Ó, bárcsak kizsákmányolnának!

2008. július 23., szerda, 09:59 • Utolsó frissítés: 2008. július 30., szerda, 11:55
Szerző: ISSN

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#9)

Még az is elviselhetőbb, ha nagybeteg van a családban, mintha a háztartás rendszeres munkajövedelem nélkül marad – vélik a magyar szegények. A foglalkoztatási adataink messze elmaradnak a nyugat-európaiaktól, és ez nem csalóka adat. A magyar munkapiac képtelen felszívni az iskolázatlanokat, a feketegazdaságnak sem kellenek igazán. Holott társadalomtudósok állítják, ez egyáltalán nem szükségszerű.

Buszra várva munka nélkül. Valaminek jönnie kéne

Ha mástól nem, Marxtól biztosan tudhatjuk, az embert az állattól az eszköztermelés és a szerszámhasználat különbözteti meg, illetve maga a munka tette–teszi emberré az embert. Dolgozni persze sokszor rossz, aminél csak egy rosszabb van, ha nem dolgozhat az ember. A mai magyar közélet a „dologtalanokhoz” való viszonyulása bizonyos értelemben „vulgármarxista”, mert – minthogy nem dolgoznak – a munkanélküli szegényektől elvitatja az emberi „nembeliséget”, és hol önálló cselekvésre képtelen, gyámolítandó zigótáknak, hol pedig ráncba szedendő csordaállatoknak tekinti őket. ’Nem képesek rá, nem akarnak, ezért hát nem dolgoznak.’ A politika is rátalált a „potyautas”, „járadékleső” segélyezettekre, akik – legalábbis az utóbbi hónapok kormányzati és önkormányzati megnyilvánulásaiból úgy tűnhet – az egyedüli akadályai annak, hogy szeretett hazánk lekörözze Svédországot. Egyelőre azonban Máltán és Lengyelországon kívül Magyarországon dolgozik a legkevesebb munkaképes korú.

Mostanság számos magyar folyóirat is több cikkében foglalkozik a tartósan munka nélkül maradtak munkapiaci reintegrációjával, illetve az aluliskolázottak pályakezdők integrációjával. Ezekből tallózunk. A társadalomtudományi megközelítéseket az különbözteti meg a jelenlegi politikaiaktól, hogy az előbbiek szemben az utóbbiakkal nem nélkülözik az empíriát, igyekeznek a valós helyzetet feltárni, s megpróbálnak az igazi problémákra gyakorlatias válaszokat adni.

Köllő János a Café Bábel legfrissebb számában – amely teljes egészében a munkával foglalkozik – arról ír, hogy egyáltalán nem igaz az, amiben a hazai középosztály pártállástól függetlenül egyetért, vagyis hogy természetesnek kell elfogadni, hogy minden tíz iskolázatlan magyar felnőtt közül csak négy vagy még annyi sem dolgozik. (A XXI. század elején a dolgozók aránya 37–39 százalék volt.) A közgazdász-szociológus szerint addig is, amíg nem sikerül felszámolni az iskolázatlanságot, tenni kell valamit, mert ez a magyar munkapiac legnagyobb „botránya”, amiből a nyilvánosság és a közélet szinte semmit sem vesz észre. A társadalom alsó és felső részét elválasztó szakadék a rendszerváltás éveiben keletkezett és mélyült a mai szintre. A tanulatlan, illetve a diplomás férfiak foglalkoztatási esélyeinek különbsége néhány év alatt 10-ről 47 százalékra növekedett. (Az érettségizettekhez képest az előbbiek –25, az utóbbiak +22 százalékkal indulnak. A nőknél is hasonló a helyzet.)

„Két ország van, és a két országot alapvetően az iskolázottság szintje különbözteti meg egymástól” – szól Köllő diagnózisa. Úgy véli, lehetetlen dolog igazolni vagy cáfolni, hogy itt csupán statisztikai problémáról van szó, hiszen – mondják sokan – az iskolázatlanok feketén úgyis dolgoznak. Köllő mindenestre úgy számol, hogy az iskolázatlanok a szürke- meg a feketegazdaságban is jelentős hátrányban vannak az iskolázottabbakkal szemben. Márpedig – jó, ha nem felejtjük el – a munkanélküliség a (jövedelmi) szegénység (egyik) legfontosabb forrása. Vizsgálatok igazolták, hogy a szegények még az egyik családtag tartós betegségénél is inkább tartanak a munkanélküliségtől: a feketejövedelem, ha van is, nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza az állástalanság hátrányait. A szerző szerint köznapi érzékeléseink megcsalnak bennünket, aminek bizonyítására idézi azt a vizsgálatot, amely szerint a Moszkva téri „emberpiacon” is mindössze a munkára várók egytizede jutott 3–5 napos álláshoz, kilenctizedük pedig nem.

