Az információ semmiben sem különbözik a többi kereskedelmi cikktől, amelyeket a piacon adnak és vesznek. Ha valaki olcsón jut hozzá és drágán adja tovább, akkor jól kereshet vele. Ha pedig monopolizálni képes, úgy rövid idő alatt hatalmas vagyont halmozhat fel. Ez nem nagy ügy, gondolhatnánk, hiszen a titok (a más elől elzárandó információ) mindig is létezett. Már az eredendő bűn is az információval (a tudás fájával) volt kapcsolatos, és Judásnak is 30 ezüstpénzt fizettek egy, a hatóság számára értékes információért. Az információ, a vallási tanítások szerint, mindkét esetben kulcsszerepet játszott az emberiség történetében, későbbi sorsában. Vannak azonban sokkal földhözragadtabb, kézzelfoghatóbb és a hétköznapi életünkben jobban értelmezhető megnyilvánulásai az információ és az információáramlás hatalmának.
Lépjünk vissza kétszáz esztendőt az időben, s pillantsunk rá Frankfurt am Main zsidó gettójára, a Judengasséra, ahol megszületett Mayer Amschel Rothschild (1744-1812), a híres bankház megalapítója. A vörös cégéréről (ez a Rothschild ragadványnév jelentése) ismert család pénzkölcsönzési üzlete akkor virágzott fel igazán, amikor a fiúk kirepültek az atyai védőszárnyak alól, s Európa-szerte megalapították saját bankjaikat: Amschel Mayer Rothschild (1773-1855) Frankfurtban, Salomon Mayer Rothschild (1774-1855) Bécsben, Nathan Mayer Rothschild (1777-1836) Londonban, Kalman Mayer Rothschild (1788-1855) Nápolyban, Jakob Mayer Rothschild (1792-1868) pedig Párizsban. E kirajzás egyben lehetővé tette, hogy a különböző piacokról első kézből származó, megbízható és gyors információkhoz jussanak, s ennek segítségével hajtsanak végre pénzügyi műveleteket. Az információáramlás érdekében kiváló futárhálózatot építettek ki, amelynek például része volt a kor leggyorsabb postahajója, amelyet az Északi-tengeren közlekedtettek.
A Rothschildok számára az információ korszerű felhasználásának ideje a napóleoni háborúkkal következett el, 1813 és 1815 között. Nathan Mayer Rothschild alapvető szerepet játszott a brit háborús erőfeszítések finanszírozásában, különösen Wellington herceg seregének (nemesfém érmék formájában való) pénzellátásában, Portugáliában és Spanyolországban. Ez már önmagában is igen jövedelmezőnek bizonyult, de a waterlooi csata valóságos Krőzust csinált belőle. A négy testvér az ügynökhálózatán keresztül ugyanis pontosan értesült az 1815. június 16-a és 19-e közötti harcok alakulásáról és a csata végkimeneteléről. A futárszolgálat pedig gondoskodott róla, hogy a hírek el is jussanak a megfelelő személyekhez.
Nathan Mayer Rothschild Napóleon vereségének hírére - tudván, hogy egynapnyi előnye van az információforgalomban mindenki mással szemben - a londoni tőzsdén a brit értékpapírok gyors és nagyarányú eladásába kezdett, mintha Wellington elbukásáról értesült volna. Mivel mindenki tudta, hogy az ő kezében vannak a legjobb információk, az egész tőzsde követte a viselkedését. Az érintett papírok pár óra alatt hatalmasat veszítettek az értékükből, hiszen mindenki meg akart szabadulni tőlük. Amikor a piac a mélypontjára érkezett Rothschild emberei pennykért vásárolták össze a haszontalannak tűnő vagyonelemeket. A bankár pedig boldogan hazament pihenni, mert tudta, hogy másnap, amikor befutnak Napóleon vereségének megerősített hírei, sokszorta gazdagabban ébred fel.
Nyilvánvaló a párhuzam a minap a New York-i Lehman Brothers bankházat romba döntő shortolási hullám és Rothschild eljárása között. Most talán gyorsabban forgatták az információkat a brókerek, de a lényeg kétszáz év alatt mit sem változott. És még egy érdekes párhuzam. A londoni City 1825-26-ban is átélt egy komoly pénzügyi krízist, amikor a mostanihoz hasonló bizalmi válság alakult ki a piacon. A likviditást hasonló módon állították helyre, mint mostanság. A jegybank hatalmas mennyiségű pénzt öntött a piacra, ami megerősítette a bizalmat. Akkoriban azonban még aranyalapú pénzügyi rendszer működött, s így szükség volt a pénz fizikai megjelenésére is. A szükséges mennyiségű nemesfém érmét Nathan Mayer Rothschild folyósította a Bank of Englandnek.
A család, amely később nemesi címet szerzett, a következő latin szavakat íratta címerére: Concordia, Integritas, Industria, azaz harmónia, integritás, ipar. A lényeg, az információ, azonban lemaradt, pedig vagyonuk és hatalmuk forrása egyértelműen ez utóbbi volt.
M. Z.