Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Rossz csillagzat alatt született a magyar Gripen-ügylet, ám a lehetőségekhez képest jó döntés született, amelyre a politika adta ugyan ki az ukázt, de az eredmény katonai szempontból is elfogadható. Ma korrupciós gyanú lengi körül az ügyletet, bizonyíték azonban egyelőre semmire sincs. Csak egyrészt–másrészt típusú állítások fogalmazhatók meg a magyar Gripen-projektről.
Gripen a kifutón. Kis darázs © Dudás Szabolcs |
Valahogy így kezdődött az a máig tartó történet, amelynek egyes jelenetei időközönként a nyilvánosság előtt zajlanak. Kern Tamás, a Pécsi Tudományegyetem kutatója a Kommentár című folyóirat legfrissebb számában dolgozta fel a Gripen-szagát. A projektnek számos gyengeségét bemutatja. Vegyük mi is sorra ezeket!
NATO-kompatibilitás. A Gripeneket nemcsak a hazai légtér védelmére vásároltuk, hanem a közös NATO-missziókban való részvételre is. Kern szerint azonban a NATO ódzkodik majd felajánlásunkat igénybe venni, mert bizalmatlan az eddig még a NATO-tagállamok egyikében sem hadrendbe állított Gripenekkel szemben. Csakhogy a szerző maga is elismeri, hogy a Gripenek „NATO-kompatibilisek”. Egyébként sem igazán a típus számít, a Lockheed-gyártotta F-16-osok és F-18-asok mellett a francia Mirage, Rafale vagy éppen európai összefogással gyártott Eurofighter 2000 is ellát NATO-feladatokat. Az igaz, hogy a Gripen eddig még nem volt „élesben” kipróbálva, de eddig egy brit katapult-meghibásodáson kívül más gondról nem tudni. Szentesi György védelmi szakértő szerint például a Gripen – elsősorban aerodinamikáját, számítástechnikáját, üzemben tartását tekintve – korszerűbb sugárhajtású vadászgép az F-16-osnál.
Túlvállalás. A 14 darab „magyar” Gripenből várhatóan 2010 őszén négyet felajánlunk a NATO-nak, tehát igencsak valószínű, hogy a tervezett 2010-hez képest csak 2011-ben vagy 2012-ben állhatnak majd a szövetség rendelkezésére. A gépek külföldi bevetését már az kétségessé teszi, hogy a magyar félnek kellene biztosítania a hozzá tartozó logisztikai rendszert, márpedig erre ma Magyarország képtelen. Ráadásul a pilótáknak nem lesz elég repült órájuk, a légi utántöltést sem gyakorolhatják. A NATO megelégedne a szárazföldi „expedíciós képességek fejlesztésével” – állítja Kern. Meglehet. De hol nyíltan, hol burkoltan a NATO (katonai) vezetése időnként szóvá teszi az „új tagállamok” visszafogottságát a közös ügyekben való részvételben. Ebben a helyzetben akár még jól is jöhet egy efféle felajánlás.
Túlköltés. A 2001-es első ügylet, majd az azt módosító 2003-as második mintegy háromszáz milliárd forint költséget jelent az államkasszának. A Medgyessy-kormány szerződésmódosítása 2016-ig tolta ki a teljesítést, bérlet helyett a gépek magyar tulajdonba kerülnek, a törlesztő „lízingrészletek” arányosabbak lettek (korábban az első három évben kellett volna a díj felét kifizetni), viszont a pótmegrendeléssel (légi utántöltés, fegyverzetkorszerűsítés) jelentősen nőttek a költségek. Ahogy ez már kis hazánkban lenni szokott, az első kontraktus az akkor ellenzékben lévő MSZP-nek, a második a most ellenzéki Fidesznek nem smakkol. Mindkét párt sokallja a költségeket és felesleges költésről beszél. Csakhogy a nemzetközi piacon a magyar Gripen-ügylet nem számít feltűnően zsíros biznisznek. Különösen úgy, hogy a beszerzést a svéd fél „levásárlási programmal” ellentételezi (a sokat emlegetett bűvszó az offset). Az Electrolux jászberényi és nyíregyházi beruházásai például – legalábbis részben – a Gripen-ügyletnek köszönhetőek. Ezzel együtt a 210 milliárd körüli repülőgép-beszerzés, illetve a hozzá kapcsolódó 80–90 milliárdos egyéb járulékos költségek (fegyverek, pilótaképzés, infrastruktúra) rendesen hazavágták a magyar büdzsét. Mert hiába az egyenletes részletfizetés, ha az európai költségvetési szabályok előírták, hogy a költségeket 2006-ban és tavaly kellett elszámolni. A kiadás mértékére mi sem jellemzőbb, mint hogy meghaladja az éves honvédelmi kiadásunkat. Kernnek abban biztosan igaza van, hogy ez tíz évre lehetetlenné teszi a Magyar Honvédség egyéb haditechnikai fejlesztéseit. Viszont úgy tudni, a magyar védelmi szakma (a katonai szakértők és a vezérkar) nem ellenezte túlságosan, sőt, szinte egyetemlegesen támogatta a beszerzést.
Kinyomtatom
Elküldöm
