HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

„A pszichoterápiával az egyén képes pótolni korai érzelmi hiányait, gyógyítani elszenvedett traumáit, ami szinte mindig tudattalan” – mondja a klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, akivel közelgő szalonestje előtt beszélgettünk. Öt kérdés – öt válasz.

HVG Extra Pszichológia: Ha meghalljuk azt a szót, hogy trauma, sokszor valamilyen történelmi sorscsapásra gondolunk, pedig a hétköznapi életünkben is előfordulhatnak traumák. Mit tekinthetünk annak?

L. Stipkovits Erika: Sokszor valóban a nagy történelmi események hagynak nyomot egy családon, oly módon, hogy egy besúgó nagypapa, egy kivégzett vagy megerőszakolt felmenő titkolt története tükröződik a leszármazottak lelki problémáiban. Hiba lenne azonban csak erre szűkíteni a fogalmat. A „jelen” megrázkódtatásai is traumák: egy csecsemőkorban meghalt testvér, egy öngyilkos nagybácsi, az anya művi abortuszai miatt meg nem született testvérek, vagy a gyermekbántalmazás, a házastársi erőszak, a munkahelyi zaklatás, sőt az is trauma, ha egy pár megtudja, hogy nem lehet természetes úton gyermeke. Gyerekek esetében az erőszak mellett trauma lehet a szülői elhanyagolás, a szülők válása, a halálesetek, vagy ha például folyamatosan csúfolják az iskolában, kiközösítik a társai. A trauma tehát az extrém helyzetek túlélőinek szindrómája, melynek fontos jellemzői vannak. A traumás helyzet legtöbbször előzmény nélküli, azaz az érintett életében még nem volt példa rá, ezért is nehéz a vele való megküzdés. Az áldozat elszenvedi az agressziót vagy annak folyamatos szemtanúja, és ellene nem tud védekezni. Az áldozat pszichés és fizikai szenvedései az elviselhetőség határán vannak, miközben erről senkivel nem tud beszélni, nem számíthat hathatós segítségre. Az extrém helyzetnek nincsenek időbeli határai, azaz nem tudható, véget ér-e, és mikor. Ezek a szélsőséges tapasztalatok, nagy megrázkódtatások bizonyítottan hatással vannak az elszenvedők emlékezetére, érzelemszabályozására és a személyes kapcsolataikra is.

Nem tud védekezni
©

HVG Extra Pszichológia: Hogyan hat a trauma, hogyan jelenik meg a hatása az életünkben a későbbiek során, például a párkapcsolatunkban?

L. Stipkovits Erika: A trauma okai, körülményei és megnyilvánulási formái igen változatosak, szorongások, pánik, depresszió és más lelki jelenségek sora jelenhet meg. A párkapcsolati problémák mögött is gyakran húzódik meg feldolgozatlan trauma, amikor például a férfi esti sörétől hisztériás rohamot kap a nő, majd kiderül, hogy alkoholista nagyapja agresszív viselkedésének „emlékei” okozzák pánikreakcióját. A másikra irányuló düh gyakran nem más, mint a múltban történt valóságos események ismételt „újrajátszása”. Ilyenkor a traumát átélt személy stressz esetén az indokoltnál magasabb feszültséget érez, olyan erőset, mint a trauma megtörténtekor. Eközben sokszor nem tudja, hogy ennek oka a feldolgozatlan trauma, és az aktuális állapotnak tulajdonítja a felfokozott érzését. Így az egykori áldozatból egy másik helyzetben könnyen tettes lesz. A kóros féltékenység mögött is gyakran a korai anya-gyerek kapcsolat hiányai állnak, amikor a korai elhagyatottság traumája ismétlődik a felnőttkorban a „nem kaphatok érzelmi támogatást, védelmet, el fog hagyni” kínzó érzéseiben. A túl szigorú nevelés traumája miatt kialakuló csökkentértékűség is többféle viselkedésben nyilvánul meg. Ha az illető ezt túlkompenzálja, akkor kritizál és elutasít másokat, miközben ő maga tökéletesnek tűnik. Vagy kisebbségi érzése szerint viselkedik, aláveti magát a traumából eredő, „nem vagyok elég jó” meggyőződésének, és kritikus elutasító barátokat, partnert választ tudattalanul. Első esetben a környezete szenved tőle, a másodikban ő maga saját választásától.

Nem vagyok elég jó
©

HVG Extra Pszichológia: Mi kell ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni a traumákat?

