Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A hazai olimpia-, foci-Eb- és világkiállítás-rendezési tervek sorra buktak el. Sokan ezeket ma is fájlalják. Pedig elég a jóval kisebb szabású 2006-os Margit-szigeti úszó Európa-bajnokság blamázsközeli rendezését felidéznünk ahhoz, hogy kétségeink támadjanak a magyar istenadta szervezőkészsége felől. Az unió vállalt némi kockázatot, amikor Essen és Isztambul mellett elfogadta a magyar kormány által kiválasztott Pécs európai kulturális főváros (EKF) pályázatát. A bukás rizikója 2006 óta csak nagyobb lett.
A pécsi Zsolnay-kút. Szarva közt a tőgyit © pecs2010.hu |
Aki járt Pécsett, személyesen is tapasztalhatta, hogy a többség lemondó mosollyal kommentálja a városvezetés és az EKF-menedzsment csetlését-botlását. A projekt irányítóinak kincstári optimizmusa tragikomikusan hat látva azt, hogy az eredetileg öt nagy kulcsprojektből – amiből mostanra négy maradt – egyelőre szinte semmit sem látni. A nagy kiállítótér nem fog megépülni; a Zsolnay Kulturális Negyed nem tudni, hogy pontosan mit foglal majd magába; a koncert- és konferenciaközpontnak tegnap jutott el az engedélyezési terve átadásáig; illetve a tudásközpont és könyvtár építése sem indult még el. A közterek rehabilitációja az egyetlen olyan infrastrukturális fejlesztés, amelynek már szemmel látható jelei mutatkoznak. A projekt felelősei legalább egy éve türelemre intik az aggodalmaskodókat, mondják, ekkora építkezéseknél legalább annyi idő az előkészítés, mint magukat a házakat felhúzni. Legutóbb áprilisban Szili Katalin házelnökkel megerősítve ígérték, hogy 2010 márciusára az összes beruházás elkészül, és még az M6-os autópálya is eljut Pécsig. És az is igaz, hogy egyelőre az Európai Bizottság is elégedett az előkészületekkel. Lehet persze, hogy futnak a pénzük után, a kármentés része az is, hogy nem fokozzák azt a zűrvart, ami - igaz, ami igaz - már több EKF-nál is előfordult. A legnagyobb blama Patraszé volt, ahol semmi sem készült el időre, és a programok nívója is alig múlta felül egy falusi búcsúét.
Vannak, akik a pécsi projekt vesszőfutását éppen a túlvállalással magyarázzák. Minek kellett ekkora fejlesztést vállalni, miért kell ennyit építeni egy olyan településnek, amelynek így is jelentős, nehezen finanszírozható kulturális intézményhálózata van? És az sem mellékes, hogy a város teljes évi költségvetése jóval negyven milliárd forint alatt van, míg az EKF büdzséje jelentősen felette lesz, nem beszélve a már meglévő 18 milliárdos adósságállományról és a 6 milliárdosra tervezett kötvénykibocsátásról. Takács szerint ezért elsősorban a kormány pályázati kiírása a ludas: „ha a pályázat[i kiírás] nem kívánta volna a pályázó városoktól, hogy nagyszabású városalakító tervvel álljanak elő, akkor nem álltunk volna elő ilyen tervvel.”
A másik, sokak szerint még ennél is fontosabb probléma, hogy nem tudni, milyen programokkal szolgálja majd ki a „fesztivál” a várost és környékét, illetve az ide látogató – remények szerint – egymillió embert. A pécsi EKF zivataros történetét jól ismerő, azt több írásban is dokumentáló Somlyódy Dóra szerint a „felvezető programok” nem sok jót ígérnek. Gonoszkodva idézi fel, hogy a Nyitott Ház kiállításorozatban a pécsi egyetemisták, majd a helyi unitárius alkotóközösség munkáit mutatták be. Mások azon élcelődnek, hogy Placido Domingo már jó előre beharangozott idei augusztusi fellépésének kísérő programja az „esztelen költekezés” miatt talán csak a lekváros lepényevő staféta lehet.
Az eredeti pályázat a legtöbb döntési folyamatot társadalmasítani akarta, a civil világot valódi alakítóként kívánta bevonni. Ehhez képest az elemi dolgokat is sok esetben titkolózás övezi. A megvalósíthatósági tanulmány üzleti érdekekre hivatkozva elvileg máig titkosítva van. Igaz, Magyarországon vagyunk, így hát mégiscsak kiszivárgott, de alig lett valamivel kevesebb kérdőjel. A civilek folyamatosan koptak ki a döntéshozatalból és az irányításból, sőt a sokasodó zűrök nyomán a helyi döntéshozók egyfajta szükséges vészmegoldásként értékelik, hogy teret nyert „a profi menedzserszemlélet”. Az új időknek új dalosa Mészáros András, aki lényegében a projekt teljhatalmú vezetője, és Somlyódy szerint biztos politikai (elsősorban szocialista, és részben fideszes) hátországa van. Többen egyenesen Szili Katalin emberének tekintik.
Kinyomtatom
Elküldöm
