is végezhető. Az is fontos, hogy a szülő képes legyen a gyermekével, gyermekeivel tanulni.

Irányzatok

Az otthon tanulást választók főbb csoportjai (a kategorizálásban lehetnek átfedések):

- világnézeti, vallási okokból otthon tanulók
- az iskola tanítási módszereit ellenző tradicionális otthon tanulók
- az iskola tanítási módszereit radikálisan ellenzők (az unschooling hívei, John Holt követői)

Egy 2012-es kutatás felsorolja az otthon tanulás előnyeit és hátrányait is. A hátrányok között szerepel többek közt, hogy nem mindig könnyű átváltani a szülő-gyermek kapcsolatot tanár-diák kapcsolatra, és az is, hogy néha igen fárasztó ennyi időt tölteni egyhuzamban a gyerekkel, ennek megfelelően több a konfliktus, súrlódás a családban, amelyeket tudni kell kezelni. Azt is mérlegelniük kell azoknak, akik erre az útra lépnek: hogy az „komoly áldozatvállalást kíván az otthon oktató szülőtől, fel kell áldoznia a karrierjét és gyakorlatilag a szabadidejét is”.

Nagyon sok példa van arra is (többek között erre alakulnak országszerte az otthon tanulási csoportok), hogy több család összefog, és a szülők felosztják egymással a tanítandó területeket, illetve ha kell, közösen fogadnak magántanárt egyes tárgyak oktatására.

Szocializáció iskolán kívül

A legtöbb ellenérv a magántanulósággal kapcsolatban az, hogy így a gyerekek kevéssé tanulják meg, hogyan kell egy közösségben mozogniuk, hogyan kell konfliktust kezelniük, hogy alakul ki a közösségi hierarchia. A gyakorló otthon tanítók azonban visszautasítják ezeket a kritikákat. Mint ahogy az egyik szülő mondta, „az otthon tanulás nem azt jelenti, hogy egész nap ki sem mozdul a gyerek, hanem azt, hogy a szülő vállal érte felelősséget”. A fia időnként bejár az iskolába, de egyébként is jár sportolni, különórákra, cserkészekhez és más közösségekbe. Egy másik szülő szintén arról számolt be, hogy otthon tanuló gyermeke jár több különböző csoportba, és minden közösségbe gond nélkül beilleszkedik. „Azóta vannak itt alvós barátai, amióta nem jár iskolába.”

 

Fóti szerint is 10-12 éves korig tökéletes szocializációs terep a család, semmiféle károsodás nem éri őket, ha nem járnak iskolába. Mint mondja, a tapasztalatok szerint a természetes folyamat amúgy is az, hogy ha egy család otthon tanulásra rendezkedik be, lesz egy csomó szabadideje. Keresik más családokkal, a hasonszőrű emberekkel a kapcsolatot. Szerinte csak előnyük származik a gyerekeknek az otthon tanulásból, mert nem élik meg a hajszát, az iskola által mesterségesen keltett félelmet, nem szégyenítik meg őket, mint ahogy az az iskolában oly sokszor megtörténik, és az érdeklődésüknek megfelelően tudnak tanulni (tehát sokkal gyorsabban és mélyebben). „Csak meg kell nézni egy otthon tanuló gyereket: értelmes, életkedve, energiája van, élvezi a szabadságot, kreatív.”

Németország legismertebb „iskolaelutasító” édesanyja, a biológus Dagmar Neubronner úgy véli, az iskolában a gyerekek „legfőképpen azt tanulják meg, hogyan alkalmazkodjanak, hogyan ne tűnjenek fel, vagy hogyan viselkedjenek durván. Ez is egyfajta szocializáció, jóllehet, nem az, amit mi szeretnénk. Külföldi, átfogó tanulmányokban kimutatták, hogy az otthon tanulók később, felnőttként gyakrabban mennek el szavazni, gyakrabban vesznek részt közhasznú tevékenységekben, hivatásukban sikeresek, s mindenekelőtt elégedettebbek az életükkel. A legtöbbjük a gyerekeit is szabadon szeretné nevelni”.