szerző:
hvg.hu

Mikor mondjuk ki a boldogító igent? Fiatalon, a húszas éveink elején, amikor még kölcsönösen alakíthatjuk egymást? Vagy minél többet várunk, annál jobb, hiszen 30 fölött már sokkal érettebbek vagyunk? – Egy új kutatásból kiderült, leginkább a húszas éveink második felében érdemes házasságot kötni, ha a válás kockázatát minél kisebbre akarjuk csökkenteni.

A tudósok már régóta tudják: a válások aránya a szinte tinédzser fejjel, 18-20 évesen kötött házasságoknál a legnagyobb. Akik 25 éves korukban házasodtak össze, azoknál 50%-kal kisebb a válás esélye, mint azoknál, akik 20 éves korukban kötöttek házasságot. Nem túl bonyolult a magyarázat: a fiatal párok többsége nem elég érett a házassághoz. Azonban mi a helyzet a 25 éves kor után, a húszas évek végén kötött házasságokkal?

©

A kutatók szerint a személyiség 30 éves korunk körül stabilizálódik, a pszichológia már 1890 óta arról beszél, hogy 30 éves korunk előtt rengeteget változik a személyiségünk, 30 fölött már alig, vagy rendkívül lassan. Nem túl bonyolult a magyarázat: 30 éves korunk előtt ér bennünket a legtöbb külső hatás: gyermekkor, közösségek, iskolák, első munkatapasztalatok, önálló élet, első szerelmek, családalapítás stb. Általában 30 éves korunk körül válik viszonylag kiszámíthatóvá az életünk.

Éppen ezért a húszas éveink végén, illetve a 30 éves kor fölött kötött házasságokban már nem jelent akkora kockázatot a házastársak személyiségének és viselkedésének változása. A kutatók szerint nem csupán az érett, stabil személyiség csökkenti a válás kockázatát, 30 fölött a párok tagjai stabilabb anyagi háttérrel rendelkeznek, ezért az anyagi feszültségek is kevésbé jellemzőek, mint 30 alatt.

Egy frissen publikált kutatás mégis azt mutatta ki, hogy a válás esélye azoknál a legalacsonyabb, akik 25 és 32 éves koruk között álltak oltár elé. Nicholas Wolfinger, az Utahi Egyetem professzora frissen publikált kutatásában arra a következtetésre jutott, hogy a 32 éves kor fölött kötött házasságokban évente 5%-kal nő a válások aránya.

Professor Wolfinger azzal magyarázza a jelenséget, hogy 30 fölött a többség annyira görcsösen akarja a házasságot, hogy inkább kompromisszumot köt, és lejjebb ad az igényeiből annak érdekében, hogy valakivel „végre” összeköthesse az életét.

A statisztikák elemzéséből kiinduló kutatás azt is megállapította, hogy a képzettség, a műveltség, az érdeklődés, az iskolázottság, a vallás, a származás, az anyagi helyzet, a szexuális aktivitás az életkorhoz, az életkor meghatározó jellegéhez képest szinte egyáltalán nem befolyásoló tényező abban, hogy válás lesz-e a kapcsolat vége.