HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Baráti társaságban, családban, munkahelyen nagy kedvvel kategorizáljuk az embereket. Természetesen másképp címkézi az ember önmagát, másképp a barátait, rokonait és az ismeretleneket. Miért van szükségünk a biztonságra, hogy az emberek típusokba sorolhatók?

Mi a teendő, ha a partnered Kos? Mit kezdj a szangvinikus emberrel? Hogyan tud a pedagógus hatni a meleg-megengedő szülőre? Merre tud fejlődni a szufi enneagram kilenc típusa? E megközelítések legtöbbje azt ígéri, hogy támpontot ad: hogyan fog a bemutatott típus bizonyos körülmények között viselkedni.

Az emberiség történelmének kezdete óta zajlanak próbálkozásaink önmagunk és társaink leírására és „beskatulyázására”. Az ókori beosztásoktól a legmodernebb pszichológia címkézéséig számos osztályozási kísérletet ismerünk. Természetesen egyik sem olyan stabil és strukturált, mint például Mengyelejev alkotása, az elemek periódusos rendszere.

Nincs tiszta típus
©

Mindeközben érdemes szem előtt tartani, hogy a személyiség nem függetleníthető a képességektől, a tapasztalatoktól, a belőlük levont tanulságoktól, a körülményektől, a céloktól. Az ok nem okozat, a tendencia nem útmutató. Mindannyian címkézünk, de nem mindig tudatos ez a tevékenységünk – mint ahogy a címkézést meghatározó, a fejünkben meglévő előítélethalmot sem szívesen tudatosítjuk. A skatulyázás jól jöhet azért is, mert éppen az előítéleteket rejti, távolítja: színvonalasnak hitt intellektuális diskurzussá válik a beszélgetés a megalapozottként hivatkozott személyiségtípus-teóriáktól.

Kényelem, tudás

A tipizálást könnyíti, hogy egyre gazdagabb a választék az osztályozási eljárásokban, miközben nem létezik egyetlen, kizárólagos definíció a típuselméletek mögött. Mint ahogy tiszta típus sincs. Mégis gyakran az tűnik a legegyszerűbbnek társunk megértéséhez, hogy a delikvenst hipp-hopp odabiggyesztjük egy kétpólusú skála az egyik vagy a másik végére. Tehetjük ezt kényelemből is: így egyszerűsítjük a kategorizált ember kezelését.

Még inkább azért, mert szeretjük azt hinni, hogy tudunk valamit – ebben az esetben azt, hogy milyen a másik, hogyan bánjunk vele. Márpedig az embernek mint társas lénynek az a legfontosabb, hogyan tud eligazodni közösségeiben és a társadalomban, hogy milyenek, akikkel együtt él, dolgozik, szórakozik. E mögött a vágy mögött az a szándék áll, hogy megértsük, miért is cselekszik a másik úgy, ahogy, és miként tudunk ehhez viszonyulni, számunkra is előnyös módon.

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!