Ma már nem csak az agresszív apa jelenléte vagy a gyermekkori bántalmazás tényezőiről gondoljuk úgy, hogy táptalaja lehet a szélsőséges ideológiák iránti vonzódásnak. A „terrorista alkat” számos, tulajdonképpen pozitív vágya elégül ki például azoknál, akik az Iszlám Államhoz csatlakoznak, és beolvadnak a csoport identitásába.

Huszonhétezer ember – az ENSZ számításai szerint eddig megközelítőleg ennyien döntöttek úgy, hogy csatlakoznak az Iszlám Államhoz, amely Irakban és Szíriában brutális harcokat követően hatalmas területeket foglalt el, és kalifátust kiáltott ki. Talán ennél is aggasztóbb, hogy Zeeshan ul-hassan Usmani pakisztáni származású, amerikai adatelemző mérnök számításai szerint körülbelül további 71 ezer nyugaton élő fiatal Jillenials (a dzsihád és a Millenials, azaz Y-generáció szavak játékából) fogékony a terrorszervezet által hirdetett szélsőséges eszmékre.

Cél vagy eszköz az ideológia?

Napjaink gyakran hangoztatott kifejezése, a radikalizáció olyan társadalmi és pszichológiai folyamat, amely során az egyén növekvő mértékben válik elkötelezetté szélsőséges politikai vagy vallási ideológiák iránt. Ez az elköteleződés a legszélsőségesebb esetben pedig áldozatokat követel. Ekkor az ideológia már nem eszköz, hanem maga a cél.

©

A dühöt, a kollektív társadalmi elidegenedést, az összetartozás vágyát és a muszlimok történelmi diszkriminációját jelölik meg leggyakrabban csatlakozásuk indokaiként a terroristák. Mégis felvetődik a kérdés, hogy mi motiválhatta például Sabina Selimovicot és Samra Kesinovicot – az osztrák tinédzserek 2014-ben önként csatlakoztak az Iszlám Államhoz –, hogy Szíriába utazzanak? A lányok valódi válaszát már nem tudhatjuk meg. Egyikük egy légicsapásban vesztette életét, a másik lányt novemberben az Iszlám Állam stratégiai központjának számító szíriai Rakka városában a csoport tagjai halálra verték, amikor menekülni próbált.

Nyitott, jövedelmező, szimpla

Vegyük sorra a radikalizálható egyén perspektívájából azokat a tényezőket, amelyek miatt vonzó lehet az Iszlám Állam. Először is a szervezete nyitott: bárki csatlakozhat, a bukott diáktól kezdve az autószerelőn át az orvosig. Itt nincs vizsga, adottság, státus, amely alapján kiválasztják a tagokat. Másodsorban, a terrorizmus rendkívül jövedelmező életforma: Szíriában akár havi 400 dolláros jutalomban is részesülhet az Iszlám Állam katonája. Harmadsorban pedig a szervezet ideológiája végtelenül egyszerű. Az Iszlám Állam zászlajának fekete és fehér színei is tökéletesen szimbolizálják a szervezet kétpólusú ideológiáját: A világ jó és rossz – azaz hívő és hitetlen – részre osztható. A szélsőséges ideológiák másik jellemző tulajdonsága, hogy a türelmetlenségre építenek, mindent rögtön akarunk. A dzsihád csillogása gyorsan megszerezhető hírnevet jelent, ami sokkal vonzóbb, mint naphosszat az iskolapadban ülni, verseket tanulni vagy éppen sikertelenül udvarolni valamelyik osztálytársunknak.

A terrorizmus pszichológiai aspektusainak vizsgálata az 1960-as években vette kezdetét. Akkoriban patologikus állapotként írták le a hajlamot a radikalizációra, amikor is az elkövető súlyos mentális zavarral küzd, amely olyan családi problémákban gyökeredzik, mint az agresszív apa jelenléte vagy a gyermekkori bántalmazás. Az 1980-as évektől kezdve a pszichológia az okokat az egyént körülvevő globalizált és gyakran kiszámíthatatlan világban is keresi. Mára a tudományos konszenzus szerint a radikalizáció történelmi, gazdasági, kulturális és politikai körülmények eredménye is.

Nyomot a világban

Az Iszlám Állam ideológusai sikeresen felismerték, hogy egy olyan világban, ahol egyik napról a másikra vállalatóriások dőlnek össze, hiányzik a biztonság. A szélsőséges ideológiák pedig képesek a kiszámíthatóság iránti vágyat kielégíteni.

A tagok számára az Iszlám Állam elsősorban közösség, amelyet közös hiedelmek, normák és célok kötnek össze. Ebből az aspektusból vizsgálva a vallás csupán köntös, amely az alapvető emberi vágyakat és igényeket öltözteti. Csatlakozás után kialakul az úgynevezett kollektív tudat, ahol az egyén beolvad a csoport identitásába, gyakran olyan mértékig, hogy önfeláldozása magától értetődővé válik. A tudáshoz és a hírekhez való korlátozott hozzáférés, a könyvégetés, a világi tudományok elítélése mind a végső célt szolgálják: az egyén teljes függését a csoporttól.

Ez a közösség teret és támogatókat kínál, hogy a tagok fontosnak érezhessék magukat a saját szemükben és másokéban is. Mindannyiunk vágya, hogy nyomot hagyjunk a világban, az Iszlám Állam ezt a fajta jelentőségérzetet, pontosabban ennek a látszatát kínálja. Elhiteti a jövőbeli harcosokkal, hogy modernkori Herkulesekké válhatnak, hogy a hitetlenekkel való küzdelmük nemes célt szolgál, a harcokban való részvétel pedig biztos helyet jelent a történelemkönyvek hasábjain. Ez pedig vonzó, különösen olyan zavaros életkorban, mint a tinédzsereké, amely a szakadatlan identitáskeresésről szól. Emiatt a fiatal generáció a leginkább veszélyeztetett.

Mi a megoldás? Visszafordítható-e a folyamat, és létezik a gyakorlatban a deradikalizáció? Ha felismerjük, hogy a szélsőséges eszmék azért vonzóak, mert egyszerű és azonnali válaszokat kínálnak, akkor a megoldáshoz is közelebb kerülünk. Ugyanilyen egyszerű alternatívát kell kínálnunk, viszont merőben más keretek között. Fel kell ismernünk a globalizációban rejlő negatív hatásokat is, és olyan platformokat kell kialakítani az egyén számára, ahol érvényesülhet; bőrszínére, vallására és képzettségére való tekintet nélkül. Az Iszlám Államot el lehet pusztítani, ezzel azonban a terrorizmus strukturális okai nem szűnnek meg létezni.

Palik Júlia nemzetközi kapcsolatok-szakértő cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!