Szenet szemért

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Utolsó felvonásához érkezett a romániai bányabezárási program: a kormány elhatározta a szubvenciók teljes eltörlését, valamint újabb 16 ezer alkalmazott elbocsátását.

Hiába festették át élénk színűre, és aggattak rá angol nevet, egyelőre egy fia bányász nem lépte át az egykori kopott irodaépület küszöbét a Zsil-völgyi szénbányászat fellegvárának tartott Petrozsényben, hogy tanácsot kérjen induló üzleti vállalkozásához. Pedig a Hunyad Megyei Kereskedelmi Kamarával együttműködő és a magántőke bevonásával pazarul berendezett Consulting Business Center (CBC) ideiglenes irodahelyiséget is adna a munka nélkül maradt, vállalkozó kedvű bányászoknak, információkkal támogatná kezdeti lépéseiket, üzleti partnereket keresne számukra - sorolta a szolgáltatásokat a HVG-nek Daniela Badescu, a központ vezetője.

Hogy a román kormány miért akar tűzön-vízen keresztül is üzletembereket faragni a több ezer, állását vesztett bányászból, arra a Bányavidékek Fejlesztési Programjai Megvalósításának Nemzeti Ügynökségének (ANDIPRZM) petrozsényi - egy tömbház földszinti lakásában működő - hivatalában sem tudtak konkrét választ adni. Carmen Tarnovschi referens, valamint munkatársa, Julio Fuster, a Corporate Solutions brit tanácsadó cég egyik igazgatója mégis optimista. Azt hangoztatják: elsősorban az emberek mentalitásán szeretnének változtatni, úgymond megtanítani őket a váltásra. Csakhogy Petrozsényben és a Zsil-völgy többi szénbányájában - magyarázták a HVG-nek - az üzletemberek nem túl népszerűek, mindenki a kisstílű üzletelőkkel, még rosszabb esetben a naiv bányászcsaládokat korábban gyakran megkopasztó csalókkal azonosítja őket.

Ennek ellenére a világbanki pénzből is finanszírozott ügynökség talált 17 egykori bányászt, akikkel kétéves szerződést kötöttek, és Petrozsényben egy külön épületben kedvezményes bérleti díjjal irodát, műhelyt, telefont, internetet bocsátottak a rendelkezésükre. Igaz, nyolcan közülük már be is dobták a törülközőt. A korábbi években szélnek eresztett bányászok átképzési programjait igencsak későn kezdték el, így nem csoda, hogy az elbocsátottaknak még a hivatalos statisztikák szerint is mindössze 1 százaléka tudott mostanáig új szakmát szerezni.

A legnagyobb gond azonban, hogy sem a Zsil-völgyében, sem a többi bányavidéken nincs alternatív munkalehetőség. A 35-50 éves vájárok céltalanul, alkalmi munkákból tengetik életüket, és próbálják meg eltartani családjukat, miközben arra sincs pénzük, hogy kifizessék közüzemi számláikat. A rendkívül elmaradott infrastruktúrájú, lepusztult bányásztelepüléseket messze elkerülik a befektetők. Petrozsényben például csupán egyetlen, kínai kerékpárokat összeszerelő kis műhellyel tudtak dicsekedni, amely pár tucat embernek ad munkát, így nem csoda, hogy a valódi munkanélküliség jócskán meghaladja a 20 százalékot. Aki esetleg elcsíp egy állást, hajlandó akár a 20 ezer forintnak megfelelő minimálbér alatt is gürcölni, hisz bármikor tízen is készek beugrani helyette.

A romániai bányászat nyolc évvel ezelőtt kezdődött átszervezési programja (HVG, 1997. november 22.) az idén újabb, ezúttal valószínűleg az utolsó mérföldkövéhez érkezett. Az IMF követelésére az ipari minisztérium ultimátumot adott az ágazatnak: 2007 után kizárólag azok a bányák maradhatnak talpon, amelyek képesek kifizetni költségeiket. A minisztérium adatai szerint az utóbbi másfél évtizedben a költségvetés - a kitermelési veszteségek kompenzálására - adósságeltörlések, végkielégítések formájában összesen 5,6 milliárd dollárnyi szubvenciót pumpált a szektorba, amelybe az idén további 90-100 millió dollárnyit ölnek bele. Ezzel párhuzamosan 1997 óta 408 bányában függesztették fel a kitermelést, de csak 130-at zártak be véglegesen.

A kormány minapi bejelentése szerint a most még aktív 45 ezer bányászból az idén várhatóan 7600-at, jövőre 9 ezer főt bocsátanak el. Ezzel párhuzamosan 2006-ban 25 százalékkal csökkentik - és egy évvel később végérvényesen eltörlik - a barnaszén, a lignit, a vasérc és a színesfémek kitermelésére szánt állami szubvenciót. A hírek szerint több bányát is kiírnak privatizációra - ám hogy melyeket, egyelőre titok.

A leépítés az összes bányavidéket érinti, de az évi 2,8 millió tonnát kitermelő Zsil-völgyi feketeszén-bányászat 2010-ig kap haladékot. Ezután az EU már csak 18 ezer aktív bányászt engedélyez Romániában, tehát további tízezren kerülnek majd utcára. Mindezt a Világbank 2009-ig egy 120 millió dolláros hitellel támogatja, aminek felét Bukarest 60 szakszerű bányabezárásra, másik felét a régiók gazdasági-szociális fellendítésére fordíthatja.

A korábbi években véres utcai harcokat is szervező bányászszakszervezet ma már a jelek szerint csendben szemléli, hogy a kormány - a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan - végkielégítéssel fogja helyettesíteni a vakvágányra sodródott átképzési programokat, és nem igazán törődik a vájárok sorsával. A műszakicikk-kereskedők azonban máris dörzsölik a tenyerüket, hiszen a bányászok a végkielégítést - akárcsak 1997-ben - feltehetően pillanatok alatt elköltik tévére, hűtőgépre és egyéb háztartási berendezésre. Pénzük pedig ezúttal is lesz: a kormány átlag 3500 eurónak megfelelő összeget szurkol le minden elbocsátott bányásznak, azzal a "felkiáltással", hogy abból kezdjen új életet.

IRHÁZI JÁNOS / PETROZSÉNY