HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Mi köze Stanley Milgram híres áramütéses kísérletének a tiszazugi arzénes asszonyokhoz? Ez is kiderül abból a most megjelent tudományos kötetből, amely a pszichológiai szempontokat is mérlegelve feltárja, amit az évszázaddal ezelőtti bűnügyről tudni lehet.

A női gyilkosok legtöbbször a családtagjaikat gyilkolják meg vagyonszerzés céljából, a bűntény elkövetéséhez pedig mérget használnak – mutatta ki számos kriminológiai vizsgálat. Ez a megállapítás különösen igaz arra az 1929 júniusában kipattant botrányra, amely az egész korabeli magyar társadalmat megrázta, és a világsajtót is felbolydította.

Akkor derült ki, hogy tiszazugi falvakban az asszonyok hosszú évek óta mérgezik a hozzátartozóikat – általában férjeiket, de idős, beteg szülők, beteg, sérült gyerekek is voltak az áldozatok között. A vizsgálat során kiderült, hogy a gyilkosságokat légypapírból kiáztatott arzénnel követték el, és az áldozatok száma – bár ezt máig csak becsülni tudják – meghaladta a százat is.

Akármilyen nagy port is vertek fel annak idején a bűntények, az első átfogó, tudományos összegzés csak a napokban jelent meg a Méregkeverők című kötetben. A kutatást az ELTE Történeti Intézetének égisze alatt végezték, nagyrészt diákok és pályakezdő tudósok, Mátay Mónika szerkesztő vezetésével. Az ötlet még 2011-ben, egy posztgraduális szemináriumon merült fel, amikor egy 19. századi franciaországi lincseléses eset kapcsán kezdtek beszélgetni a tiszazugi eseményekről.

Az ötéves munka során – több tucat diákot is bevonva a kutatásokba – igazi interdiszciplináris kutatást végeztek, amelynek során többek között történész, kriminológus, pszichológus, néprajzkutató, lelkész vizsgálta a megrázó eseményeket. Egyebek mellett a nemek viszonyának szempontjából, a történeti és a jogantropológia eszközeivel, a történészek nyelvhasználata felől közelítve, de sajtótörténeti módszerrel is.

Női sorozatgyilkosok

A kötet egyik izgalmas megközelítése azt vizsgálta, hogy miként lehet több évtized távlatából a lélektan eszközeinek segítségével megérteni a mérgezést elkövetők mélyebb mozgatórugóit. Ebből a részkutatásból derül ki, hogy ugyan a tiszazugi asszonyokat aligha lehetne sorozatgyilkosoknak aposztrofálni, a sorozatgyilkosok lélektanából mégis sok minden hasznosítható az utólagos rekonstrukció során.

„Mit kínlódsz vele?”

A női sorozatgyilkosokról 1988-ban írt monográfiájában az amerikai Kelleher házaspár például hét (plusz kettő) típusba sorolja az elkövetőket. Akik amennyiben nők, akkor például sokkal valószínűbb, hogy nem egyedül, hanem csoportban követik el a bűntényt. Akár úgy is, hogy személyesen nem vesznek részt a gyilkosságokban, hanem csak valamilyen más módon válnak részeseivé a bűntényeknek. A gyilkos női csoportokban pedig általában van egy domináns tag, aki esetleg maga nem is vesz részt tevőlegesen a cselekményekben, csak a szervezést vállalja magára.

A tiszazugiak körében ez a domináns személy minden bizonnyal a bába, elsősorban a nagyrévi Fazekas Gyuláné volt, aki általában ezekkel a szavakkal adta a mérget az asszonyoknak: „Mit kínlódsz vele?”

Mégis miért?

Kulcskérdés az esetek kapcsán a motiváció, vagyis a „miért”? Erre a tanulmány fiatal pszichológusokból álló szerzőgárdája egyrészt a végül elítélt 28 személy védekezésének leggyakoribb elemét, az őket ért családon belüli (verbális vagy fizikai) erőszakot említik. Ennek a bántalmazásnak akarhattak véget vetni a szenvedő felek. Vagy – teszik hozzá a szerzők – a brutalitáson túl a szegénységnek, a nemi egyenlőtlenségeknek, és az ezekből fakadó állandó, évtizedeken át tartó stressznek, ami a pszichológiai kutatások szerint az áldozatból könnyen erőszakot válthat ki. Más kérdés, hogy ilyen, „komplex” stressz sokakat ér, mégsem válnak gyilkossá.

