Még az is elviselhetőbb, ha nagybeteg van a családban, mintha a háztartás rendszeres munkajövedelem nélkül marad – vélik a magyar szegények. A foglalkoztatási adataink messze elmaradnak a nyugat-európaiaktól, és ez nem csalóka adat. A magyar munkapiac képtelen felszívni az iskolázatlanokat, a feketegazdaságnak sem kellenek igazán. Holott társadalomtudósok állítják, ez egyáltalán nem szükségszerű.
Buszra várva munka nélkül. Valaminek jönnie kéne © www.verzio.ceu.hu |
Mostanság számos magyar folyóirat is több cikkében foglalkozik a tartósan munka nélkül maradtak munkapiaci reintegrációjával, illetve az aluliskolázottak pályakezdők integrációjával. Ezekből tallózunk. A társadalomtudományi megközelítéseket az különbözteti meg a jelenlegi politikaiaktól, hogy az előbbiek szemben az utóbbiakkal nem nélkülözik az empíriát, igyekeznek a valós helyzetet feltárni, s megpróbálnak az igazi problémákra gyakorlatias válaszokat adni.
Köllő János a Café Bábel legfrissebb számában – amely teljes egészében a munkával foglalkozik – arról ír, hogy egyáltalán nem igaz az, amiben a hazai középosztály pártállástól függetlenül egyetért, vagyis hogy természetesnek kell elfogadni, hogy minden tíz iskolázatlan magyar felnőtt közül csak négy vagy még annyi sem dolgozik. (A XXI. század elején a dolgozók aránya 37–39 százalék volt.) A közgazdász-szociológus szerint addig is, amíg nem sikerül felszámolni az iskolázatlanságot, tenni kell valamit, mert ez a magyar munkapiac legnagyobb „botránya”, amiből a nyilvánosság és a közélet szinte semmit sem vesz észre. A társadalom alsó és felső részét elválasztó szakadék a rendszerváltás éveiben keletkezett és mélyült a mai szintre. A tanulatlan, illetve a diplomás férfiak foglalkoztatási esélyeinek különbsége néhány év alatt 10-ről 47 százalékra növekedett. (Az érettségizettekhez képest az előbbiek –25, az utóbbiak +22 százalékkal indulnak. A nőknél is hasonló a helyzet.)
„Két ország van, és a két országot alapvetően az iskolázottság szintje különbözteti meg egymástól” – szól Köllő diagnózisa. Úgy véli, lehetetlen dolog igazolni vagy cáfolni, hogy itt csupán statisztikai problémáról van szó, hiszen – mondják sokan – az iskolázatlanok feketén úgyis dolgoznak. Köllő mindenestre úgy számol, hogy az iskolázatlanok a szürke- meg a feketegazdaságban is jelentős hátrányban vannak az iskolázottabbakkal szemben. Márpedig – jó, ha nem felejtjük el – a munkanélküliség a (jövedelmi) szegénység (egyik) legfontosabb forrása. Vizsgálatok igazolták, hogy a szegények még az egyik családtag tartós betegségénél is inkább tartanak a munkanélküliségtől: a feketejövedelem, ha van is, nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza az állástalanság hátrányait. A szerző szerint köznapi érzékeléseink megcsalnak bennünket, aminek bizonyítására idézi azt a vizsgálatot, amely szerint a Moszkva téri „emberpiacon” is mindössze a munkára várók egytizede jutott 3–5 napos álláshoz, kilenctizedük pedig nem.
A posztszocialista gazdaságok iskolázatlan munkanélkülieinek esélyeiről éppen könyvet író Köllő vitatkozik azzal a nézettel is, amely szerint ’a modern piacgazdaság nem igényli az iskolázatlan munkaerőt’. „Ez egyszerű téveszme” – írja, és legott igazolja is sarkos állítását. Az igaz ugyan, hogy a képzetlenek foglalkoztatási szintje mindenütt alacsonyabb, de közel sem annyira, mint a posztszocialista országokban (Lengyel- és Csehországban, Szlovákiában és nálunk). A hozzánk hasonló foglalkoztatási rátával rendelkező OECD-országokban 20 százalékponttal több a dolgozó tanulatlanok aránya, mint hazánkban; míg a legfejlettebb piacgazdaságokban a csak elemit végzettek 70–80 százaléka dolgozik. Ezekben az országokban még az analfabétizmus sem tekinthető munkából kizáró oknak.
Köllő szerint hiba összemosni az iskolázatlanok és a cigányok problémáit. Lengyelország és Szlovénia példája is azt mutatja, hogy olyan térségbeli országokban is, ahol nem él nagyszámú roma, ugyanez történt. Az iskolázatlanoknak – ha cigányok, ha nem – rettentő nehéz munkához jutni a Közép-Kelet-Európában. Az viszont igaz, hogy a romáknak még ezen a csoporton belül is rosszabb esélyeik vannak.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)
A közgazdászoknak nem volt receptjük a rendszerváltáshoz »











Legyenek kézilányok, banktakarítók, pizzafutárok? Bizonytalanabb, "alkalmi munka". Hogy írhatja valaki ezt? Nem járt az illető Telkibányán? Persze, talán itt-ott vannak efféle munkalehetőségek, de nem a zempléni kis falvakban. Ott bőven van aluliskolázott. Vargányát lopnak a fokozottan védett területről. Van, aki szorgalmas, többszázezer forintot is összekeres (Megjegyzem, az elsőosztályú leadási ára kb. 250 Ft volt per kiló. Vicces...). De mire költik? Szerintem nem csak szolgáltatni, szolgáltatni, szolgáltatni, hanem iskolázni, iskolázni, iskolázni.<br>