A mezőgazdaság ugyanolyan vállalkozás, mint a többi, csak mások a kockázatai. Az eltérő kockázatokat az időjárás jelenti. A májusi fagy valóban húsba vágó károkat okozott a keleti, főként szabolcsi gyümölcsösökben, habár a becsült 40-45 milliárdos összeget kétellyel kell fogadni. Talán a fele.

Kun István © HVG

Fagykár ellen évtizedek óta nincs lehetőség üzleti biztosításra. Védekezni azonban lehetne. Az olaszországi Alto Adige hatalmas almaültetvényeit ellátták fagyvédelmi öntözőberendezésekkel. A technika sikeres, pedig a tavaszi fagyok ott rendszeresek. Nálunk - tudtommal - egyetlen ilyen öntöző sem működik. Noha működhetne. Az almaágazat az uniós belépés előtt több támogatást kapott - 15 milliárd forintot - ültetvénytelepítésre, mint az összes többi kertészeti ágazat együttvéve. A gazdák ezer hektárjával ültették az almáskerteket, ám fagyvédelmet nem terveztek, nem kértek rá támogatást (kaptak volna), és maguk sem áldoztak rá. Ezt büntette most májusban az időjárás.

A gazdák többsége őstermelő vagy családi gazdálkodó. Jellemzőjük, hogy minden baloldali kormánytól toporzékolva követelőztek, a kormányok pedig rendre betojtak 50 traktor láttán. A gazdák el lettek kényeztetve. Az ingyenpénzeknek döbbenetes az ára: alacsony színvonalú gazdálkodás, valamint versenyképtelenség, még belföldön is.

A Magosz pedig egy gazdaságilag súlytalan formáció. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ben 3-4 százalék, s a Magosz tagjai ennek maximum az ötvenedét állítják elő. A szervezet érdekvédelmi álruhát öltött, noha pártpolitikai célokat követ (öt taggal képviselteti magát a Fidesz parlamenti frakciójában). Csaknem lelki beteggé vált, hogy immár két és fél éve nem sikerült semmivel demonstrációra hergelni a gazdákat. Most igen. Olyan követelésekkel, amilyenekhez hasonlót rajtuk kívül senkinek sem teljesítettek. Hogy az állam térítse meg a kárukat. Meg adjon, meg adjon, meg adjon.

De hát a gazdák felelőtlenségéért miért az adózó polgároknak kellene fizetniük?

Az agrárkár-enyhítési alap az elmúlt két évtized legkonstruktívabb agrárgondolata. A lényege: az ágazat közös alapot hoz létre károsultjai megsegítésére. A sorsa most dől el. Ha a kormány ismét fejet hajt a tüntetők zsarolása előtt, az alapnak ab start befellegzett.

A minisztérium kereste a lehetőségeket, hogy a károsult gazdák folytathassák a termelést, noha a hitelígéret inkább csak ígéret. A családi gazdálkodók zöme egyszerűen nem fizette vissza az Orbán-kormány gáláns stafírungját: az akkori 67 milliárdos hitelből 60 milliárd besült a banknál. A gazdák többsége viszont őstermelő, s közülük alig van hitelképes. Az ötpontos petíció még részben sem teljesíthető, mert precedens lenne. Jönne a jég verte fél ország, meg az aszály sújtotta egész. Ezt nyilván a Magosz is tudja. A demonstrációk csupán látszólag célozták a követelések kikényszerítését, valójában politikai erőpróbának minősültek.

Itt nem csak tíz- (száz-) milliárdokról van szó. Arról is, hogy a kormány folytatja-e elődjeinek gyávaságát.

KUN ISTVÁN

(A szerző publicista)