A posztszocialista gazdaságok iskolázatlan munkanélkülieinek esélyeiről éppen könyvet író Köllő vitatkozik azzal a nézettel is, amely szerint ’a modern piacgazdaság nem igényli az iskolázatlan munkaerőt’. „Ez egyszerű téveszme” – írja, és legott igazolja is sarkos állítását. Az igaz ugyan, hogy a képzetlenek foglalkoztatási szintje mindenütt alacsonyabb, de közel sem annyira, mint a posztszocialista országokban (Lengyel- és Csehországban, Szlovákiában és nálunk). A hozzánk hasonló foglalkoztatási rátával rendelkező OECD-országokban 20 százalékponttal több a dolgozó tanulatlanok aránya, mint hazánkban; míg a legfejlettebb piacgazdaságokban a csak elemit végzettek 70–80 százaléka dolgozik. Ezekben az országokban még az analfabétizmus sem tekinthető munkából kizáró oknak.

Köllő szerint hiba összemosni az iskolázatlanok és a cigányok problémáit. Lengyelország és Szlovénia példája is azt mutatja, hogy olyan térségbeli országokban is, ahol nem él nagyszámú roma, ugyanez történt. Az iskolázatlanoknak – ha cigányok, ha nem – rettentő nehéz munkához jutni a Közép-Kelet-Európában. Az viszont igaz, hogy a romáknak még ezen a csoporton belül is rosszabb esélyeik vannak.

Szolgáltatni, szolgáltatni, szolgáltatni »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#9)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

9 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2008. augusztus 1., 20:27

neuromancer

Legyenek kézilányok, banktakarítók, pizzafutárok? Bizonytalanabb, "alkalmi munka". Hogy írhatja valaki ezt? Nem járt az illető Telkibányán? Persze, talán itt-ott vannak efféle munkalehetőségek, de nem a zempléni kis falvakban. Ott bőven van aluliskolázott. Vargányát lopnak a fokozottan védett területről. Van, aki szorgalmas, többszázezer forintot is összekeres (Megjegyzem, az elsőosztályú leadási ára kb. 250 Ft volt per kiló. Vicces...). De mire költik? Szerintem nem csak szolgáltatni, szolgáltatni, szolgáltatni, hanem iskolázni, iskolázni, iskolázni.

2008. július 29., 11:41

Mr. T.

2 szakmám van egy technikusi és egy felsőfokú végzettségem (elektronikai és informatikai területen) 1 idegen nyelvet beszélek. Jelenleg egyedül élek, egyedül tartok fent egy albérletet, lakáshitelre sajnos nincs lehetőségem. Ahogy most állok soha nem is fogok jutni semmire, egy helyben totyorgás van. Sportolok és az étkezésemre odafigyelek, ez az egyetlen dolog ami "luxus" kiadás. Sajnos ma Magyarországon ez is luxusnak számít, ugyanígy a TV az autó a lakás stb.. Pedig ezeknek a dolgok alapvetőek kéne hogy legyenek. Legalább is egy olyan embernél aki rendesen bejár dolgozni, szakmája van, nyelvet beszél, egy olyan országban ami modern társadalomnak titulálja magát. Ott tartunk hogy a munkavállaló emberek többsége vegetatív funkcióik ellátása céljából dolgozik. A felsőoktatási intézményekbe a hallgatók jó része azért jelentkezik hogy "kevesebbett kelljen dolgozni több füzetésért" (tapasztalat, többfelől hallottam). A gyárakban érettségivel és szakképesítéssel rendelkező, robottá lealacsonyított emberek dolgoznak. A diplomások futószalagon jönnek, a szakemberek fogynak vagy eltűnnek a süllyesztőben. Nézem az álláshírdetéseket és autószalonba eladónak felsőfokú végzettségüek jeletkezését várják. Gyárakba karbantartónak mérnököket keresnek. Ezek után csodálkoznak hogy az alacsony iskolázottságuaknak nem akad állás? Azt hiszem kicsit el vannak itt tolódva a dolgok, és ez egyre jobban csak fokozódik.

