HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Meg kell-e bocsátani annak, akitől nem kért bocsánatot a bántalmazója? Ez a kérdés is vitát váltott ki a HVG EXTRA Pszichológia Szalon kerekasztal beszélgetésén, amelyet a magazin legfrissebb száma kapcsán rendeztek múlt pénteken. Az esten szóba került a jogos düh, a generációkon átadódó traumák, és hogy miért lenne szüksége mindenkinek terápiára.

„Mi, akik itt ülünk, mind szénné vagyunk traumatizálva, csak nem tudunk róla” – adta meg az alaphangot a beszélgetés egyik résztvevője, Bihari Viktória a Budapest Music Klub teltházas nagytermében. A szókimondásáról és közvetlen stílusáról ismert író, blogger mindezt a saját tapasztalatára alapozva mondta, hiszen maga is immár tíz hónapja jár terápiába, mivel „éreztem, hogy nagy a baj, csak nem tudtam, mi az”.

Történet, közösség
©

Ugyanakkor rendszeresen szembesül mások megrázó lelki sérüléseivel is az általa szervezett kreatív írás kurzuson, amelyen a résztvevőktől – többnyire nőktől – azt kéri, írjanak egy szomorú és egy vidám sztorit. A szomorú történet általában az őket ért súlyos traumát (bántalmazást vagy egyéb családi tragédiát) dolgozza fel, és a szerzők általában csak ott, a többiek döbbent reakciója nyomán „jönnek rá, hogy milyen komoly a helyzet, és hogy el kéne menniük terápiába”.

Szükséges önreflexió

A fájdalmaink feldolgozása során a folyamat egyik legfontosabb része, hogy rálássunk a problémára, legyen önreflexió – tette hozzá L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Személyiségfejlesztő Akadémia igazgatója. De a terápia azért is hasznos, mert agyonszocializált társadalmunkban nem megengedett az intenzív érzelmek kimutatása, például a düh vagy harag megélése, holott ezek elfojtása rengeteg pszichoszomatikus betegség forrása lehet – mondja a szakember. Az alapelv mindazonáltal mindig az, hogy „add ki a dühödet, de ne bánts mást!”; magyarán: ordítani (de nem a másikkal), kikiabálni a dühünket szabad, de ütni maximum csak a bokszzsákot.

Felszabadító erő
©

Ami egyébként az érzelmek és fájdalmak felszabadító erejét illeti, L. Stipkovits Erika kiemelte, terapeutaként milyen nehéz látni, amikor valaki faarccal meséli el a vele történt tragédiákat, mondjuk a megerőszakolását. Ez annak jele ugyanis, hogy már nem tudja élményként megélni – szakszóval: „lehasította” – az ezzel kapcsolatos érzelmeit. Pedig ezek megélése lenne a gyógyuláshoz vezető út kezdete. Amúgy az intenzív érzelmekre mindenkinek érdemes figyelni a hétköznapjaiban is, mert traumára utalhat, ha valaki egy-egy élethelyzetre sokkal nagyobb intenzitással reagál, mint amit az adott szituáció kívánna – figyelmeztetett.

A gyógyulás útja

Az érzelmek – a harag, a düh vagy épp a keserűség – megélése után viszont tovább kell lépni a gyógyulás útján. De vajon miképp juthatunk el oda, hogy megbocsássunk, mondjuk a szüleinknek, az ellenünk elkövetett, akár súlyos hibáikért? Erről némileg megoszlott a résztvevők véleménye.

A bántalmazó bocsánatkérése
©

L. Stipkovits Erika azt hangsúlyozta, hogy – bár ez a folyamat akár igen hosszú időt is igénybe vehet – mindenkinek el kell jutnia oda, hogy élményként megélhesse a megbocsátást. Igen ám, vetette ellen Bihari Viktória, de ez csak akkor lehetséges, ha a bántalmazó is bocsánatot kért. Mert hogyan tudna szívből kiengesztelődni valaki, mondjuk az apjával, aki évtizedeken át molesztálta őt, amikor az apjának eszében sincs bocsánatot kérni, a család többi tagja pedig azt hangoztatja, hogy „bocsáss meg neki, hiszen ő ilyen, a maga módján így szeretett téged…”.

Bármilyen nehéz is, mégis csak meg kell bocsátani, még akkor is, ha nem kérnek bocsánatot – vélekedett a pszichoterapeuta. Nem a másik miatt, hanem magunk miatt. „Mert akkor magunkban hurcoljuk a fájdalmat, ami biztos, hogy nem jó; úgy érezhetjük, mi vagyunk a felelősek az ő tetteiért”.

Transzgenerációs traumák
©

Ha nem tudunk ezen a hozzáálláson változtatni, akkor nem leszünk egészségesek, sem lelkileg, sem testileg. És ez válik az alapjává a transzgenerációs traumáknak, amelyek az említett pszichoszomatikus betegségekhez (például bélrendszeri panaszok, szív- és érrendszeri megbetegedések, alvászavarok), illetve pszichés zavarokhoz (fóbiák, pánik, depresszió) vezetnek.

Amúgy pedig a megbocsátásnak azért is nagyon fontos szerepe van ezekben a családi drámákban, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy egy esetleges bántalmazó személy is a saját traumáját hordozza évtizedek óta, ő is „megszenvedte a magáét”, feltehetően a saját gyerekkorában. Egy megbocsátó gesztussal pedig talán meg lehet szakítani a szégyennel teli hagyományokat. Vagy legalább nyugalmat találni a saját életünkben.

 

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely a trauma, terápia, gyógyulás témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A terapeuta esetei sorozat egyik kötetével, Szondy Máté Olvadás című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.

 


Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!