szerző:
Lukács Andrea

Az Eurovíziós dalfesztivál finn indulóinak szereplése eldöntheti, hogy Conchita Wurst után vehet-e egészen más irányt a verseny: a slágerparádén túl lehet-e az elfogadás, a nyitottság eszményeinek ünnepe. A Pertti Kurikan Nimipäivät együttese a fogyatékkal élőkre irányítja a figyelmet, akik szeretnék, ha ugyanolyannak fogadnák el őket, mint az egészséges embereket. A művészet akár lehet is erre megoldás.

„Miért vannak a Földön pedikűrösök?” – hörgi Kari a mikrofonba, a német közönség pedig tombol a háromakkordos finn punkra. A 39 éves frontember imádja az alkoholt, a motorokat, az amerikai kocsikat és a nőket. De mielőtt pár éve eljegyezte barátnőjét, a zenekar menedzserét kérdezte, mit kell csinálni majd az ágyban. Kalle adott neki egy felvilágosító szexfilmet.

Toni nem ilyen szerencsés a nőkkel. A dobos 30 éves koráig a szüleinél élt, s hogy közelebb kerüljön a zenekarhoz, egy otthonba került. Pedig nem akaródzott neki kiköltöznie a mamahotelből. Az egyik motivációja az volt, hogy lakik bent egy lány, aki nagyon tetszik neki. Amikor odaértek, kiderült, hogy a lánynak már van barátja.

Sami leginkább Mari Kiviniemiért van oda, a finnek Középpártjának 2010-2011-es miniszterelnöknőéért. A politikusnő kampányának is aktív részese volt 2012-ben, de a veresége miatt a Kiviniemi visszavonult.

Pertti nem foglalkozik a nőkkel és sokszor sírva fakad örömében vagy bánatában. Néha elege van az egészből, mert fáradt. De minden nap eleget tesz a kötelességének, és ír legalább pár sort: „nagyon fontos, hogy minden nap írjak a naplómba, mert az segít levezetni a haragomat”. Ahogy a zenélés  és a szövegírás is.

A Pertti Kurikan Nimipäivät
©

Így született meg az Aina mun pitää című Pertti Kurakan Nimipäivät (PKN) szám, (magyarul Mindig azt kell), melynek  komoly esélyei vannak az Eurovíziós Dalfesztiválon. A 85 másodperces punkszám nemcsak azért különleges, mert alig fele a szokásos három perces performanszoknak, hanem mert ez lesz a hatvan éves dalfesztivál történetében az első punk előadás.

Továbbá az első olyan, amelynek tagjai fogyatékkal élnek: Sami és Toni Down-kóros, Kari és Pertti autista.

Ötéves közös munka után - a fogyatékkal élő felnőttek számára működő - Lythy workshopban, 2009-ben alapította a zenekart a foglalkozások vezetője Kalle, és a banda névadója Pertti. A Lythy Helsinki északi részén, a manapság egyre hájpoltabb Kallio munkásnegyedében működik 2004 óta .

A majdnem 60 éves Pertti már régóta zenél és vérbeli punk. Hozzá kapcsolódott különböző zenei tudással és háttérrel hat évvel ezelőtt  a másik három tag. Akkoriban kezdtek felfigyelni rájuk Finnországban, amikor Kallioon! című zsánerdalukkal szerepeltek egy tanulási nehézségekkel küzdő, de önállóságra vágyó lányról szóló filmben (Vähän kunnioitusta - Egy kis tisztelet).

“A dal nagyon híres lett, és olyan népszerűvé váltunk,…, hogy látni akartak minket zenélni, és interjúkat kértek” – meséli Kari, aki a munkásnegyed faragatlan bájáról énekel a dalban: „a dal az én területemről szól, az én családomról, az én környékemről. Ez Kallio" - nyilatkozta a frontember, akinek már rádióműsora is van Finnországban.

Az első kiadott anyaguk 2010-ben jelent meg, de ekkor már Németországban is kíváncsiak voltak rájuk. 2012-ben pedig egy másfél órás dokumentumfilmen mutatták be a zenekar mindennapjait, mely a Punk Syndrome címmel számos nemzetközi díjakat is bezsebelt.

