HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Két felnőtt ember közötti párkapcsolatra általában egyenrangú partneri viszonyként gondolunk. Sokszor azonban egyenlőtlen hatalmi felállásra épül a szerelem, ilyen például, ha tanár és diák között szövődik.

A tanár és az egyetemista vagy főiskolás közötti szerelem rendszerint stabil forgatókönyvet követ. A tanár eleinte inkább intellektuálisan vonzó a diák számára, aki példaképet, szellemi vezetőt lát benne, akire felnézhet. Második lépésben az oktatóról alkotott kép a hallgató lelkivilágában megszívja magát egy idealizált szülő képével, azaz olyan tulajdonságokkal ruházódik fel, amilyeneket egy jó apáról vagy anyáról képzel el a gyerek: okos, erős, ráadásul valóban figyel rá, és törődik vele. A diákot így érzelmileg is megérinti, ha látványos rajongására válaszul jellemzően kitüntetett elismerést kap, amitől „kiemelkedik” a többiek közül. Innen már könnyen átbillenhet egy határon az érzelmi-intellektuális vonzalom, és szexualitással telítődik.

A tanárnak is vonzó a diákja csodálata és elismerése, ez által ő is olyasmit kap, amire mindig is vágyott. Imponál arra gondolnia, hogy a hallgató rajongása neki szól, és nem a tanári szerepnek. A tanár innentől kezdve meglehetősen könnyű helyzetben van, erős hatalmi pozíciójából könnyen fordíthatja testiségbe a kapcsolatot. A kapcsolattal tehát mindkettőjüknek fontos érzelmi szükségletük elégül ki – olvasható Cserny Virág és Pintér Judit Nóra pszichológusok Egyenlőtlen hatalmi viszonyok a párkapcsolatokban, Ami eddig hiányzott című, a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban megjelent írásában.

Aszimmetrikus kapcsolati forma
©

A tanár-diák viszony lehet „futó kaland”, amely azonban jellemzően inkább a tanárnak futó kaland, a hallgató lélektanilag sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van. Sokszor látjuk, hogy a férfiak a tanári pozíciójukkal visszaélve szereznek szexuális sikereket maguknak. Bár a felsőoktatásban mindenki „felnőtt”, tehát feltételezzük, hogy mindkét fél felelős emberként lép szimmetrikusan a kapcsolatba, mégis ez teljesen aszimmetrikus kapcsolati forma.

A húszas éveik elején járó hallgatónők sokszor még a pubertáskoruk végén járnak, ami az identitás megszilárdulásának időszaka. Tapasztalatlanságuk és személyiségük kiforratlansága befolyásolhatóvá és sebezhetővé teszi őket, hosszú távon eltorzíthatja képét a kapcsolatokról. A tetszeni és megfelelni akarás sok mindenbe belesodorhatja a diákot, amit később megbán. Ha a hallgató utólag a tanár közeledését a hatalommal való visszaélésnek, bizonytalan érzései kihasználásának éli meg, akkor dühöt, bosszúvágyat, szégyent, undort érezhet. Ennek fényében a tanár közeledésének abúzushoz hasonló lélektani következményei lehetnek, annak ellenére, hogy mindkét fél beleegyezésével jött létre a viszony.

A tanár számára vagy vonzónak bizonyul a domináns, hatalmi pozíció, vagy elege lesz abból, hogy partneri viszony helyett inkább szülő-gyerek kapcsolatban találja magát. Az is előfordulhat azonban, hogy tartós kapcsolattá alakul a liezon. Ekkor a hatalmi egyenlőtlenségek rendeződhetnek, szellemileg fennmaradhat azonban a mester-tanítvány leosztás, akár a diák szakmai karrierjének támogatása által.

 

Érdekli, mi a háttere a főnök és beosztott vagy a terapeuta és páciens között létrejött kapcsolatoknak? Olvassa tovább Cserny Virág és Pintér Judit Nóra pszichológusok cikkét a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában, mely a szeretet, szerelem, szex és vágy témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A boldogság… 500 pillanat, amit jó átélni című könyvvel.