L. Stipkovits Erika: Nagy probléma a trauma következményeként jellemző érzéketlenség, érzelmi dermedtség, az érzelmek hárítása, hiszen a család tagjai, a barátok így nem tudnak egymásnak érzelmi támaszt nyújtani. A helyzet kezelését segíti, ha a trauma nyilvánvaló, de még ilyenkor is nehéz őszintén beszélni róla. Sokan a kínos élményt elfojtják, nem emlékeznek rá, vagy érzéketlenül mesélnek a szörnyűségekről, mintha egy kiló kenyeret kérnének a boltban. A párkapcsolatban gyakori, bár nagyon súlyos következménnyel jár, ha az egyik fél megpróbálja a traumával való megküzdéstől megóvni a másikat, és kizárja társát abból, amit átél, amikor szülője meghal, vagy elveszíti munkáját. Vagy az egyik fél úgy próbál megküzdeni a traumával, például gyermekük elvesztése vagy eladósodás idején, hogy elkerüli társát, hogy az ne lássa, ne érezze az ő szenvedését. Ilyenkor a másik úgy érzi, hogy nem bíznak benne, átnéznek rajta, a párja csak a saját bajával foglalkozik. A másik véglet, egymás hibáztatása is veszélyes, pedig trauma idején ez kórosan felerősödhet: „nem lehet rád számítani”, „nem állsz ki mellettem”, „nem beszélgetsz velem” kezdetű mondatokkal. Így a traumatikus esemény második áldozata a párkapcsolat intimitása, ami a trauma járulékos veszteségévé válik. A megoldás csak az lehet, ha a pár tagjai megértik a trauma működését, a jellemző viselkedéseket, annak hatását, és kapcsolatukra úgy tekintenek, mint erőforrásra és a gyógyulás forrására. Azaz az érzelmi kitöréseket nem ellenséges támadásokként, személyes visszautasításként élik meg. Az érzelmek hárítását nem a másik „hibájának” tudják be, és nem is saját tökéletlenségüknek, hanem annak értelmezhetik, ami valójában: az elme és a test képtelensége a trauma lezárására. Még nehezebb a korán átélt traumákkal, amelyekre nem is emlékszünk, de súlyos tüneteket okoznak – ekkor a pszichoterápia segíthet.

A bizalom visszaállítása
©

HVG Extra Pszichológia: Hogyan segítheti a pszichoterápia a feldolgozási folyamatot?

L. Stipkovits Erika: A pszichoterápia egyrészt a bizalom visszaállításának folyamata. A bizalomépítés kezdetén nehéz az áldozatnak megnyílni, a gondolatait megosztani, de az empatikus meghallgatás, a problémával való közös szembenézés és megküzdés folyamata táplálja önbizalmát, oldja a szorongását leginkább azzal, hogy a szégyen és az önvád érzéseit csökkenti. Másrészt a pszichoterápiával az egyén pótolni képes a korai érzelmi hiányait, gyógyítani elszenvedett traumáit, ami szinte mindig tudattalan, csupán életvezetési és kapcsolati zavarokban mutatja meg magát. A gyermekágyi depressziós vagy a szenvedélybeteg anyával – aki tartósan képtelen ellátni gyermekét – a csecsemő a korai kiszolgáltatottságot éli meg, és kódolja önmagában. Ez a gyermekkorban kialakított szervező elv, amely a magára és másokkal való kapcsolatra vonatkozó későbbi élményeinek értelmezését meghatározza. A biztonságos kötődés tartós hiánya zsigeri és érzelmi szinten alakítja ki az elutasítás élményét. A személy felnőttként olyan helyzetet, kapcsolatot választ, ami ezt erősíti. Például hideg partnerhez vonzódik, aki erősíti az érzelmi elutasítottságot, az lesz számára a potenciális partner, aki aktiválja, előhívja a korai traumát.

HVG Extra Pszichológia: Honnan tudhatjuk, hogy feldolgoztuk a traumát?

L. Stipkovits Erika: Jelentősen javul az életminőség, az indokolatlan és érhetetlen szorongások, érzelmi kitörések, ellenséges támadások csökkennek. A traumához hasonló helyzetek már nem váltanak ki rendkívül erős szorongást, indokolatlan indulatot, mert nyilván nem a történés változik meg, hanem a hozzá fűződő fájdalom, kiszolgáltatottság oldódik. Ezzel együtt nyíltabbá válik a kommunikáció, beszélni lehet a traumáról. Legtöbbször ugyanis nem csupán a traumatikus esemény maga, hanem annak eltitkolása, az őszinteség hiánya, a feszültség, a szégyen is negatívan hat a család minden tagjára. A félbehagyott mondatok, a kínosan került témák, vagy a felmerülésükkor megfagyó levegő, a „Ne a gyerek előtt!”, vagy egy figyelmeztető szemvillanással érzékeltetett tilalom mind-mind figyelmeztet: valami titok lappang. Ez a kimondhatatlan dolog a tabu, melynek félelmetes, szorongáskeltő és lélekpróbáló hatása van. Tabu az, amiről tudjuk, hogy van, de sokszor megnevezni sem szabad. A pszichoterápia hatására ezek a családi tabuk is oldódnak, így sokszor nemcsak a terápián résztvevő, de a hozzátartozók is nyertesei lesznek a segítséget kérő áldozat bátorságának.

Névjegy: L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, hipnoterapeuta a Személyiségfejlesztő Akadémia vezetője. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik pszichés és személyiségzavarok, családi, párkapcsolati és életvezetési problémák feltárásában és kezelésében. Számos helyen tanít, rendszeresen publikál és országszerte tart előadásokat. Négy könyve jelent meg a HVG Könyvkiadónál.


Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba március 23-án, ahol Bihari Viktória író, blogger és L. Stipkovits Erika beszélgetnek traumáról, terápiáról, gyógyulásról.

 

©


Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!