Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A kormányzásra készülő Fidesznek kulcsfontosságú, hogy javítson nemzetközi megítélésén. A párt „formálódó” programjában még kevés jele van e felismerésnek, Martonyi János viszont megfogalmazta a teendőket. Álláspontja zene a nyugati füleknek. De a Nyugat- és modernizációpárti magyaroknak is.
Németh Zsolt, Orbán Viktor,
Martonyi János. Régi dicsőségük © Dudás Szabolcs
|
Miközben a kormányfő kínjában egyre-másra áll elő újabb és újabb programokkal, országjobbító tervekkel, a Fidesz továbbra sem tette világossá, mit is cselekedne, ha – mint az most igencsak valószínűnek látszik – kormányra kerül. A programfukarság tulajdonképpen 1998 óta tart nála, azóta nem készített komolyan vehető és számon kérhető pártprogramot. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a 2006-os kampányban sokáig semmilyen programjuk nem volt, majd az utolsó pillanatban összelapátoltak egyet (Változás 2006 - tudják, ugye: munka, otthon, család), de úgy tartottak programalkotó kongresszust, hogy magáról a szövegről egyáltalán nem is szavaztak. Ez a hozzáállás persze nagy szabadságot biztosít Orbánéknak ahhoz, hogy rugalmasan alakítsák a Fidesz politikai irányvonalát, egyúttal azonban kiszámíthatatlanná is teszi azt. Jó dolog a fregoli, de nem mindenre.
Kormányon
A kiszámíthatóságot mostanában elsősorban a fiskális és a gazdaságpolitikán szokás számon kérni, de legalább ennyire fontos a „stratégiai megközelítés” a kül- és biztonságpolitikában. Itthon talán kevésbé látszik a hiány, de nagy adósságai vannak a Fidesznek ebben is. 2001. szeptember 11. óta keresi helyét a nemzetközi színtéren. Kormányzásának utolsó szakaszában megritkult Orbán körül a levegő, az Egyesült Államok számos figyelmeztető gesztust tett, hogy többet várna a magyar miniszterelnöktől a hazai Amerika-ellenes és szélsőséges hangok lecsendesítésében. Csakhogy Orbánnak meg szüksége volt a MIÉP kormányon kívüli támogatására. Nem jött jól a Fidesz-kormánynak a Gripen-döntés sem, Washington egyértelművé tette, neheztel Orbánékra, mert az utolsó pillanatban ejtették az F–16-osokat. (Megjegyezzük, meglehet, hogy a magyar kormány helyesen cselekedett, Washingtonnak nem válik becsületére egy szuverén állam döntését követő hisztirohama.) A magyarigazolvány miatt pedig a fideszes országvezetés a szomszédokkal rúgta össze a port, amiben Európa nem nekünk adott igazat.
Ellenzékben
Ellenzékben sem számított eminensnek a Fidesz. Bár korábban elutasította a kettős állampolgárság automatikus megadását a határon túli magyaroknak, később mégis támogatta azt. Pedig nem csinált jó boltot vele. A népszavazás körüli viharok az anyaországi és a határon túli magyarokot is bizalmatlanná tették, hozzájárultak a környező országok magyarellenességéhez, sőt bizonyos értelemben előkészítették a Fidesz 2006-os választási vereségét. Nem javított a Fidesz amerikai reputációján az sem, hogy nem támogatta az iraki magyar kontingens állomásozásának meghosszabbítását. A nemzeti öncélúság és a nacionalizmus idővel hangsúlyosabbnak látszott, mint a korábbi európaiság és atlantizmus, amelyek egyre inkább a MSZP–SZDSZ-s kormányok reszortja maradt. A konszenzusos külpolitikai célokból és főleg eszközeiből alig maradt valami. A Fidesz ellenzéki nihilizmusa ezt a területet sem kímélte.
