Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
„A magyar élet szempontjából” a 2006. október 23-iki brutális rendőri fellépés olyan volt, mint Amerikának és a Nyugatnak 2001. szeptember 11. – véli Balog Zoltán. A parlament emberi jogi bizottsága elnökének „transzcendens megbízója van”, de ettől – mint mondja – még nem lett gőgös.
|
|
Balog „emberi megbízója” a pártja, és érezhetően igyekszik is neki megfelelni. Sokszor akkor is, ha ez nem fedi a krisztusi szeretet hagyományos felfogását, illetve ellentétben áll a parlamenti megbízatásával (mert hát elnöki mandátumát pro forma mégiscsak tőle kapta). „Látok […] az MSZP részéről egyfajta igyekezetet egy olyan offenzívára, mely szerint, úgymond, legalábbis propagandaszinten, rendes baloldali is lehet jó keresztény, és jó keresztény is lehet baloldali. Ami elvben természetesen igaz, csak éppen a mai Magyarországon ennek nem igazán látszik az igazi lehetősége.” S hogy ne legyen félreértés, később meg is erősíti: „Ez az akadálya [mármint a baloldal egyházpolitikája] annak, hogy kialakuljon az a természetes helyzet, hogy baloldali értékrend alapján is lehet valaki jó keresztény. Ez ma Magyarországon még nem így van” – kesereg (?) Balog. Mondandóját azzal az állítással „támasztja alá”, hogy az egyházpolitikát ma is egykori állambiztonságiak irányítják. Példát is hoz, persze név nélkül, az MSZP hívő tagozatának vezetőjét. Csakhogy Vankó Magdolnát spionkodással nem az Állami Egyházügyi Hivatal bízta meg, mint Balog mondja, hanem az állambiztonság, és nem egyházi, hanem „ifjúsági vonalon dolgozott”. Vankó kormánymegbízatást a rendszerváltás után sem kapott. Nem is beszélve arról, hogy az utóbbi évek történészi publikációi is bizonyítják, az egyházaknál mekkora volt a beszervezési arány (óriási!), így ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy az egyházakat máig a III/III. irányítja. Ez azonban éppen olyan botorság lenne, mint Balog csúsztatása.
A bizottsági elnök legfontosabb feladatának tekinti a „cigány-magyar együttélés” kérdéseivel való foglalatoskodást is. A Magyar Szemle-interjúban azonban nem sok szó esik ezekről. Annyit azért megtudhatunk, hogy ha a hivatalos szervek nem végzik jó a dolgukat, akkor a társadalom megszervezi magát. „És nemcsak őrző-védő magánhadseregek jönnek létre, hanem azok, akiknek erre nem telik, akármilyen gárdát szerveznek maguknak. És nemcsak az ideológia, hanem ilyesféle önvédelmi reflexek is itt vannak pl. a Magyar Gárdának nevezett szervezet gyors megerősödése mögött.” Balog ezt persze álmegoldásnak tekinti. Az Inforádiónak pedig ezt mondta: „az ország egyes részein, ahol sokan nyomorban élnek és magas a munkanélküliség, valóban előfordulnak egy etnikai kisebbséghez, a romákhoz köthető bűncselekmények, amelyeket a többség terrorizálásaként értékelhetünk.” Egy cigány értelmiségi konferencián pedig ezt: „akik úgy gondolják, hogy a cigánybűnözés mint fogalom segít bennünket a problémák megoldásában, szintén rossz úton járnak”, de „nem segít a cigányságon az sem, ha naponta háromszor elítélik a Magyar Gárdát”.
És hogy hogyan ítélte el a Gárdát a bizottsági elnök? Íme egy Népszabadság-idézet: „Határozott álláspontom, hogy téves úton jár, aki valamiféle gárdában látja a megoldást, és nem értek egyet azzal sem, ha a »cigánybűnözés« fogalmát politikai kategóriaként próbálják használni. Ugyanakkor képmutatónak és álságosnak tartom, hogy az értelmiség egy része folyton elutasító meg elhatárolódó nyilatkozatokat ad ki, viszont azokkal a problémákkal, amelyek tényleg feszültségeket okoznak, érdemben nem foglalkozik. Ettől persze még nem helyes, hogy a Magyar Gárda félelemkeltő demonstrációkat szervez.” Egyik oldalon a képmutatók, a másikon a tévelygők.
Az emberi jogi bizottsági tagokkal valahogy nincs túl nagy szerencséje a magyar parlamentnek. Azt hihettük, hogy a pártok ide a „galambjaikat” delegálják. Ehhez képest már az első ciklusban egyikük (Bogdán Emil állatorvos) a majmokkal rokonította a pigmeusokat, másikuk (Szűcs M. Sándor lelkész) a szolgálati fegyverével való öngyilkosságra buzdította Király Béla tábornokot. A leghevesebb fogadtatása azonban mindeddig egy bizottsági alelnök (Semjén Zsolt pártvezető) homofób és művészetellenes megnyilatkozásainak volt. Ezekhez képest Balog nézetei persze kevésbé botrányosak. De csak ezekhez képest.
(Magyar Szemle, 2008/3-4)
Kinyomtatom
Elküldöm