Súlyos titkok tudója

Éppen ezért fontos kiemelni a bába mint kulcsfigura jelentőségét, aki igazi tekintélyszemélynek és követendő példának számított a 20. század eleji falusi közegben. A szó szoros értelmében élet és halál ismerője volt, hiszen jelen volt a születéseknél, kereszteléseknél és a betegségeknél, a halálos ágynál is; ő adott gyógyszereket az embereknek. A közte és a település(ek) asszonyai között kialakult nagyon erős bizalmi viszonyt az is szorosabbá tette, hogy súlyos titkok tudója volt, hiszen ő végezte a törvény által szigorúan tiltott abortuszokat.

Nem véletlen, hogy a bába szerepe kapcsán a kötet szerzői felidézik Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus 1961 nyarán kezdett kísérletsorozatát az engedelmességről. A híres-hírhedt vizsgálatból kiderült: az emberek kétharmada hajlandó a lelkiismeretével ellenkező kegyetlenségre (Milgramék esetében akár halálosnak hitt áramütéssel sújtani a rossz választ adó társat), ha arra egy tekintélyszemély utasítást ad. Tiszazugban a kérdésnek álcázott felszólítással – „Mit kínlódsz vele?” – Fazekas Gyuláné (és más bábák) egyrészt utasították az asszonyokat, másrészt le is vették a felelősséget a vállukról.

Mások is így tennének

Egy másik lényeges szociálpszichológiai körülmény az lehetett – emelték ki a szerzők –, hogy az arzénes asszonyok, jóllehet a szó szorosan vett értelmében nem alkottak csoportot, a viselkedésükre mégis hatottak csoportfolyamatok.

Ha ez így van, akkor nem csupán a bába biztató-felbujtó szavai miatt érezhették feljogosítva magukat a gyilkosságra, hanem például a hamiskonszenzus-hatás miatt is, amit Lee Ross amerikai szociálpszichológus írt le 1977-ben. Eszerint az egyén vagy a csoport tagjai sokszor hajlamosak azt hinni, hogy mások is úgy tennének, ahogy ő (vagy ők) cselekszik. De ezen a lelkiismeretet torzító tényezőn túl Tiszazugban minden bizonnyal működhetett a csoportnyomás is, aminek hatására az egyéni vélemények igazodtak a csoportnormákhoz.

Csoportnyomás

A másokhoz való alkalmazkodásnak, a konformitásnak a meglepő erejét Solomon Asch lengyel-amerikai tudós, a szociálpszichológia egyik úttörője mutatta ki 1955-ös híres kísérletével. A résztvevőknek különböző hosszúságú vonalak közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyik a leginkább hasonlít egy sztenderd vonalhoz. A beépített tagokkal végzett vizsgálatból kiderült, hogy az emberek bő harmada hajlamos engedni a csoportnak, és ha a többség egy nyilvánvalóan hibás választ jelöl meg jónak, akkor ahhoz idomulnak. Ennek a vizsgálatnak a későbbi változataiból az is kitűnt – ami különös akusztikát ad a tiszazugi gyilkosságoknak –, hogy még nagyobb arányú a csoport többségi véleményével való azonosulási hajlam, ha a kísérleti személyek nők.

Talán bűnbakok

A közös lélektani mozgatórugók keresése közben nem szabad azonban elfelejteni, hogy néhány körülmény igencsak megnehezíti a teljes feltárást. Egyrészt az, hogy a több mint 100 gyilkosságot két évtized alatt, fél tucat településen követték el részben egymást nem is ismerő emberek, így a feltételezett csoportfolyamatok elemzése sok szempontból hipotetikus. Másrészt a kulcsszereplőkként azonosított bábák közül egyiket sem tudták egykor bevonni a hivatalos vizsgálatba, mert mindegyikük öngyilkosságot követett el.

Ahogyan azt a Méregkeverők című kötet június 16-án tartott bemutatóján megrendezett kerekasztal beszélgetésen is hangsúlyozták, könnyen lehet, hogy valódi bűnösség helyett csak bűnbakká váltak. Fazekas Gyuláné például 1929. július 19-én a letartóztatására érkező csendőrök hírére ivott lúgkövet, és elképzelhető, e tette miatt is lett utóbb a perben és a tudósításokban az egész ügy démonizált főhőse. Ettől függetlenül azonban a bíróság elé állított 28 személyből végül hármat felakasztottak, tízen kaptak életfogytiglani elzárást, a többiek pedig kisebb büntetést.

Illényi Balázs

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában talál, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális lapszámunkat külön is megrendelheti.



Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!