Magyarországon a vizuális kultúra siralmas helyzetének okát keresve össznépi társasjátékká nőtte ki magát az egymásra mutogatás. Mindenki hibás: az oktatás, a média, a pénzemberek, a művészek. A felelősök számonkérése helyett inkább több jól irányzott útmutatás lenne az, ami kivezet minket a gödörből.

Az internetnek és a blogoknak hála, ma már bárki naprakész lehet akár az indiai vagy a belga reklámtermésből, de ezek csak felületi érdekességek, amik jórészt a szakmának szólnak, legtöbbször belterjes módon, és még véletlenül sem foglakoznak olyan alapkérdésekkel, mint például hogy mire jó a grafikai tervezés.

Alice Twemlow viszont egész könyvet szentelt ennek a témának, mert bár a kérdés 
egyszerű, a rá adott válaszok igencsak szerteágazóak. Ami nem meglepő, hiszen az ember által alkotott tárgyi világnak nem nagyon van olyan szegmense, amit kezdeti stádiumában valaki értő kézzel ne tervezett volna meg, ne rajzolt volna le. De ezeknél a felhasználási területeknél is több válasz rejlik a kérdésben, ha az alkotó és a megrendelő indíttatásait és céljait, vagy a felhasználók igényét is belekeverjük.

A Scolar kiadó Design sorozatában megjelent Mire jó a grafikai tervezés? című könyv három fejezetre bontva próbálja megválaszolni a kérdést. Az első rész a hátérrel, az indíttatással foglalkozik, azzal hogy milyen filozófiák, irányzatok határozzák meg a stúdiók tervezési irányvonalát, mik azok a hatások, melyek nem a megrendelők vagy a fogyasztók felől
érkezve befolyásolják a kész termék megjelenését. De ehhez a
háttérhez tartozik a szerepkörök folyamatos átértelmezése vagy a társadalmi szerepvállalás és természetesen az önmegvalósítás, önkifejezés tárgyköre is. Ebben az első szakaszban kaptak helyet azok az idézetek, amik a címben feltett kérdésre adott legautentikusabb válaszokat adják, azok a válaszok, amiket maguk az érintettek, a tervezők adtak. Ezek az idézetek jellemzik legjobban a témában rejlő sokszínűséget, mert van itt minden, mint Gombóc Artúr csokis dobozában. Rövid, hosszú, vicces, mélyenszántó, rajzos, illusztrált, vagy épp diagram.  De kell is az alfejezetek között egy kis intermezzo, mert a sok ismeretlenül csengő név és a számos, illusztráció nélküli utalás elég száraz olvasmány egy laikus számára, még akkor is, ha az olykor kacifántosra sikerült ideológiai eszmefuttatásoktól eltekintünk.

A második fejezet, ami a grafikai tervezés részterületeit veszi sorra, egy külön könyvet is meg tudna tölteni (sőt, minden részterület akár többet is), éppen ezért ezt itt most csak szemezgetésnek tekinthetjük. Kapkodós és felszínes válogatásnak, a kötetnek ez a gyenge pontja. És nem a terjedelmével vagy a mélységével lehet leginkább gondunk, hanem azzal, hogy az alfejezetek teljesen következetlenül vannak kibontva.

Van, hogy egyetlen példán keresztül próbálja a szerző bemutatni a terület sajátosságait, van, hogy csak általánosságban ír, van, hogy elvész a részletekben. Azt pedig, hogy a hangtervezés hogyan került a képbe, többszöri olvasás után is nehéz kibogozni. Például a Walker Art Center arculatának kialakítása szakmailag érdekes, még az avatatlan olvasónak is logikusan és érthetően van levezetve, de az, hogy ebből milyen általános tanulságokat lehet levonni az arculattervezést illetőleg, ha le lehet egyáltalán, azt sűrű homály fedi. De ugyanezt el lehet mondani a Guardian Egyptian és a betűtervezés kapcsolatáról. Ezek így inkább egy-egy portfólió részét fedik le, mint a tervezés egy szeletét.

A harmadik fejezet portfóliókat mutat be. Érdekes, színes, modern, élő anyagokat, olyan stúdióktól és alkotóktól, akik nem csak a piacnak akarnak megfelelni és nem csak a megbízóiknak teljesítenek. Az itt felvonultatott anyag nem csak terjedelmében hangsúlyos, és ez felveti a kérdést, hogy nem e fejezet köré kellett volna-e inkább felépíteni a könyvet, mint fejezetekben kibontani a témát. Különösen tetszetős a belga Base stúdió anyaga, és ezeket az oldalakat nézegetve meglepő, hogy csak a könyv elején kerültek szóba a topológiai elrendeltség okán, pedig az arculat- és a magazintervezéshez is nyugodtan lehetett volna citálni őket.

A másik üde színfolt ebben az egyébként meglehetősen erős mezőnyben a szlovén Radovan Jenko, akinek itt látható munkái egytől egyik virtuózak és szellemesek. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy amint az a magyarázó szövegből kiderül, nem nagyon kötik meg a kezét a megrendelők. De ezeken kívül is hosszasan lehetne taglalni a beidézett alkotók felvonultatott munkáinak erényeit, melyek a könyv mondanivalóját híven illusztrálják. A fejezet egyetlen hiányossága a grafikai tervezésben rejlik, ugyanis a legsűrűbben lapozgatott oldalakat feketére nyomni nem volt a legszerencsésebb gondolat. Bár így legalább minden olvasó elmondhatja magáról, hogy a könyvön ő is otthagyta a keze nyomát.

A könyv a laikusok számára is megvilágíthatja, létezik egy komoly szakma, aminek tevékenysége át- meg átszövi a mindennapokat, aminek produktumai érthetőbbé és élhetőbbé teszik világunkat.

chasar