Az egykori állambiztonsági szervezetek iratainak nyilvánosságáról máig volt belügyesek döntenek - állítja cikkünk történész szerzője.
 A mai napig volt belügyesek döntenek? © HVG |
Különös olyan országban emlékezni a kommunizmus áldozatainak emléknapján, amelyben Kádárt és rendszerét méltató könyv szerepel a bestsellerlista élén, s ahol - függetlenül attól, ki van kormányon - a politikai és társadalmi elit is csak félrenéz, ha a pártállami diktatúráról van szó. Miközben szombaton kongresszusi beszédében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arról beszélt, hogy "bárhogy forgatjuk ezt a dolgot, a magyar demokrácia hagyományvilágába Kádár János a legnagyobb jóindulattal sem gyömöszölhető bele", volt belügyi tisztek egy része ma is a kormány nemzetbiztonsági kabinetében őrködik biztonságunk felett, az "utódszervek" vezetése 70 százalékban olyan személyek kezében van, akik karrierjüket a diktatúra kiszolgálóiként kezdték.
A mai aktív volt állambiztonságiak iratai nem kutathatóak, ezért csak véletlenszerűen kerülnek elő nevek. Az információk azonban folyamatosan gyarapodnak. Péter-Bartha Gáborról például, aki jelenleg a nemzetbiztonsági kabinet munkatársa, már azt is tudjuk, hogy püspököket "tartott", kollégájáról, a moszkvai követség jelenlegi belügyi attaséjáról, Szekeres Ferencről pedig kiderült, korábban cionista "vonalon" dolgozott, és a Mazsihisz-előd zsidó érdekképviselet, a MIOK egyik jogtanácsosának tartótisztje volt. A helyzet felsőbb szinten sem jobb: Stefán Géza altábornagy, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója 1989-ben a Budapesti Rendőr-főkapitányság állambiztonsági helyetteseként a Nagy Imre-újratemetés manipulálásáról gondoskodott, az 1989-ben baloldali elhajló egykori párttagokat elhárító Horváth József pedig 2002-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szakmai főigazgató-helyettese volt (majd magáncége az OTP Bank biztonságáért felelt). A helyzetet jól jellemzi, hogy a Belügyminisztérium (BM) titokvédelmi osztályát a rendszerváltás után is az a Sulyán Jánosné vezette, aki 1989 előtt kezdte szolgálatát a III. főcsoportfőnökségen. Minden jel szerint az NBH a legtermészetesebben alkalmazza az 1989, sőt az 1956 előtti BM tagjait. Az intézmény jelenlegi szóvivője, a volt népszabadságos washingtoni tudósító, Vajda Péter az Államvédelmi Hatóságnál kezdte karrierjét, és 1956-ban mint rendőr százados politikai tiszt szerelt le.
Az, hogy a pártállam működtetőinek múltja csak szelektíven ismerhető meg, komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az érintettek ezáltal zsarolhatóvá válnak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a volt állambiztonságiak jelentős része fontos társadalmi szerepet is betölt. Barabás Miklós például "Nádházi Emil" fedőnéven kezdte karrierjét (HVG, 2004. május 22.) a KISZ központi bizottságában, majd az Országos Béketanács elnökeként folytatta, hogy a rendszerváltás után az Európa Ház Egyesület elnöke és a kormány kiküldöttje lehessen az EU gazdasági és szociális bizottságában. Mások a gazdaságban futottak be karriert, ifj. Apró Antal például ma sikeres vállalkozó, 1989 előtt viszont a III/II.-2 - az NSZK és Ausztria elleni elhárítás - alosztályvezetője volt.
Ne legyenek illúzióink: a KGB és az átállt hírszerzők révén a nyugati szolgálatok is viszonylag pontosan tudják, hogy a magyar BM volt alkalmazottai közül ki kicsoda. Csak az a kérdés, hogy ki és mennyire zsarolható ezekkel az információkkal. Az egyedüli érdekelt csoport, amelynek informáltsága ezen a téren igen hiányos, az a magyar társadalom.