A filmet minap mutatták be a Toldi moziban, mintegy ráhangolódásképp az Eurovízióra. (A vetélkedőn Magyarországot Boggie képviseli majd a Wars for nothing című dalával, és a finn együttessel együtt az első elődöntőn, május 19-én mutatkozik be Bécsben). Ám sem a film, sem a zenekar nem igazán eurovíziós. A fiúk hétköznapjai és zenéje távol áll az Eurovízión szokásos felhajtástól. Kallénak például menedzserként arra is oda kell figyelnie, hogy Pertti rendesen megmosakodott-e, vagy kitörölte-e a fenekét, avagy Kari elment-e pedikűröshöz. A napi rutint nehezen viselik, ez az autizmus egyik ismérve. Sokszor összevesznek a próbák közben, üvöltöznek és nyíltan kimondják, ha utálják egymást. A legtöbb számuk pedig ezekről a konfliktusokról szól: a szociális kapcsolatok nehézségeiről, az utálatos hétköznapi rutinról, és a vágyakról, melyeket nekik sokkal nehezebb kielégíteniük fogyatékosságuk miatt. És persze szólnak a fogyatékosokat érintő kirekesztésről is.

2015-re viszont olyan sikeres lett Finnországban a színtiszta punkot játsszó zenekar, hogy márciusban beválasztották - a magyar Dal című válógatónak megfelelő - finn eurovíziós műsorba. Állítólag Pertti és a menedzsment ötlete volt, hogy részt vegyenek a versenyen. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy 2014-ben együtt léptek fel a Lordi metálzenekarral, akikkel azóta is példálózik mindenki, ha az Eurovízió különlegességeiről van szó. A horrormaszkos finn együttes volt az első nem-konvencionális zenével jelentkező euróvíziós fellépő, amely magasan verte a szokványos popos – egyesek szerint nyálas versenyzőket.

A PKN most újra tarolhat. Amikor kiderült, hogy ők képviselik az északi országot, a fogadóirodákban őket hozták ki az idei Eurovízió nyerteseként. Azóta lejjebb csúsztak a listán, jelenleg az ötödik-hatodik helyre saccolják őket, kérdés, hogy a Conchita Wurstra nyitott közönség hogyan fogadja a punkokat. A többiekkel ellentétben ugyanis ők nem készülnek semmi plusszal. Azt adják majd, amit bármilyen más koncertjükön, fesztiválokon, külföldi turnéjukon: nem lesz fellépőruhájuk, nincsen koreográfia, füstgép vagy lézershow. "Ez punk rock - ugyanaz a stílus, amit mindig is nyomunk, senki kedvéért nem fogunk változtatni, magunkat fogjuk adni" - nyilatkozta Sami, a dobos.

A punk attitűdhöz az is hozzátartozik, hogy elutasítják az alamizsnát: "Nem akarjuk, hogy az emberek azért szavazzanak ránk, mert sajnálnak minket, nem vagyunk sokkal különbek, mint mindenki más - csak normális srácok egy kis mentális hendikeppel".

Ám a szociális érzékenységen kívül mi hajtaná az Eurovízió rajongóit szavazásra? Zeneileg ugyanis tényleg igen nyers, nem is lehet érteni a szöveget, illetve a brutális egyszerűsége sem nem dúdolható, sem nem táncolható - legfeljebb pogózni lehet rá.

Czunyi Zsuzsa, a Mosoly Otthon Alapítvány vezetője szerint érdekes, hogy Finnországban nyerhetett az eurovíziós válogatáson egy ilyen formáció, ugyanezt Magyarországon nem tudná elképzelni: „még nem tartunk itt”. És, ahogy tavaly nyerhetett Conchita Wurst, szerinte bármi megtörténhet az idén.

Fogyatékkal élők a zenében

Magyarországon is létezik olyan zenekar, amelyben fogyatékkal együtt élők zenélnek, bár nem olyan populáris, mint a PKN. A Parafónia viszont a színes kotta módszerrel sokkal komplexebb zenélést valósít meg, mint a punkok három akkordos megoldásaiban láthatunk és hallhatunk. Az autizmussal és más fogyatékkal együtt élők ugyanis nagyon jók lehetnek a zenében, hisz más a gondolkodásmódjuk, érzékenyebbek, de hagyományosan nehezen tudják kifejezni magukat - mutat rá Czunyi. Így a Parafónia speciális – főleg ritmus hangszereket – használ, és a német Heinrich Ullmann gyógypedagógus által kidolgozott módszer alapján tanulják a szolfézst: ez nem igényel komplikált gondolkodásmódot, csupán a színek azonosításának képességét.  (A módszer alkalmazása során kiderült, hogy nem csupán az értelmi fogyatékos gyermekek zenei oktatására, terápiájára alkalmas, hanem egyszerűsége miatt mindenkinek, aki a hagyományos kottát nem tudja, vagy nem akarja megtanulni. Így alkalmazható pl. óvodások, zenélni vágyó családok, iskolások, autisták és halmozottan sérültek számára is, de még idősek otthonában is  - derül ki a Parafónia honlapjáról).

