Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Torz, beteg homoszexuálisok, alattomos sánták, altesti lény nők, a magyarság életerejét elszívó feminin szlávság, náci lényegű németek, fasizmusra hajlamos zsidók. Márai Sándornak mindenkihez volt nem is egy rossz szava. Most megjelenő teljes naplójából gondolkodásának számos ismeretlen vagy eddig félresöpört részlete válik láthatóvá.
Márai jogosítványa. Mindenre érvényes? © Petőfi Irodalmi Múzeum |
Márai orákulum lett. Példának okáért egy Orbán-beszédre vagy egy Gyurcsány-írásra az igazság fémjelét egyként szokás egy-egy frappáns Márai-idézettel ráütni. A két politikai szekértábor aggálytalanul képes megtalálni a maga Máraiját, miközben elvitatják a másik oldal jussát az „igazi” Máraihoz.
A jelenség tehát közismert, és a kisajátításért szokás a mai magyar véleményformálók felelőtlenségét vagy az általános műveletlenséget hibáztatni. Csakhogy a kihasználhatóságában maga az író is ludas – állítja Révész Sándor a Beszélő júniusi számában megjelent terjedelmes írásában. A történész–publicista kivesézi Márainak a 2006 óta idáig közölt A teljes naplójában megjelenő meghökkentő vagy ellentmondásos állításait. „Márai Sándor szépirodalmon túli életműve, elsősorban naplójegyzeteinek tömege fölöttébb alkalmas mindenféle kisajátításra és mindenféle kisajátítás cáfolatára. Részleteiben. Egészében pedig nem nagyon alkalmas semmire, mert a részek nem állnak össze – mélyebb és tartalmasabb – egésszé” – szól Révész Márai-hívők számára nyilvánvalóan letaglózó tézise.
Nem bajmolódnánk most az állítás „mélyebb és tartalmasabb” vizsgálatával, de megjegyezzük, hogy egy irodalmi naplótól talán túlzás is elvárni valamiféle kikezdhetetlen szerkezeti és gondolati szilárdságot. Nem az a műfaj. Az is igaz viszont, hogy nem Révész, hanem a Márai-rajongók tették magasra a lécet. Bayer Zsolt publicista szerint például olvassunk minél több Márait, és „figyeljünk nagyon Máraira”. De a Nobel-díjas Kertész Imre is „a korszak [a negyvenes évek] legtisztább, legátfogóbb és legfontosabb szellemi lenyomatának” nevezi a Naplót.
A kortörténeti értékét Révész sem vitatja, viszont ő egyáltalán nem tartja tisztának, sokkal inkább zavarosnak, önellentmondásokkal terheltnek, amit a mostani „teljes szövegű” kiadás csak még hangsúlyosabbá tett, mert olyan – sokszor az utókor számára nehezen emészthető, a Márai-ikonba belerondító – szövegek is megjelentek, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra. De már a korábbi „csonka” kiadások is árulkodók – véli Révész, aki azon ámuldozik, „miként lehetséges, hogy a magyar szellemi élet ilyen széles közmegegyezéssel túlértékel egy ennyire inkoherens írásfolyamot”.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
r3497 nc x.KLS EAFÉLW
ddddddddddddddddddddddddd