Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Valahol utat tévesztettünk? Gyurgyák János történész, az Osiris Kiadó főszerkesztője újabb jelentős monográfiával rukkolt elő, ami a magyar nemzeteszme és nacionalizmus történetét taglalja. A mű, ezt még kritikusai sem vitatják, sokáig megkerülhetetlen lesz, ehhez képest fogadtatása felettébb csendes. Mit is tesznek szóvá a Gyurgyák-könyv bírálói?
A Batthyány-kormány. A programadók © Barabás Miklós |
Az, hogy nem csupán az eszmetörténeti téma fűrészporos pozitivista felmondását kapjuk, jó dolog, mert telefonkönyvet senki sem olvas szívesen. Ezzel együtt nagy szükség van az efféle lajstromokra is, ha valakit meg akarunk „találni”. Gyurgyák könyvét azok is haszonnal forgathatják, akik a nagyok (Széchenyi, Kossuth, Deák, Kemény, Jászi, Tisza, Ady, Szabó Dezső, Szabó Ervin, Szekfű, Németh László, Bethlen, Bibó) nemzetfelfogása mellett kíváncsiak Vajda János, Mocsáry Lajos, Grünwald Béla, Csécsy Imre, Fejtő Ferenc, Gömbös, Szálasi, Málnási Ödön, Révai József vagy éppen Molnár Erik hiteire, tévhiteire. (Nem véletlen, hogy a második csoportnál több keresztnevet kellett feltüntetni.) De ezt a monográfiát kellő eltökéltséggel akár egyvégtében is el lehet olvasni.
Feltűnő, hogy jó félévvel a könyv megjelenése után mennyire szegényes Gyurgyák munkájának kritikai fogadtatása a mostani mű részben előzményének tekinthető, 2001-ben publikált Zsidókérdés Magyarországon címűhöz képest. Kalapemelés a monográfia vitathatatlan erényei, a forrásgazdagság, a világos szerkezet előtt meg a témaválasztás bátorsága miatt, oszt jó napot. Nem tudni, nem kellően szexi-e a választott téma, vagy az óvatos (olykor lusta) magyar tudósi hozzáállásnak köszönhető a viszonylagos csönd.
Kivétel persze akad, s közülük is kiemelkedik a 2000 folyóirat szerkesztősége. Ők voltak azok, akik a „zsidókérdéskönyv” megjelenését követően rövid időn belül több írásukban, több számon át filézték ki Gyurgyák előző könyvét. Az egyik szerkesztő, Horváth Iván egyenesen az antiszemitizmus felszámolására buzdító politikai pamflettel lőtt vissza Gyurgyák ’burkolt antiszemitizmusára’. Spiró György szerint viszont a történész nem antiszemita, „annál rosszabb a helyzet: ő is kollektivista szemlélet alapján áll, mint annyian a magyar eszmetörténetben, szemléletében az egyénnek nincs helye”. A jeles író szerint Gyurgyák könyvében ’zsidót gyártott’. A szerzőre záporozó indulatos kritikák igazságtalanul sértő hangütésük mellett is számos jogos kifogást fogalmaztak meg a monográfia szemléletével szemben. Ezeket összegezte és rostálta meg 2002-ben higgadtan a nacionalizmusok kiváló kutatója, Trencsényi Balázs.
Éppen ezért nem tartjuk véletlennek, hogy a 2000 szerkesztőségéből éppen ő kapta a feladatot az új opus bírálatára (rövidített írása a Magyar Narancsban is megjelent). A folyóirat legjobb, műfajt teremtő rovata a Margináliák, sajnálhatjuk, hogy nincs minden lapszámban. Aki nem tudná, itt a szerkesztőség „kollektívan” bírál meg egy-egy valamilyen szempontból nagy jelentőségűnek vélt könyvet, legyen az szépirodalom vagy szaktudomány. Kicsit hasonlít az eljárás az alkotmánybírósági gyakorlatra. Van – általában egy – szakértő előterjesztő, akinek gondolataihoz a többiek hozzáfűzik a magukéit, van párhuzamos indoklás és ellenvélemény is. Olykor-olykor némelyik ítésznek annyi mondandója van, hogy külön cikket ír. Trencsényi alapcikkéhez Bojtár Endre, Czeglédy András, Kovács János Mátyás, Margócsy István csatlakozott lapszéli kommentárjaival, Szilágyi Ákos pedig külön írással jelentkezett.
Kinyomtatom
Elküldöm
