HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

A kreatív kampány csokit vagy sört reklámoz, a saját kreativitásunkkal viszont önmagunkat, életrevalóságunkat reklámozzuk, azt ígérve, hogy mellettünk könnyebb lesz fiatalosnak, játékosnak maradni, hiszen a kreativitás az energia, a meglepetés jele. Sőt: izgalmas partnerrel maga a világ tűnik szórakoztatónak.

Mondják: a nő azé, aki megnevetteti. Aki megnevettet, arról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kreatív. Elvileg ma egyszerűbb humorosnak tűnni. Sokkal több eszközünk van kreativitásunk fitogtatásához, vagy akár csak a színleléséhez, ám a humor esetében csak ideig-óráig lehet a másét használni. A kreativitáshoz – ami a legtöbb esetben nem igényel sok testi energiát – mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ember gyorsan és véletlenszerűen minél több ötletet, változatot tudjon a fejében mozgósítani és megfogalmazni. Minél nagyobb meglepetést sikerül okoznia a csábító vagy udvarló félnek, annál nagyobb hatásra számíthat. Ám ne feledjük: bár a kellemes meglepetéseket a legtöbb ember szereti, mégis vannak különbségek.

A nők kalandos biztonságra vágynak, a férfiak biztonságos kalandra. Apró, de váratlan ajándékok, izgalmas programok, szokatlan helyszínek – a kreatív embert nem kell nógatni, ezer ötlete van. Munkatársnőmnek egy téli hétköznap este a párnája alá kedvenc gyümölcsét, mangót rejtett a párja. Volt osztálytársam rávette a feleségét, hogy egy teljes napon át csak kérdő mondatokkal beszéljenek egymással.

Azt jelentené a meglepetés szeretete, hogy nem a teljesen megbízható embereket szeretjük? A kiszámítható, sziklaszilárd társat, akinek minden szavában bízni lehet? A róka elől cikcakkban menekülő nyúl az egyik legjobb példa, miért lenne baj, ha mindig megjósolhatóan viselkednénk. Előbb-utóbb felbukkan egy másik egyed, aki azért akarná megjósolni a viselkedésünket, hogy legyőzzön. Ha viszont a támadásra váratlan húzásokkal reagálunk, akár az életünk is múlhat azon, mennyire lepődik meg a támadó – vagyis adaptív, alkalmazkodó előnyünk származik a megjósolhatatlanságból. Márpedig a túlélést hatékonyan szolgáló tulajdonságok nagyobb eséllyel jutnak át az evolúció szigorú szűrőjén.

A stratégia ebben az esetben a stratégia váltogatása. Több mint 70 éve bizonyította be Neumann János matematikus és Oskar Morgenstern matematikus-közgazdász a gazdasági viselkedés elméletéről írott művükben, hogy minden olyan kétszemélyes versenyben, ahol a stratégiáknak egynél több egyensúlyi helyzetük van, a kevert stratégia a leghasznosabb. A párválasztásban is egynél több az egyensúlyi helyzetek száma, az udvarlás is versengés. Agyunknak, kreativitásunk legfőbb eszközének a siker érdekében el kellett sajátítania a megjósolhatatlan működés módjait. A kreativitásnak – ami az energia, a fiatalság, az intelligencia és a meglepetés jele – a jellege két nagyon fontos tulajdonságról ad számot: hogy az adott ötlet, viselkedés, gondolat mennyire hasznos és mennyire új.

Örök hűség helyett örök kellemesség

Geoffrey Miller evolúciós pszichológus, az Új-mexikói Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a kreativitás azért alakulhatott ki, mert a szervezetünk kiválóan tudja használni. Részben az intelligenciát és a fiatalságot jelzi, részben pedig kielégíti mások igényét az új élményekre. Versenyhelyzetekben a természetes szelekció előnyben részesíthet megjósolhatatlan stratégiákat – ebből kiindulva mondja Miller, hogy a szexuális szelekció hasonlatosan működött az udvarlás helyzeteiben, amikor az ember esetében kifejlesztette a kreativitást és a humort. Úgy látja, a stratégiai véletlenszerűség, ami a túlélés és a szaporodás céljait tekintve roppant hasznos, az ember esetében a kreativitás, a szellemesség és a humor képességévé alakult át. Szerinte inkább a saját véletlenszerűségünkkel kell foglalkoznunk, mint a másik egyed – a potenciális versenytárs – választásaival. Vághatunk pókerarcot, elrejtve valós szándékainkat, blöffölhetünk, vagyis hamis benyomást kelthetünk, de a meglepetés okozásának egyik legjobb módja a kiszámíthatatlan, véletlen viselkedés. Idetartozik az is, ha bizonytalanul tartjuk a „megtorlási küszöböt” – vagyis kiszámíthatatlan, mi válthat ki a másikból féltékenységet: egy csók, vagy akár már egyetlen csábító pillantás is.

