Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
A reneszánsz éve kiállításai sok nyersanyagot tártak fel, de értelmezésükhöz nem adtak elég kulcsot. Újat biztosan nem, s régieket is csak elvétve – summázta megsemmisítő kritikáját Marosi Ernő művészettörténész a tavalyi év kulturális megaprojektjéről.
|
|
Mátyás és Beatrix közös címere a Thuróczy-krónikából. Az év koronája |
Marosi Ernő művészettörténész a BUKSZ legfrissebb számában veszi számba A reneszánsz éve kiállításainak tudományos eredményeit. A jeles tudós nem bíbelődik sokat a kiállítások megvalósításával, tematikai változatosságával, az évet meghirdető minisztérium koncepcióhoz történő sokszor feltűnően erőltetett megfelelési kényszerekkel vagy az olykor vásári kiállítás-marketinggel (lásd például a „reneszeánsz” szójátékot). Azért elhelyez néhány szurkapiszkát a lehetőségek láttán arányukat vesztette kollégákon. Mit mondjunk, valóban meghökkentő volt, hogy a Szépművészeti Múzeum egyiptológusai a „fáraók reneszánszáról” rendeztek tárlatot. A Közlekedési Múzeumnak pedig sikerült az Örök reneszánsz c. kiállítással egy az egykori „hétköznapok forradalmiságához” hasonlatos, semmitmondó fogalmat alkotni. Ha minden reneszánsz, akkor semmi sem az.
És Marosi elhümmög azon is, miként kaphatta az eredetileg Mátyás-jubileumi évnek szánt 2008 a reneszánsz év elnevezést, hát persze hogy „a gondviselés kifürkészhetetlen akaratából”. Meglehet, lehetett ebben némi szerepe az egykor koraújkori kutatóként nevet szerzett Hiller István miniszternek is.
„A felettébb trendy és jópofa verbális és vizuális marketing” látszólag csak bosszantja a Művészettörténeti Kutató Intézet kutatóprofesszorát, miközben leleplezi, hogy a tematikus év körüli habverés éppen a lényeget hivatott elfedni: tartalmilag nem egyszerűen sikerületlen, hanem üres vállalkozásról van szó.
Voltaképpen nincsen ezen mit csodálkozni, elég rápillantani a reneszánsz év portáljára, amelyen a rendezvénysorozat „filozófiájaként” a következő talányos szöveg szerepel: „A reneszánsz kor örökségének üzenete: »Az ember felelős saját sorsáért!« Ma is olyan korban élünk, mikor szükségünk van arra, hogy újragondoljuk a kultúrához, a természethez, a társadalomhoz és a hagyományokhoz fűződő viszonyunkat, hogy megteremtsük az új, önmagával és környezetével harmóniában élő aktív ember fogalmát, aki múltját és jövőjét egyaránt magában hordozza.”
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
