Hazai lapmatuzsálemek: centenáriumokon túl

HVG

Több mint egy tucat olyan újságot és folyóiratot adnak ki ma Magyarországon, amely egy évszázadnál hosszabb ideje többé-kevésbé folyamatosan jelen van a hazai sajtópiacon. A legrégibb ilyen orgánumnak az 1857. június 4-én debütált Orvosi Hetilap (OH) számít: a szabadságharc idején a fejsérülést szenvedett Görgey Artúrt is kezelő sebész, Markusovszky Lajos által alapított "közlöny" honosította meg a magyar nyelv használatát a honi egészségügyi szakirodalomban. A világ hatodik legpatinásabb orvosi szakfolyóirataként számon tartott OH (amelynek kiadása csak 1945 és 1948 között szünetelt) hasábjain adta közre Semmelweis Ignác 1858-ban a gyermekágyi lázról írt cikksorozatát. A Ferenc József-i időkben alapított, máig talpon maradt sajtótermékek között egyetlen irodalmi és művészeti lap sem akad, a társadalom- és természettudományi orgánumok közül viszont néhány túlélte a később kitört háborúkat, forradalmakat. A legendagyártó Thaly Kálmán történész által alapító szerkesztőként jegyzett Századok például éppen a kiegyezés (1867) óta jelenik meg. Még előbb, 1862-ben jött ki a magyar erdészeti szaknyelv elterjesztésében kulcsszerepet játszó - jelenleg 3 ezer előfizetővel rendelkező - Erdészeti Lapok, amely 1952 és 1991 között Az Erdő címen jelenhetett meg. A hazai sajtótörténet külön darabját képezi az 1880-ban színre lépett, ma is kiadott napilap, a Népszava; a patinás fejléc alatt 1958 és 1963 között Európában egyszerre két újság is megjelent: az egyik Londonban az emigráns szociáldemokraták lapja volt, Kéthly Anna főszerkesztésével, a másik Budapesten, a Kádárhoz hű szakszervezetek orgánuma egy bizonyos Timmer József irányítása alatt.