2008. július 25., 17:03

kkk

Két dolgot szeretnék előrevezetni. 1, az a réteg melynek megfigyeléséhez volt szerencsém pont az a korosztály akit elemi iskolás éveiben ért a naagy rendszerváltozás ezért csak az eufórikus hangulat maradt meg az emlékezetükben de a kiváltó okok már nem. maj felnőttéválásunk hajnalán beköszöntött a nagy demokrácia, a szabadpiac, a mindenféle kicsavart jogok (mint pl a tanárok fegyelmezésére vonatkozó megszorítások, a mindenféle csoportosulások lehetősége, a szinte még gyerekként történő feljelentések, kihágások stb.) gyakorlása, egyetemek felvirágzása. Majd megjött a nagybetűs élet mely újra megmutatta h a nagy magyar valóság csak a nevében változott, munka nincs ha van is a szabadpiac nevében minimalizálva, viszont van annál jobb feketegazdaság vagy egyenesen a bűnözés ami sokkal inkább kifizetődő lévén a szociális fejlettségünk nemannyira, gazdaságunk egyáltalán nem alkalmas az összes médiában erőszakosan nyomatott igénymennyiség fedezésére. Választhattunk...választhatunk még most is. De kérdem én mi változott azóta? Miben volt jobb v rosszabb az ágyutalpon távozó Antal Józsefnél, a tokaji szőlészetében kivirágzó O.V.-n keresztül a technokrata Medgyesin át az usa vezetőket megszégynítő politikai bukdácsolással operáló Gyurcsány? Az égvilágon semmivel! A jó magyar ember egy nagyon fontos dologról feledkezik meg: könnyebb megtalálni a másik szemében a szálkát mint sajátodban a gerendát. 2, megpróbáltam...többször is....alkalmazottként élni...esélytelenül megpróbáltam vállalkozóként...elnyomottan megpróbáltam...feketén...félve megpróbáltam külföldön...haza vágyva visszajöttem....de el kell mennem megint.... konklúzió: Egyetlen okból van ebben a helyzetben Magyarország: A MAGYAR MENTALITÁS, A MAGYAR EMBER EGOIZMUSA MIATT!!! Nincs összetartás viszont van széthúzás, nincs együttélési kultúra viszont van ujjalmutogatás, nincs pozitív visszajelzés a másiknak viszont van harag,bosszú és gyűlölködés. Nincs egység és egység nélkül NEM LEHET állam. Hol a nacionalizmus....félreértés ne essék a magyargárda a jobbik a nácivadász és a többi szemét az nem nacionalista tömörülés hanem egy lázytó szélsöséges megnyilvánulás amit minden szinten ki kellene zárni a médiából h a mi gyerekink ne ezen nőjenek fel. Teljesen mindegy hogy az ember miért ember és miért nem, alényeg az hogy aki akar az tudjon dolgozni, és ne kelljen eltartania azokat akik nem akarnak...ez egészen egyszerű... létrehozni? Erre választottuk azokat akik képviselnek minket állam szinten...de ehez az kell h müögöttük álljunk és megtegyük mindazt amit kell anélkül hogy tartanánk a markunkat szerintem

2008. július 25., 13:24

balberti

Kedves előző hozzászólók! Nem akarok rasszista lenni, és senkit nem akarok bántani, épp csak leírom, ami velem történik: munkaügyi ellenőrként dolgoztam pár hétig, amikor is rájöttem, hogy egy elsős gyerek és erősen ingázó házastárs mellett nem tudok heti ot napból négyben este 6-ig, rosszabb esetben 9-ig dolgozni (Vajon miért is van kevés munkaügyi ellenőr a feketegazdaság visszaszorítására? ez egy másik mise...). Így lett belőlem februárban állástalan diplomás, aki épp a másik papírján dolgozik. Azóta a munkaügyi kirendeltséghez csak a kötelező ellenőrzésre kell bejárnom, mert se állást nem tudnak nekem közvetíteni, se képzést nem tudnak ajánlani, amit én találnék, ahhoz nem vagyok elég fiatal (25 alatti) vagy öreg (50 feletti). Az Új pálya nevű programról a helyi kollégák elvétve hallottak, nem ajánlják, holott az időközben szerencsésen megtalált RÉGIÓS mentortól megtudtam: működik, csakhát segítség kéne, hogy bejussak. Jelentkeztem olyan állásokra, ahol egy az egyben azt mondták, túlképzett vagyok, és olyanra, ahol éppcsak az aktív nyelvtudásom hiányzik, mert a nyelvvizsgám után nem volt alkalmam folyékony angolt társalgást folytatni senkivel. Tanulnék vagy dolgoznék, ha tudnék... És közben azt látom (láttam több mint 10 év szociális ügyintézői háttérrel), hogy a gyerek nem azért tanul rosszul, mert szellemileg nem alkalmas rá, hanem mert azt látja az apjától, anyjától, hogy úgy is meg lehet élni, hogy nem tanul, nem tesz semmit az előrelépésért, uram bocsá' elissza a segélyt és a családi pótlékot, azt Isten nevében majdcsak lesz valahogy. Senki nem ösztönzi őket arra, hogy tanuljanak, mert esetleg többet kereshetnek, mert körbenéz, és a munkanélküliséget látja, már nem csak az iskolázatlanok között. hanem a tanárnő se dolgozik, vagy elmegy ingatlanügynöknek, akitől senki nem vesz lakást, mert nincs rá pénze. Őszintén szólva félek attól, hogy mi lesz így ebből a világból (tudjuk, hogy ez a fajta közöny nem magyar jelenség), és csak remélem, hogy a gyerekem és a majdani unokám nem veszik el a tanulatlanok és értékrendjüket veszítettek között....

