Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
A reneszánsz éve kiállításai sok nyersanyagot tártak fel, de értelmezésükhöz nem adtak elég kulcsot. Újat biztosan nem, s régieket is csak elvétve – summázta megsemmisítő kritikáját Marosi Ernő művészettörténész a tavalyi év kulturális megaprojektjéről.
A tematikus év logója. A buli színe |
Noha ítészünk megközelítése „egyoldalúan meritokratikus”, mert a kiállítást szigorúan „tudományos műfajnak” tekinti, és nem veszi figyelembe, hogy az egyben népszórakoztató látványosság is (állítólag több mint hárommillió látogatót fogadtak a különféle rendezvények), a művészettörténész-akadémikus kritikája alapos. Látszólag csupán két fogalom (a reneszánsz és a humanizmus) használatának problémáival gyürkőzik, de közben bemutatja, hogy a kiállítások „fogalmi hozadéka nagyon szegényesnek mondható, s ezen kívül még tisztázatlannak és elavultnak is. Ebből ered a reneszánsz alapvetően morális értelmezése, afféle szellemi body buildingként. Ami persze a fogalom historikumának tökéletes mellőzését jelenti” – írja Marosi.
A tudós professzor írásában – ami egy novemberi előadásának szerkesztett változata – bemutatja a reneszánsz fogalmának történetét, amely legkorábban nagyjából a XIX. század közepén terjedt el. „Többnyire azonban még azt a gyanút sem vetik fel a publikációk [katalógusok, kiállításvezetők], hogy a kérdéses olasz urak és hölgyek aligha franciául nevezték meg a maguk ízlését, ha ugyan volt erre igényük” – ironizál a kritikus. Az sem aggálytalan, hogy Mátyás korát reneszánszként ünnepeljük, mert az legalább annyira a gótika időszaka is.
Ezzel együtt a sok-sok közül talált érdemes kiállításokat is, persze nem a legnagyobb csinnadrattával hirdetetteteket (pl. Szépművészeti A Mediciek fénykora c. vernisszázsát), hanem az Országos Széchényi Könyvtár Vitéz János-, illetve az Iparművészeti Múzeum Beatrix hozománya c. tárlatát. Ezek „világosan megfogalmazott kérdésre világos választ adnak".
S hogy mi a baj a fogalmak „végletes trivializálásával”, mi is a probléma a téma, a reneszánsz morális értelmezésével, az aktualizálással, a mai kornak szóló üzenettel, imperatívusszal? A dohogó Marosi szerint „valószínűleg egy egész generációt sikerült meggyőzni arról, hogy reneszánsz minden sok- (minimum két-) oldalú ember, aki felelősségteljes munkája mellett szeret enni-inni stb., többféle meggyőződést is képes ápolni magában, esetleg mérget kever; s már humanista, aki vesz Fedél nélkült, és egy százalékot felajánl valamelyik állatmenhely számára”.
A művészettörténész bizonyosan túlértékeli egy ilyesféle tematikus év hatását, s ő lehet, hogy triviálisnak tekinti, de mi kifejezetten üdvösnek tartanánk, ha a rendezvénysorozat legalább ilyen módon hatna a serdületlen ifjúságra – ha már négymilliárdot költöttünk rá. Erre azonban semmi esély.
(BUKSZ, 2008 tél)
Zádori Zsolt
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
