HVG |
A szürke színű, lemezes szerkezetű, üledékes olajpala igen gazdag kerogénban, amely a szénhidrogének egyik lehetséges anyakőzete. Amit a természet - megfelelő körülmények között - még néhány millió év alatt végezne el, azt az ember hevítéssel hipp-hopp elérheti. Csakhogy az eddig alkalmazott eljárás során a drágán kibányászott, elszállított és összezúzott palát 540 Celsius-fokra kell felmelegíteni, hogy kinyerjék belőle a nyersolajat, amit hidrogénnel még tovább kell tisztítani feldolgozás előtt.
A Shell vezető kutatója, Harold Vinegar a vállalat amerikai olajpala-lelőhelyén arra jött rá, hogy a mélyben kell felmelegíteni a palát. Így megspórolják a kőzet kitermelési költségét, az alacsonyabb hőmérsékleten - 340 fokon - és lassabban végzett folyamat során pedig olyan könnyű olaj nyerhető, amit alig kell finomítani.
Három amerikai államban - az egymással szomszédos Wyomingban, Utahban és Coloradóban - annyi olajpalát rejt a föld, hogy abból egyes becslések szerint legalább 800 milliárd hordó, mások szerint ennél 2,5-szerte több nyersolaj termelhető ki. Már az előbbi mennyiség is háromszorosa a világelső Szaúd-Arábia nyersolajkészletének. Az amerikai energetikai minisztérium szerint a térség 2020-ra napi 2 millió, 2040-re pedig napi akár 3-5 millió hordó olajat termelhet. Ez persze a jelenlegi napi 85 millió hordós világfogyasztáshoz képest nem sok, és nem is jelent energiafüggetlenséget a napi 21 millió hordónyi kőolajat fogyasztó USA számára, de csökkentheti a mostani magas olajár miatti biztonsági kockázatot. Ráadásul a termelési mennyiség is stabilabb, mint a hagyományos kutaknál, amelyek hirtelen hozamcsökkenése vagy kimerülése állandó fejfájást okoz az olajbányászoknak.
Más országokban is van olajpala: az USA-n kívüli ilyen nyersolajkészletet összesen 1600 milliárd hordóra becsülik. Észtországban például 1830 óta használják a kerogént, amelyből az ország villamosenergia-szükségletének 75 százalékát állítják elő. Ausztrália 2000-ben kezdett hozzá a kerogén feldolgozásához, és napi 4500 hordó olajat sajtolt ki belőle, amíg 2004-ben, környezetvédők fellépése miatt, be nem zárták az üzemet. Brazília fűtőolajat készít a palából, és Jordániában, Izraelben, Thaiföldön, Dél-Koreában is jelentősek a készletek. A Wisconsin Egyetem legfrissebb kutatása szerint pedig Kína északnyugati részén több olajpala található, mint az említett három amerikai államban együttvéve.
Tetemes mennyiségű, állítólag ugyancsak 1600 milliárd hordónyi nyersolajat rejt a kanadai Albertában lévő olajhomok - más néven kátrányhomok - amely úgy jött létre, hogy a mélyben keletkezett, felfelé vándorló kőolaj a homokkal keveredve sűrű anyaggá alakult. E készletből a mai árak mellett 300 millió hordó biztosan kitermelhető nyereségesen - ezzel a világ folyékony kőolajtartalékát birtoklók sorában most a 22. helyen álló Kanada készlete már meghaladná a szaúdit. Kanadán kívül Venezuelának van még jelentős extranehézolaj-készlete, becslések szerint ezt hasznosíthatóvá téve a latin-amerikai ország a világ harmadik legnagyobb olajvagyonát tudhatná magáénak.
A kanadai olajhomoknak is ugyanaz az előnye, mint az amerikai olajpalának. A fekete arany bizonyosan ott van, a termelés szintje stabil, és nincs biztonságpolitikai kockázat. A francia Total, a Shell, az Exxon és a Chevron sorra vásárolja a kutatási jogokat, a norvég Statoil pedig az idén 2 milliárd dollárért egy olajhomok-kiaknázással foglalkozó kanadai céget vett meg. A versenyben az amerikai ConocoPhillips jár az élen, 2010-re termelésének 8 százaléka származhat a kátrányhomokból. Az olajmultik összesen 70 milliárd dollárnyi beruházást terveznek a következő évtizedben az olajhomok kiaknázására. Az albertai olajhomokból jelenleg napi 1,2 millió hordónyi olajat termelnek ki, a felhozatal 2020-ra várhatóan 4 millióra nő, ami már a világ második legnagyobb folyékony készletével rendelkező Irán jelenlegi termelésével egyenértékű.
Miután a kanadai kátrányhomokiparnak harminc évbe telt a jelenlegi termelési szint elérése, a Shell nem bízik abban, hogy 2015 előtt megkezdhetné a kereskedelmi méretű kiaknázást. A műszaki kihívásokon túl környezetvédelmi és politikai akadályok is tornyosulnak a pala és a homok hasznosítása előtt, nem beszélve a lelőhelyeken élők esetleges ellenállásáról. A külszíni fejtés sok esetben erdők kiirtását feltételezi, és hatalmas mennyiségű kőzetanyag marad viszsza. De akár a felszín felett, akár a mélyben zajlik a hevítés, a pala és a homok feldolgozása kétszer-háromszor annyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a hagyományos pumpálás, miközben Kanada és az USA 11 állama olyan törvények elfogadását tervezi, amelyek megtiltanák az üvegházhatásért felelős gázok túlzott kibocsátásával nyert fűtőanyagok forgalmazását.
KERESZTES IMRE