Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
ÁVH-sok jöhettek, az ÁVH nem. Az 1956-os forradalom leverése után rohamtempóban szervezték újra a politikai rendőrséget. Kádárékat egyetlen szempont érdekelte: minél gyorsabban a saját kezükbe akarták venni a belső elhárítást, és minél hamarabb meg akartak szabadulni a szovjetek gyámkodásától. A gyakorlatban nemigen létezett „a kétfrontos harc” és „az elbocsátott légió”, az ÁVH-sokra nagy szüksége volt az új rezsimnek.
Szovjet tanácsadó és pufajkás az Andrássy úton. Novemberi emberek |
S a szót tett követte. A kritika nevesített célpontját, Mátyás Lászlót felmentették a rendőrség politikai nyomozó főosztályának vezetése alól. Nem járt jobban Pőcze Tibor sem, aki a Belügyminisztérium (BM) miniszterhelyettese volt. Két hónapnál egyikük sem maradt tovább a posztján. Elmozdításukban szerepet kaphatott az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egykori potentátjainak és talán Moszkvának az elégedetlensége is, de a döntést Kádárék maguk hozták meg – derül ki Baráth Magdolnának a Történelmi Szemlében közölt kiváló tanulmányából.
Bábok és bábák
Az új politikai rendőrség „megszületésénél” – más nézőpontból a régi „újjáélesztésénél” – több szereplő is bábáskodott. Ott volt mindjárt Kádár és szűk köre. A szovjetek kreatúrájaként a magyar hadműveleti területre katapultált pártvezetés igyekezett megőrizni annak a látszatát, hogy valamilyen mértékben az októberi forradalom örököse, éppen ezért eleinte nem szívesen vette ultrabalos, sztálinista ÁVH-sok kéretlen segítségét. Nem erkölcsi skrupulusai voltak, gyakorlati szempontok vezérelték. „Nem kell az amúgy is rossz hangulatban lévő népet ingerelni.” Igaz ugyan, hogy később kiderült: a „belső rend” megteremtésénél aligha nélkülözhetik az egykori ÁVH-sokat.
A Kádár-klikk húzódozása többször tragikomikus volt. 1956. november 12-én tiltakozott például Münnich Ferenc, a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere a szovjeteknél a KGB letartóztatási akciói miatt, és hát ugyanazon a napon arra kérte a szovjet elvtársakat, hogy állítsanak elő hetven olyan személyt, akik arra készültek, hogy egy másnapi Kádár-kormányellenes találkozón vesznek részt.
A KGB persze eleinte ment a saját feje szerint, és ő döntött arról, Kádárék melyik kérését veszi komolyan, melyiket hagyja figyelmen kívül. Ivan Szerov, a KGB elnöke november első napjaiban nem ismert pardont. „A reakciósoknak tett legkisebb engedmény is újabb követeléseket és fenyegetést von maga után” – fogalmazott a szovjet hadseregtábornok. November elején másfél ezer embert szállítottak át a Szovjetunió területére, Ungvárra. Ez Kádáréknak egyáltalán nem tetszett.
Piros-pacsi
A KGB és az egykori ÁVH-sok szoros kapcsolatban álltak egymással a forradalom leverésének első napjaiban, sőt a forradalom alatt is. Nagy Imre kétszer is feloszlatta az ÁVH-t, először 1953 nyarán, másodszor 1956. október 28-án. Ennek ellenére az állomány 1953 és 1956 között egyben maradt, az államvédelmi osztályok a BM-be beolvasztva is megőrizték különállásukat; majd 1956 januárjától mint a minisztérium I. (államvédelmi) főcsoportfőnöksége szolgálták tovább a rezsimet. Egykori ÁVH-sok töltötték be a legfontosabb rendőri posztokat is, ’56 elején a 20 megyei főkapitányból 16-nak volt államvédelmi pedigréje.
A forradalom és az államvédelem „második feloszlatása” már sokkal nagyobb csapást jelentett az állományra. A lincselések és a társadalom nyilvánvaló megvetése sem használt a harci szellemnek. Az állomány egy része illegalitásba vonult, de szép számmal voltak olyanok is, akik a szovjetekhez csatlakoztak. A belső elhárítás központi állománya például a Budaörsön állomásozó harckocsizóknál keresett oltalmat. Az államvédelmisek a szovjet agresszió első napjaiban a „muszkavezetés” és a felderítés dicstelen feladatát kapták, később – szovjet segítséggel – már önálló akciókba is fogtak, fegyverrejtegetőket és fiatalokat tartóztattak le buzgón.
Az önjáró állambiztonságiak a Szovjetunióban dekkoló Rákosi-klikk támogatását is élvezték. Piros László egykori belügyminiszter decemberben feljegyzést ír Moszkvának arról, hogy mennyire elkeseredett a volt ÁVH-sok, mert a Kádár-kormány nem tart igényt szolgálatukra.
Kinyomtatom
Elküldöm