2008. július 24., 15:59

józsef

Valahogy Magyarországon mintha semmi nem működne. (Közvetlen tapasztalataim csak az ország nyugati felére érvényesek, keletről nincsenek ismereteim, ott biztosan sokkal rosszabb.) Gáz van az egészségügyben, a mentőszolgálatnál (ott is kevés a szakképzett munkaerő ld. a másik HVG-cikk), az oktatásban – minden szinten, a munkaerőpiacon globálisan, mindenhol. És minden összefügg mindennel. A kisvállalkozók tönkremennek a megnövekedett terhek és az egyre szigorúbb szabályok miatt (teljesen ostoba formaságokért büntetik őket súlyos százezrekre). A közalkalmazotti ill. köztisztviselői bértábla többé-kevésbé rendben van, még mindig elmaradva a magánszektortól, jelentős kontraszelekcióval, de legalább papíron oké, csak bejutni nehéz, mert a nyelvtudásra, tudományos fokozatra előírják a magasabb besorolást, ezért oda csak pályakezdőket vagy a pozíciónak még megfelelő lehető legkevésbé képzetteket veszik fel (nem baj, ha a másik alkalmasabb lenne…). Hátszél nélkül ne is jelentkezz sehova, és azt felejtsd el, ha nő vagy és van két óvodás gyereked, hogy esetleg talán a szakmádban és a képesítésednek megfelelő állást fogsz találni. Ugyanez igaz a 40 évesnél idősebbekre. Van olyan műszak az ismeretségi körömben, ahol szinte csak érettségivel rendelkezők állnak a szalag mellett, agykapacitásuk kis részét használják fel. Ezzel párhuzamosan a felsőoktatási intézmények "diplomagyárrá" alakultak, ahol, ha valaki elég kitartó és elegendő ideig finanszírozzák hazulról, bármennyire hülye is, lesz diplomája. És akkor diplomás munkanélküli lesz, vagy nem a szakmában elhelyezkedett diplomás (vagy pályakezdő közszolga). Nagyon kevés a normális, megbízható mesterember (a „hülye éppenhogy-diplomásokat” pl. asztalosnak vagy kőművesnek irányítanám át a mesében, ha én lennék az átirányító, de nem vagyok). Az a kevés is rákényszerül, hogy feketén dolgozzon/dolgoztasson, hogy ügyeskedjen a számlákkal stb. Felénk az iskolázatlanok, ha akarnak el tudnak helyezkedni. Persze nagyon előnytelen állást kapnak csak, alacsony fizetést aztán vegetálnak. Az a néhány %, akinek van ereje kitörni, taníttatni a gyerekét, annak van másodállása, ha nem hivatalosan, akkor feketén jár el valahová, alig alszik, aztán 40 évesen úgy néz ki, mintha 60 lenne. Ez sem jó így! A „cigányozás” a csapból is folyik, hol abszolút negatív előjellel, hol a „segítsünk a rászorulóknak” címmel a másik véglet. Ami eddig soha nem volt, kisebb helyi kezdeményezésektől eltekintve, egy olyan átfogó program, amelyet hosszútávra terveznek, a probléma minden szegmensére kiterjedően, SZAKEMBEREK által kidolgozott és a megvalósítás esetleges kellemetlenségeit, konfliktusait is felvállalja. És tartok tőle, hogy nem is lesz. Mit csináljon az ma Magyarországon, aki tisztességesen és normális körülmények között akar élni?! Nem nagyon van erre lehetőség. Mintha Mikszáth regényei zajlanának ismét a közéletben. Semmi sem változott azóta?! Miért? Tényleg csak a jelenlegi politikai „elit” lenne felelős mindenért, vagy a sokat emlegetett „átkos”? Nem lehet a hiba valahol a társadalom egészében, hogy csak erre képes, hogy évszázadok alatt ide fejlődött?

További 4 hozzászólás megtekintése »