szerző:

A hazai forgalmi adatokat szemlélve a diófa, amelyet évszázadokon át elsősorban terméséért tartottak becsben, az elmúlt néhány évben a legfontosabb gyógynövények egyikévé vált. Az utóbbi időben számtalan helyen hallhatunk és olvashatunk a diólevél és a belőle főzött tea gyógyhatásairól, ám ezek többsége légből kapott a Magyar Gyógyszerész-tudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya legújabb cikke szerint. De akkor mire jó a diólevél, ha egyáltalán gyógyít valamit?

A Balkán félszigeten és Ázsiában őshonos diófát mára a világ számos területén meghonosították. Termése jelentős tápértéke miatt értékes táplálék, leveleinek jellegzetes tartalomanyagai a cserzőanyagok, a fenolos savak és a juglonszármazékok. Utóbbiak a felelősek azért, hogy a diófák alatt az aljnövényzet kipusztul, ha nem gyűjtik össze a lehulló leveleket.

A diólevélben található cserzőanyagok összefüggésbe hozhatóak a népi gyógyászati felhasználással. A diófalevél teáját legelterjedtebben bélférgesség, bőrgyulladások, szájüregi gyulladások és fertőzések kezelésére használták. – Írja Csupor Dezső gyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének adjunktusa.

©

„A cserzőanyagok kórokozó- és féregellenes hatásuk, valamint helyi gyulladáscsökkentő aktivitásuk révén hasznosak lehetnek a felsorolt állapotokban. Ugyanezek az anyagok a széles körben ismert, izzadáscsökkentőként való alkalmazásban is szerepet játszhatnak. Számos, kevésbé elterjedt felhasználási cél (pl. asztmaellenes hatás, reumás fájdalmak) esetén viszont jelen tudásunk alapján nem valószínűsíthető a hatásosság.”

A Magyar Gyógyszerész-tudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának oldalán szereplő cikkből az is kiderül, hogy ma leginkább a diólevél cukorbetegség-ellenes hatása van az érdeklődés homlokterében. A diólevelet a népi gyógyászatban is használták ilyen céllal, és számos in vitro és állatkísérlet eredménye is arra utalt, hogy a diólevél kivonata valóban rendelkezhet vércukorszint-csökkentő hatással.

Csupor Dezső szerint a diólevél már megtette a lépéseket afelé, hogy a cukorbetegség kezelésében hatékonyan alkalmazható növényként tartsák számon. „Nemrég publikáltak két cikket, amelyekben II. típusú cukorbetegeken tanulmányozták a diófalevél kivonatának hatásosságát. Az egyik vizsgálatban a betegek egyik csoportja napi 200 mg száraz (vízzel készült) diólevél-kivonatot kapott, a másik csoport ugyanolyan kinézetű, hatóanyagot nem tartalmazó kapszulát (placebót).

Három hónap után a kezelést kapott betegeknek alacsonyabb volt az éhomi vércukorszintje, sőt a terápia hosszú távú hatásosságát igazoló glikált hemoglogin (HbA1c) koncentrációja is. A másik, hasonló elrendezésű vizsgálatban ugyanezeket a hatásokat figyelték meg, de az inzulinszint növekedését is kimutatták, ami magyarázatot adhat a vércukorszint-csökkentő hatásra.”

Az eredmények reményt keltőek, bár még a szakértők ettől függetlenül egyelőre messze vannak attól, hogy magyarázatot adjanak a hatás pontos módjára. Ahhoz, hogy a hatásosság bizonyítható legyen, még sok betegen kell vele vizsgálatokat végezni, illetve azt is be kell bizonyítani, hogy a tartós használat biztonságos-e.

Az Európai Gyógyszerügynökség gyógynövényszakértői a jelenlegi bizonyítékok fényében bőrpanaszok kezelésében és izzadás csökkentésére javasolják a diólevélből készült termékek és főzetek használatát. Bár, vonja le a konklúziót a szakértő, nem ez lesz az utolsó szó a dió gyógyászati alkalmazásának történetében.