szerző:

Mindkettő sokat variál – mutat rá az evolúcióbiológia. A tudomány továbbá azt is bebizonyítja, hogy ha találkozunk egy ragadozóval a vadonban, vagy csendben bújjunk el a bozótba, vagy ordítozzunk bottal a kezünkben. Ezek kombinációja semmiképp nem előnyös.

Néha egész meglepő kutatásokra hívja fel a figyelmet az MTA. Most például Szathmáry Eörs akadémikus, elméleti evolúcióbiológus és munkatársaiéra, akik az idegi tanulás és az evolúció közötti összefüggéseket vizsgálják.

Kimutatták, hogy a tanulás, vagyis az a folyamat, amelynek során egy élőlény egyre sikeresebb egy feladat megoldásában, hasonló ahhoz, ahogyan a rátermett élőlények a szelekció hatására elterjednek egy élőlénycsoportban. A két modell matematikailag is azonos alakú.

A szex elsöprő sikerének titka

A való világban azonban a feladatok állandóan változnak. Ezért az okos tanuló nem mindig ugyanazt a megoldást erőlteti, hanem folyamatosan variál, új megoldási lehetőségeket próbál ki. Ennek evolúciós párhuzama a változó környezethez (pl. tengerelöntés, éghajlatváltozás) való alkalmazkodás, ahol új genetikai változatokat kell kipróbálni. A genetikai változatok forrása pedig a gének állandó „újrakeverése”, vagyis az ivaros szaporodás (gondoljunk csak arra, hogy a gyermek soha nem hasonlít teljesen az egyik szülőre).

Ahogyan tehát a mindig újjal próbálkozó, leleményes tanuló hamarabb rájön a feladat nyitjára, úgy a nemzedékenként új tulajdonságkombinációkkal előálló, így az élőlények lehetséges tulajdonságainak tárházát hatékonyan végigpásztázó szex is gyorsabban alkalmazkodik a változó körülményekhez. Ez a szex elsöprő sikerének titka – legalábbis evolúciós szemszögből nézve: ez az a folyamat, amellyel az evolúció megtanult hatékonyan tanulni.

Némán hadonászni sem jó

Az evolúciós tanulás során olyan modellek jönnek létre, amelyek versenyben vannak egymással. Nézzünk egy fiktív tanulási helyzetet, amelyben őseink a ragadozókkal szembeni védekezést gyakorolják! Hatékony módszer lehet a ragadozó elől némán és mozdulatlanul elrejtőzni egy bokorban, és ugyanilyen jó lehet ijesztően kiáltozva és egy husánggal vadul hadonászva szembefordulni vele. A két viselkedés átlaga (közepes hangerővel szavalni, közben a husánggal lomhán legyezni) kevés sikerrel kecsegtet. A két viselkedéselem rossz kombinációi (kiáltozva bokorba bújni, némán hadonászni) sem ígérnek sok jót. Ebben a példában csak az a modell generál hatékony viselkedést, amely valamilyen módon leképezi a két viselkedéselem, vagyis a némaság és az elrejtőzés, illetve a másik esetben a kiáltozás és a fegyverrel hadonászás közti kapcsolatot.

Mélyebb szintek felé

Szathmáry és munkatársai érdekes lehetőségként felvetik, hogy a tanuló rendszerek evolúciós analógiája nem csak az egyed szintjén lehet érvényes, hanem esetleg kiterjeszthető az egyed fölött álló szerveződési szintekre is. Végül a nagy evolúciós átmeneteket a mély tanulás (deep learning) folyamatához hasonlítják a kutatók.

Minderről részletesebben a Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelent cikkben olvashat: