Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
„Patrióta liberális pártot” szeretne az SZDSZ új vezetése. Ennek keretében felülvizsgálná elődeinek a kettős állampolgárság kérdésében elfoglalt, kategorikusan elutasító álláspontját. Retkes Attila, a párt elnöke legalábbis ezen dolgozik.
|
|
A „szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ” megteremtését tűzte ki célul Retkes Attila, a liberális párt elnöke. Aligha van olyan pártvezető, aki ne ilyesmikről ábrándozna. Ne is bolygassuk, a pályakezdőnek kijár a megértő türelem. Az „új SZDSZ” megteremtésének programját és valamiféle 180 fokos fordulatot ígér Retkes, aki nyilvánvalóan azért adott interjút a liberális Beszélőnek, hogy kibontsa szlogenjei valós politikai („gyakorlatias”) tartalmát. (Lásd még: „az új SZDSZ továbbra is a szabadság és a szolidaritás pártja”, illetve „az SZDSZ az egyetlen magyar liberális párt”.) Az olvasó azonban nem lett sokkal okosabb.
Az SZDSZ megújulási erőfeszítései, amelyek többnyire egy új elnökhöz vagy egy új elnökaspiráns megjelenéséhez köthetők – az egyetlen Tölgyessy Péter elbukott kísérletét kivéve – mindig az alapokhoz való visszatérést szorgalmazták. A „régi értékekhez”, a Rendszerváltás programjához (a „kékkönyvhöz”) térnének vissza, az egykori Beszélő körének meg a SZETA-nak az „emberi jogi és szociális elkötelezettségét” melegítenék föl. Ezt a retorikát vetette be az elnöki posztért harcba induló Demszky Gábor vagy Fodor Gábor, de még Pető Iván is.
A reformtörekvések másik közös jellegzetessége, hogy stratégiai értelemben középre pozicionálnák a pártot, valahol Orbán Viktor piramisa és az MSZP zsombékosa közé. Egyrészről szabadulnának a szocialista kényszerházasságtól vagy legalábbis lazítanának a köteléken, másrészről gesztusokat tennének, ha nem is a Fidesznek, de a jobboldali (polgári közép) választóknak. Már csak azért is, mert az egykori szavazóikat látják bennük, akiknek visszaszerzése az SZDSZ jövőjének kulcsa. Tulajdonképpen ez sem egyéb, mint a régi, elveszített dicsőség visszaszerzéséért indított eleve reménytelen erőfeszítés. A párt reformátoraiként fellépők tehát nem ígértek mást, mint az SZDSZ aktuális vezetői, mindössze annyit, hogy ők majd elvszerűbbek, markánsabbak és sikeresebbek lesznek. Mint a régiek az aranykorban.
Ebben az értelemben (de egyelőre csak ebben az értelemben) Retkes fellépése unikumnak számít. Tölgyessy óta az első vezetésre törő SZDSZ-s politikus, aki valóban mást mond, mint az elődei vagy pártbeli ellenlábasai. Más kérdés, hogy mondanivalója mennyiben felel meg a modern liberalizmusnak vagy az elmúlt két évtized – minden gyengesége és következetlensége ellenére mégiscsak azonosítható – magyar liberális „hagyományának”. Retkes elnökké választási beszédében és még utána is néhány hétig azt az utat választotta, hogy mindennek és mindenkinek nekiment, ami a közvélekedés szerint a ’régi SZDSZ-hez’ köthető.
A Beszélő interjúerei, Neményi László és Révész Sándor úgy gondolták, Retkes szokványos marketingstratégia alapján vezette be az „új brandet”, és olyan antrét akart, aminek a koherenciája ugyan nem lényeges, viszont nagyot szól. Az új elnök ezt azzal ütötte el, „politikai marketingre sem idő, sem lehetőség nem volt”. Az azonban szembetűnő, Retkes hogyan tompítja azóta korai kijelentései élét. Így válik a neoliberalizmus kritikája józan, szélsőségektől mentes válságmenedzsmentté, a multik bírálata a kis- és középvállalatok szerepének elismerésévé, mint ahogy a ’kilépő kevesek’ közé tartozó Konrád György meg Iványi Gábor is útjelzővé, személyes példaképpé magasodik. És így lett Kőszeg Ferenc Retkessel nem éppen kesztyűs kézzel bánó cikkéből is „építő kritika”.
Pedig Kőszeg júliusi írása éppen azon a ponton támadja meg és zúzza ízzé-porrá Retkes „elnöki programját” , amelyhez azóta is a legkövetkezetesebben tartja magát az új vezetés. Ez pedig a „liberális magyarságpolitika”. „Első elnöki beszédében Retkes Attila kibontotta Tölgyessy fél mondatát [aki 1991-ben arról beszélt, hogy az SZDSZ-nek patriótább párttá kell válnia – A szerk.]. Csakhogy egy parlamenti párt vonatkozásában a patriotizmus kontra nemzetietlenség kérdése, minél inkább kibontják, annál értelmetlenebb lesz. Az SZDSZ nem foglalkozott kellő súllyal a magyarság sorskérdéseivel [mondta Retkes – A. szerk.]. […] Az minősül hazafiatlanságnak, hogy az SZDSZ nem vett részt olyan reklámakciókban, mint a korona ide-oda hurcibálása Esztergomba és vissza? Vagy hogy ellenezte Orbán Viktor törekvését, hogy belpolitikai konfliktusait exportálja Erdélybe? Nemzeti szövegeléssel a jobboldalt Retkes Attila nem fogja se megnyerni, se kiengesztelni” – írta „építő kritikájában” Kőszeg.
Az új elnöknek az tetszhetett inkább, amit az SZDSZ-alapító a finnyáskodó kilépőknek üzent: „képviselők, de már nem annak a pártnak a képviselői, amely képviselőnek jelölte őket. Ha a pártjuk már nem létezik, illenék a mandátumukról is lemondaniuk.”
Kinyomtatom
Elküldöm
Az önutálat mint szervi probléma és hajtóerő »
Orbán kocsonyáját kifőzte, most besűrítené »
Magyar vízügyi csoda: Nagykőrösnél hömpölygetnék a Duna vizét »
A „magyar Robinson” valahogy túléli, nyoma sincs a kultúrfölénynek »
