Az egészségbiztosítási reform iránya a koalíciós pártok szándékait, s a téma szakértőinek véleményét figyelembe véve, alighanem eldőlt. Olyan több-biztosítós rendszert fognak létrehozni, amelyben az állami garanciák rendszere és maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is tovább él a magánbiztosítók mellett. A részletekről még egy darabig elvitatkoznak.

Műtét. Nagyot vágnak © Túry Gergely

Sokan egyetértenek abbanl, hogy most már nem lehet finomkodni, s ha vágni kell, akkor vágjunk bártan. Bokros Lajos közgazdász, a Közép-Európai Egyetem (CEU) vezérigazgatója például többször is kijelentette, hogy miközben a társadalom-biztosítást, értelem szerűen a gyógyító szolgáltatásokat is 10 millióan veszik igénybe, addig csupán 3,5 millióan fizetnek járulékot, és a több mint 3 millió nyugdíjas már egyáltalán nem járul hozzá a rendszer fenntartásához. Ez a helyzet egyszerre eredményezi a rendszer alulfinanszírozottságát és a betegek kiszolgáltatottságát. Ahhoz, hogy a betegek helyzete megváltozzon többcsatornás egészségügyi biztosítási rendszerre van szükség. Azaz a magán egészségbiztosító pénztárak versenyezzenek a betegek pénzéért, majd a gyógyítási szolgáltatók versenyezzenek a magánbiztosítók pénzéért.

A többcsatornás egészségügyi finanszírozásnak Bokros szerint öt fontos eleme van: a költségvetési finanszírozás mellett az államháztartás alrendszerként az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP), továbbá a kötelező magánbiztosítók, az önkéntes egészségpénztárak, illetve a vizitdíjat, amelyet a közgazdász fogyasztói társfinanszírozásnak nevez.

Ezzel szemben csak módjával engedné rá a piacot az egészségbiztosításra Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság elnöke. Szerinte az Egészségbiztosítási Alapot önálló intézménnyé téve kellene függetleníteni a költségvetéstől. Olyan rendszerre lenne szükség, amelyben az alap felelős a járulékok és a szolgáltatások közötti egyensúly megteremtéséért. Ez nem jelentheti az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadások csökkentését annak érdekében, hogy fedezhető legyen az adminisztráció az adott intézményeknél, biztosítóknál.

Draskovics úgy véli, hogy meg kell őrizni a társadalombiztosítást és a közfinanszírozást. Ma a társadalombiztosítás keretében minden szolgáltatást közfinanszírozással old meg az állam, amelyben a hálapénz miatt nagy a magánfinanszírozás szerepe is. Ezeket a pénzeket kell legális és átlátható csatornákba irányítani, miközben fennmarad a kockázatközösség. Ez azonban nem jelenti, hogy ezt egyetlen biztosítónak kellene megteremtenie. A szolgáltatóknál lévő tartalékokat csak az egymással versengő biztosítók tudják felszabadítani, amelyek azonban nem működhetnek a szó klasszikus értelmében vett üzleti biztosítóként. Az Államreform Bizottság elnöke szerint meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy válasszanak ezen intézmények között, de a választást kikényszeríteni nem lehet.