Egészen más zenei vizeken evez viszont az amerikai 50 Tyson, az autista rapper, aki művésznevét 50 Cent és Mike Tyson iránti rajongásából kreálta. A fiú a szokásos rap elemekkel dolgozik, klipjeiben ugyanazok a sablonok jelennek meg, mint más amerikai rapperekében, de szövegei még egyszerűbbek. 50 Tyson például annak is köszönheti hírnevét, hogy több komikus kiparodizálta dalainak kissé együgyű előadásmódját.

A Mosoly Otthon Alapítvány Magyarországon 2007-ben kezdte meg működését, a legfontosabb tevékenysége mellett, hogy az autizmussal élők számára otthont és megfelelő életkörülményeket teremtsenek, évek óta művészeti foglalkozásokkal segítik az autisták fejlődését, és egyben megélhetési forrást is teremtenek. Czunyi Zsuzsa a hvg.hu kérdésére elmondta, elsősorban grafikákat készítenek az otthonokban, és komoly fejlődést értek el számos fiatalnál. Olyannyira, hogy 60 aktív rajzolójukból tizenhétnek a grafikai anyaga kiemelkedő, honlapukon és kiállításokon szerepelnek. „Rájuk mi művészként tekintünk” – a munkákat pedig értékesítik is, jótékonysági aukciókon, továbbá selyemsálra, noteszre nyomtatva Autistic Art márkanéven.

Czunyi Zsuzsa elárulta, hogy a foglalkozásoknak egyrészt funkcionális szerepe van: ki kell tölteni az otthonokban élők napját lehetőleg minél jobb, hasznosabb és fejlesztő programokkal, másrészt akit lehetséges, olyan munkára és tevékenységre sarkallnak, amellyel hozzá tudnak járulni az otthonok fennmaradásához, méghozzá a fogyatékos megkülönböztetés nélkül. Több otthonban például napi 4 órában dolgoznak és fonott, háncsolt termékeket vagy sajtokat, lekvárokat, nemez- vagy papírvirágokat készítenek, melyekről nem lehet megállapítani, hogy autisták kezei közül kerültek ki. „nincs rajtuk a fogyi jelzés”.

Rehab Critical Mass

A fogyatékossággal élők és az ép emberek egyaránt tehetségesek valamiben – vélik a vasárnap délutáni Rehab Critical Mass szervezői, akik arra bíztatnak mindenkit, hogy fedezzék fel a másikban azokat az értékeket, amelyek csak rá jellemzőek. A felvonulás szlogenje: „Mindenki képes, de másképp”.

A fogyatékossággal élők szeretettel várják a felvonulásra egyrészt a sorstársaikat, másrészt mindazokat, akik a jelenlétükkel fel szeretnék hívni a döntéshozók figyelmét a súlyos problémákra. Május 17-én vasárnap 14 órakor gyülekeznek a részt vevők a Clark Ádám téren, ahonnan 15 órakor a Lánchídon át vonulnak az Erzsébet térre. A helyszíneken koncertek, kulturális és családi programok várják őket. Fellép, többek között, a Republic, Tilla, Pál Dénes, Söndörgő, Gentry Sultan, Rutkai Bori, Beck Zoli/30Y, Hősök, Eszterlánc, Horváth Kristóf “Színész Bob”, Tunyogi Imre és a Nemadomfel.

A kezdeményezés azon a felismerésen alapul, hogy a különböző fogyatékossággal élő emberek közös problémája az önérdekérvényesítés nehézsége, hiánya. Ők nem tudnak egyenlő esélyekkel részt venni a hétköznapi életben, akár a tanulásra, a munkára vagy a szórakozásra gondolunk. A Rehab Critical Mass “alulról”, az érintettektől induló civil önszerveződés, melynek célja – többek között -, hogy a jelenlegi elaprózott egyéni küzdelmek helyett létrehozza a szolidaritáson alapuló közösséget, amelyhez az “ép”-nek nevezett társadalom tagjai szövetségesként csatlakozhatnak.

Ez az irány pedig mindenkinek jó: az otthonokban élőket képességeiknek megfelelő tevékenységre buzdítják, sőt az autizmussal járó nehezített szociális és kommunikációs folyamatokat is olajozzák vele. „Nekik ugyanannyira megvannak a szociális szükségleteik, még ha kicsit úgy is élnek, mintha marslakók lennének a Földön”. Ezek a foglalkozások fejlesztik a kapcsolatrendszereiket is, ahogy a finn punk banda mindennapjairól szóló dokumentumfilmben is látható, még ha éppen a vitákon, az egymásra utaltságuk hátrányain keresztül is mutatják be a finneket, akik a zenében otthonra, a bandában biztonságra találtak. Ez pedig alapvető szükségletük a viselkedési zavarokkal küszködő, szorongó embereknek.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!