©

Charles Darwin, az evolúcióelmélet kidolgozója úgy látta, hogy az újdonság keresése ellenállhatatlan erőt jelent a szexuális kiválasztódásban, és szerinte ez magyarázhatja a nemi ékességek gyors evolúcióját. Példának hozza fel, hogy sok énekesmadár esetében a tojók a szélesebb repertoárral rendelkező hímekhez vonzódnak. A közvélekedés szerint az átlag feletti kreativitásnak feltétele az átlag feletti intelligencia. A kreatív embernek is sok minden van a tarsolyában – ismeretek, mozdulatok, képek, szavak, hangok, jelek – és azokat meglepő módon kombinálja: ebből lesz az újdonság, amihez, ha különböző mértékben is, de alapvetően vonzódunk. És ami, ha valóban kreatív, nem csupán az érzékszerveinkre hat, hanem a gondolatainkba ágyaz új érzéseket.

Saját kreativitásunkkal önmagunkat hirdetjük, nem örök hűséget, hanem örök vidámságot ígérünk – végül is, az élet értelme nem az, hogy kibírjuk. „Ha egy gondolatmenetet a potenciális partner felvillanyozóan meglepőnek talál, joggal következtethet arra (tudatosan vagy tudattalanul), hogy udvarlója szükség esetén ugyanilyen találékony a harcban is. Így teszi a kreatív érzék vonzóvá a kiismerhetetlenséget, ami különben pedig inkább taszító volna, és így teszi a szexuális szelekció a kreatív érzéket a kiismerhetetlenség megbízható indikátorává” – olvasható Millernek A párválasztó agy című könyvében.

A kiismerhetetlenségé, de nem a kiszámíthatatlanságé. A kiszámíthatatlanság nem kreativitás, a megbízhatatlanság nem igazán humoros. Ha gyakran kell találgatnom, hogy a partner hazaér-e, amikorra mondta, vagy lesz-e kedve a programhoz, amit megbeszéltünk, az fárasztó, tehát előbb-utóbb leszokunk róla. A partnerről is. Ám fordítva is igaz: párunkat, ha folyamatosan kedves és hűséges, önmagában ettől még nem találjuk unalmasnak. A kapcsolatok hosszú távú fenntartása pedig együttműködést igényel, és azt, hogy tisztában legyenek a másik terveivel, elvárásaival, kalkulálhassanak egymás viselkedésével. A hosszú távú kiszámíthatatlanság a párkapcsolatban veszélyes; aki teheti, kerüli.

Megújuló agyak

Tagadhatatlan, hogy szórakoztató partner mellett az élet jóval kellemesebb. Ám a legjobb az a partner, akivel a világ maga tűnik szórakoztatónak. Sőt, ha a társam igazán kreatív, akkor nagy az esély arra, hogy belőlem is a legkreatívabb énemet hozza ki. Minden szerelem, párkapcsolati lehetőség egyben önmagunk újrafelfedezése is, hiszen a másik számára vonzó szerepben akarunk feltűnni. Ősi és természetes hajlamról van szó, hiszen előnyt élvez a partnerválasztásban, aki kreatív módon alkotja és jeleníti meg a vonzó szerepeket.

Mindeközben a várható élettartam megnövekedése új kihívások elé állítja a párkapcsolati kreativitást. Korábban a gyakori háborúk, a gyermekágyi láz, az egyéb betegségek, fertőzések, az alultápláltság azt okozta, hogy a házasság jóval rövidebb ideig tartott, mint napjainkban.

Ráadásul az emberek túlnyomó többségének az életmódja és fő tevékenysége – a földművelés – évezredeken keresztül kevés teret adott a mai értelemben vett kreativitásnak. Az évek, a napok és az órák ritmusát a fejés és a vetés, az életben maradás adott parancsai diktálták. Miller szerint az emberi kreativitás szexuális szelekcióval fejlődött ki, védekezésül a hosszú távú párkapcsolat unalma ellen. „Ahogy elődeink agya egyre nőtt és okosodott, valószínűleg erősebb lett vonzódásuk is az újhoz, az unalmat pedig egyre rosszabbul tűrték. Ha a nemi partner néhány nap vagy hét után már nem tudott semmi újat nyújtani, nem szívesen éltek vele tovább, így utódok létrehozására kevesebb esélyt kapott. A kreatívabb egyének tehát gyorsabban szaporodtak, mint a kevésbé kreatívak, ami elég volt ahhoz, hogy a kreativitás hajlama genetikailag megerősödjön” – írja Miller a már említett műben.

A vagányok és a fenegyerekek népszerűségét az magyarázza, hogy alkotó szelleműek nemcsak problémamegoldásban lehetünk, hanem abban is, ahogy a bevett normákat megszegjük. Az alkotó, kreatív emberek is híresek a párkapcsolati nehézségekről. Több figyelem irányul rájuk az ellenkező nem felől, nemcsak vonzóbbak, de kapósabbak is, mint a többi férfi vagy nő. A kreatív másneműekért nagy a verseny, ez okozza párkapcsolati nehézségeiket: nehéz ellenállni a csábításnak. Szóval, a nő azé, aki megnevetteti. Ám egy másik mondás arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfi pedig azé, akivel karácsonyozik.

Szvetelszky Zsuzsanna szociológus cikkét a HVG Extra Pszichológia 2015/3. számában olvashatja, mely a kreativitással, tehetséggondozással, önmegvalósítással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal foglalkozik. Hasonló témájú írásokat aktuális számunkban is olvashat, melyben az elengedés művészetét, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!