Kormányzásra készülve
Mostanában változik a helyzet. Azzal, hogy karnyújtásnyira vannak a választási sikertől, létfontosságúnak tűnik, hogy a korábbi meglazult kapcsolatokat újraélesszék, a világsajtó Orbán- és Fidesz-képén javítsanak, és megbízható szövetségesként láttassák magukat a Nyugat előtt. Ezt szolgálta volna Orbán mostani amerikai útja is.
Ehhez képest a párt Erős Magyarország c. tavaly decemberi irata még a műfajhoz képest is elnagyoltan fogalmaz. „Helyre kell állítani Magyarország – utóbbi években megtépázott – hírnevét.” „Magyarországnak európai programra van szüksége.” „A Magyar Honvédség nemzetközi missziókban történő szerepvállalása jelentős kockázatot és áldozatot jelent.” Rendben, de maradjunk-e például Afganisztánban? Nem tudjuk meg. A legfrissebb megfigyelési botrány hatására közben megváltozott e mondat akusztikája is: „Meggyőződésünk szerint új titkosszolgálatra van szükség, amely nem a politikai érdekek kiszolgálója.” Mindezt a mostani kormány alkalmatlanságán és pártosságán túl a terrorizmus, a vallási és etnikai konfliktusok, a nemzetközi bűnözés és az illegális fegyverkereskedelem indokolja. Meg a migráció, amellyel a Fidesz már csak mint kockázati tényezővel számol, és nem látja benne a hazánkat sújtó társadalmi nehézségek (elöregedés, agyelszívás, bizonyos területeken munkaerőhiány, népességfogyás) potenciális ellenszerét.
„Magyarország külpolitikájának célja a nemzeti érdekek képviselete a nemzetközi kapcsolatokban, valamint a belpolitikai célok megvalósításához szükséges nemzetközi mozgástér megteremtése, a források bővítése. […] A magyar külpolitika sajátossága, hogy kettős érdeket kell érvényesítenie: a magyar állam érdekét és a magyar nemzet érdekét.” A kárpátaljai és vajdasági beutazási nehézségeire „kielégítő megoldást csak a határon túli magyarok által igényelhető magyar állampolgárság lehetne”. Nem tudni, hogy ez most a kettős állampolgárság felmelegítését jelenti-e. Úgy tűnik, igen. Mint ahogy azt sem, hogyan szolgálná mindez azt a célt, hogy „erősödjön térségünk stabilitása, a kölcsönös megbecsülés Közép- és Kelet-Európa nemzetei között”. A párt megszüntetné azokat az uniós derogációkat – így például a munkavállalást korlátozókat –, amelyek különbséget tesznek az új és a régi tagállamok között, de ennek ellentételezéseként például nem említi a magyar termőföld szabad adásvétele korlátozásának megszüntetését. Sőt, az irat egy másik fejezetében az szerepel: „A Fidesz továbbra sem járul hozzá a jogi személyek földtulajdonszerzéséhez. Semmissé tesszük a külföldiek bújtatott földvásárlását […]. Ellenezzük, hogy az EU-jogszabályok tovább szűkítsék a tagállamok jogait a termőföldtulajdon szabályozásában.”
Nagy kockázatot nem vállal, amikor támogatja Horvátország uniós tagságát, de a sokkal kényesebb problémát jelentő Törökországról és Szerbiáról szót sem ejt. Mint ahogy Grúzia vagy Ukrajna esetleges NATO-tagságáról sem. Nem tudja meg honpolgár azt sem, mi teendő a jelenlegi helyzetben, amikor nincs uniós alapszerződés, és a lisszaboni szerződést nem fogadták el az írek. Nem olvasni a Nabucco, illetve a Déli áramlat közti 'választás szükségességéről' sem, amelyen pedig a Fidesz előszeretettel rugózik az utóbbi időben, talán éppen azért, mert szándéka szerint Washingtonnak imponálna.
Kinyomtatom
Elküldöm
