Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Minél több zöldterületet szeretnének a városlakók. Ezért aztán, aki teheti, peremterületekre, kertvárosokba vagy környező településekre vándorol ki, ami tovább roncsolja a város zöldövezeti tartalékait. Lehetne másképpen is: Budapest szomjúhozza a „városfalakon belüli” parkokat, kerteket és tetőkerteket. Zöldek szerint tragikus a helyzet a fővárosban, önkormányzati vezetők szerint éppen hogy egyre jobb, a tájépítészek pedig vitatkoznak.
A kormányzati negyed győztes terve. A fal adja a másikat |
Budapesten hasonló a helyzet. A Levegő Munkacsoport két éve egyenesen azt állította, meg kellene duplázni a fővárosi zöldterületet ahhoz, hogy akár csak a hetvenes évek előírásai teljesüljenek. Az 1990-ben és a 2005-ben készített űrfelvételek és ezek számítógépes összehasonlító elemzése kimutatta ugyan, hogy tizenöt év alatt 51-ről 49 százalékra csökkent az átlagos biológiai aktivitás, ami nem öröm ugyan, de még nem tragédia. (A legrosszabb a helyzet a belső városrészekben, a legjobb a Duna-menti zónában.) A fővárosban pedig az erdők aránya egyenesen nőtt. A KSH adatai szerint Budapesten 2000 és 2006 között 22 ezer hektárral nőttek a zöld területek (szántók, szőlők, gyepek, erdők stb.). A lapban publikált vizsgálatot végző Studio Metropolitina azzal is nyugtatja kedélyeket, hogy a csökkenés legnagyobb részét az elhanyagolt, felhagyott területek (gyárudvarok, ipari területek, laktanyák stb.) beépítése okozta.
Túlzott nyugalomra persze semmi ok, mert részben ezek az egykori rozsdaövezetek adhatnák a város zöld tartalékát, de persze az ingatlanbefektetések kedvelt célpontjai is. Csemez Atilla tájépítész például feldolgozta az egykori III. kerületi téglagyárak és anyagbányák sorsát. A téglagyárak helyén ma egyetemi kollégium, középiskola, lakótelep, bevásárlóközpont vagy éppen a valamikori Holzspach-gyár helyén az az irodapark, ami szerkesztőségünknek is otthont ad. A 12 egykori téglavetőből öt sorsa már eldőlt, a többi gödröt is feltöltötték, ám az építési szabályok miatt ötven évig nem lehet rájuk építeni, ezért Óbudának több száz hektár még évtizedekig biológiailag aktív területe maradt.
Hasonlóan elgondolkodtató eredményekre jutott Gábor Péter és Jombach Sándor, akik a zöldfelület és a városi hősziget jelenségének fővárosi összefüggéseit vizsgálták. Műholdas hőfényképeket elemeztek, amelyek szerint a fővárosi hősziget központja a IV., XIII., V., VI., VII., VIII., IX. kerületében van. Ezeken a helyen alacsony, 20 százalék alatti a zöldterületek aránya, így több fokkal is magasabb a felszínhőmérséklet, mint a szerencsésebb városrészeken. 2005. augusztus elsején reggel fél tízkor a Margit-szigeten például 18,5–24 fokot, míg az Újlipótvárosban 33–36 fokot mértek. Korábban kimutatták, hogy az ember komfortérzete nem elsősorban a levegő, hanem a környezet hősugárzásától függ, aminek a felszínhőmérséklet igen fontos összetevője. A legmagasabb hőértékek a gazdasági és kereskedelmi területekre jellemzők (43,5–44 fok), zöldterületeken ez akár 21 fok alá is kúszhat.
A budapesti hősziget csökkentésének gazdasági és környezetvédelmi haszna is nyilvánvaló. A fullasztó nyári hőségben az intézmények, üzletek, irodák, lakások egyre többet költenek légkondicionálásra, miközben a növényzet párologtató hatása révén mint természetes légkondicionáló üzemelhet, ráadásul a fák lomkoronája árnyékol is. Többnyire vízszintes zöldfelületekre gondolunk, fasorokra, kertekre, tetőkertekre, de a modern építészet egyre inkább alkalmazza a függőleges, falra futó, tetőről csüngő zöldmegoldásokat is. Janesch Péter és Kengo Kuma a kormányzati negyed pályázatán győztes elképzelése szép példája volt ennek. A tervből már nem lesz épület, városi zöldfelületekre azonban továbbra is szüksége van a budapestieknek.
(Falu Város Régió, 2008/1)
Zádori Zsolt
Kinyomtatom
Elküldöm
