Érdekes, hogy annak idején nagyon gondos, évekig tartó nyomozásról írtak a bennfentesek, de a www.libfl.ru/eng/saros /patok.htm internetes orosz honlapot senki sem említette. Pedig ott megtalálható a nagy valószínűséggel teljes, sokszázas lista. (Talán az lehetett a gond, hogy az interneten szörföző érdeklődők "patak" szóra kerestek, pedig - feltehetően elírás folytán - "patokra" kellett volna.)
Mivel semmiféle kényszerítő erő sincs Magyarország birtokában, úgy gondolom, a visszakapott könyveknek is örülnünk kell, és nagyon is lehet, még ha ott maradt is vagy nyolcszáz darab. Baráti gesztusként jobb lett volna visszakapni a teljes kollekciót, pillanatnyilag azonban semmi esély nem látszik a visszaszerzésére. Kedvező viszonyok között persze ilyen helyzet is előállhat, gondoljunk a 48-as zászlókra, amelyeket politikai alku részeként a centenáriumra visszakaptunk, vagy a corvinákra, amelyeket a török szultán visszahozott, mert az egyetemi ifjúság Törökország mellett állt ki az orosz-török háború idején.
A közvélemény felháborodott azon, hogy az oroszok őrzési díjat kértek. Pedig ez elfogadott, még ha nem nagyon publikus gyakorlat is. Ilyen címen veszik vissza régen eltűnt műtárgyaikat a múzeumok, könyvtárak és levéltárak, kikerülve ezzel a sokszor bizonytalan kimenetelű pereskedést. Amikor először hallottam a 400 ezer dollárról, az azért számomra is sokkoló volt. A Nemzeti Múzeumban megnézve az anyagot megnyugodtam, de csak a dolog anyagi részét illetően. Nagyon bosszantott a feliratok önképzőköri színvonala, továbbá hogy nem készült a visszakapott könyvekről szakszerű és igényes katalógus.
A média a könyvek közül szinte kivétel nélkül Lorántffy Zsuzsanna bibliáját (Hanau, 1608) emelte ki. Mondhatni joggal, mert becses ereklye. De mi volt annak az oka, hogy ennél jóval drágább, magyar szempontból sokkal jelentősebb darabokról szó sem esett? Egyetlen sor sem jelent meg arról, hogy a visszakerült könyvek között Gutenberg-nyomtatvány is szerepel, mégpedig Johannes Balbus Catholicon című könyvének első kiadása (Mainz, 1460). Pedig ha ez napvilágra kerül, hozzátéve, hogy ennek az egyetlen könyvnek az értéke fedezi az őrzési díjként kifizetett teljes összeget, feleslegessé tehették volna a meddő polémiát, a számos fanyalgó, drága visszavásárlást emlegető, politikai felhangoktól sem mentes cikket. Keveset olvastam a sok millió forintot érő ősnyomtatványokról, például az első hiteles Buda-látképet tartalmazó Schedel-világkrónikáról (Nürnberg, 1493), a Mainzban 1475-ben nyomtatott Corpus Jurisról vagy az 1483-ban, Nürnbergben kiadott német biblia csodálatosan színezett példányáról, nem is szólva az 1404-ben készült, impozáns teológiai kéziratról. Nem beszélt senki arról, milyen sok, egykor Kazinczy Ferenc gyűjteményéből származó darab került haza, számomra pedig az a legfájóbb, hogy teljesen elsikkadt, hogy hazatért Balassi Bálint Beteg lelkeknek való füves kertecske című könyvének két unikum példánya (Krakkó, 1572 és Lövő, 1593). A könyv Bock-fordítás, tulajdonképpen a német Würzgärtlein (fűszeres kertecske) címen ismert könyvtípus egyik darabja. Többeknek eszébe juthat róla Márai Sándor műve, a Füves könyv. De mennyivel költőibb Balassi megfogalmazása!
Páratlan szellemi kincs került tehát vissza Sárospatakra, és Magyarország anyagilag sem járt rosszul.
BORDA LAJOS
(A szerző antikvárius)