HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Miért fontos, hogy az életünket kreatív művészként pillanatról pillanatra alakítsuk, ahelyett hogy megszokásból, félelemből engedelmeskednénk? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal azt kutatja, hogyan őrizhetjük meg a spontaneitást a mindennapjainkban.

Büky Dorottya: Induljunk ezúttal a mosttól visszafelé. Azt mondtad, amikor a színpadon állsz, te nem tudós, filozófus, gondolkodó vagy, és nem is pszichoterapeuta, hanem performance-művész.

Feldmár András: Az egyik tavalyi előadásom után egy fiatal nő, aki akkor hallott először nagy tömeg előtt beszélni, azt mondta, hogy én tulajdonképpen stand-up filozófus vagyok. Elismerésnek vettem, és örültem, hogy jól szórakozott, de arra is motivált, hogy végiggondoljam, mit is csinálok én valójában, amikor embereknek, emberekkel beszélek nyilvánosan. Akkor teljesen elengedtem a fiatalkori ambíciómat, hogy információt adjak át, és elkezdtem az új karrieremet mint performance-művész.

B. D.: Mi a különbség a stand-up filozófus és a performance-művész között?

Én tulajdonképpen stand-up filozófus vagyok
©

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

F. A.: Jó, ha megnevettetem és elgondolkodtatom az embereket, de fontos az is, hogy megríkassam, felháborítsam, frusztráljam, kijózanítsam a hallgatóságot. És legfőképpen az a fontos, hogy felébresszem benne a kételkedést, a szkepszist. A feladat tehát igen összetett, legjobban tényleg a performance-művész kifejezés foglalja össze mindazt, amit csinálni szeretnék. Amikor 34 évesen megérkeztem Londonba, felkerestem a Philadelphia Association valamennyi tagját: R. D. Lainget, Francis Huxleyt, Leon Redlert, Hugh Crawfordot és John Heatont. Mindegyikükkel beszéltem arról, mik a vágyaim, mik a lehetőségek, mit remélhetek, és hogyan kaphatom meg tőlük a lehető legtöbbet,  a leggyorsabban. Ez utóbbi fontos szempont volt, ugyanis akkoriban elég szegény voltam, és nem volt olcsó Londonban élni. Előadtam nekik azt a vágyamat, hogy valami újat találjak ki, felfedezzek, rájöjjek valamire a tudományban, amire még soha senki sem gondolt. Mind az öten kinevettek. Huxley fogalmazta meg legfrappánsabban, miért lehetetlen az ambícióm: „A pszichoterápia tudományában, de talán máshol sincs semmi lényeges, új a nap alatt. Amit ember tud gondolni, azt valaki már kigondolta. A feladat nem az, hogy fejlődjünk. A fejlődés a technológiában van, nem a mi területünkön; nem az etikában, a politikában és a pszichoterápiában. A mindig újra aktuális feladat az, hogy minden újabb generáció számára új köntösbe öltöztessük a régi bölcsességet. Olyanba, ami éppen vonzza és érdekli a jelen embereit. Tehát új hasonlatokat, új metaforákat, új dalokat, új meséket kell kitalálnunk, új formákat, új médiumokat kell használnunk. Itt van a kreativitás helye. Szükség van rá minden jelen pillanatban. A kérdés az, hogyan lehet a leghatékonyabban átadni azt, ami fontos.”

Feldmár András és BükyDorottya beszélgetését teljes terjedelemben a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, augusztus 18-án megjelent számában olvashatja, mely a kreativitással, tehetséggondozással, önmegvalósítással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal, a sokoldalú családi élettel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!

Vegyen részt a november 23-i HVG Extra Pszichológia Szalonban, ahol Feldmár Andrással az akaratról, az újrakezdésről beszélgetünk! Bővebb információt itt talál.