Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A magyar jelenvaló leghervasztóbb problémái közé tartozik a tömeges falusi munkanélküliség. A munkanélküli életvitel nem jelent egyben dologtalanságot, de gyökeresen átformálja az időfelhasználást és rombolja a teljesítőképességet. A passzív ember menthetetlenül gyorsabban amortizálódik, mint aktív társa.
A reménytelenség statisztikai összefüggéseiről nyújt látleletet a Statisztikai Szemle legújabb száma. A Falussy Béla vezetésével folyó kutatás azt vizsgálta, milyen különbségek mutatkoznak a foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak időfelhasználásában. Az adatfelvétel az ország négy északi, a magyar átlagnál messze rosszabb munkanélküliségi mutatókkal bíró megyéjében (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) történt, mégpedig ott is a leghátrányosabb helyzetű településeken.
A térségben az aktív korú, 18–59 éves korú férfiak közül minden második nem dolgozik („inaktív”). A hivatalos munkanélküliségi adat is kétszerese az országos átlagnak. A nem tanuló, nem dolgozó férfiak között az átlagosnál kevesebben vannak, akik, ha szerény összegben is, de rendszeres jövedelemmel („havi fixszel”) rendelkeznek. S ha a városokat kiiktatjuk a képből, még siralmasabb a helyzet.
Testi, lelki nyomorok
© Horváth Szabolcs |
A két nagy csoport között generációs különbség is mutatkozik. Míg a 18 és 39 évesek többsége, 67 százaléka „szorosan vett munkanélküli”, ráadásul 15 százalékuk soha nem dolgozott, addig a 40 évesnél idősebbek 57 százaléka nyugdíjas, 33 százaléka regisztrált munkanélküli és csak két százalékuknak nem volt sohasem semmilyen munkahelye.
Nem meglepő, hogy a foglalkoztatottak egészségi állapota lényegesen jobb, mint a munkanélkülieké. Utóbbiak közül sokan éppen egészségük megroppanása miatt szorultak ki a munka világából. De a tartós munkanélküliség önmagában is rizikófaktornak számít, minden afelé szorítja őket, hogy évek múlásával munkabírásuk romoljék – közismert összefüggés, hogy az elszegényedés együtt jár a betegségekkel.
A munkanélkülivé válásnál az iskolai végzettség meghatározó. A nem foglalkoztatottaknak a 41 százaléka volt olyan a mintában, aki legfeljebb az általános iskolát járta ki, ez az arány a foglalkoztatottaknál csak 15 százalék volt. Az iskolázottság azonban nemcsak a munkaerő-piaci helyzetre, a váltás lehetőségére vagy a képezhetőségre hat, de döntő szerepe van az életvitelt meghatározó értékrend kialakításában és megőrzésében – állapította meg Falussy. Az esetleges erős értékrend adhatna támaszt a rendszeres, fizetős munka nélkül maradottaknak. Csakhogy az aktivitást, az értelmes tevékenységet preferáló értékrend igencsak málékony, és jóval több durva eróziós hatásnak van kitéve a munka világán kívül, mint azon belül.
Passzív egzisztencia
Mit is csinálnak a magyar munkanélküliek falun? Hogyan telik egy napjuk? A közhiedelemmel ellentétben a munkavégzés a mindennapjaik kiiktathatatlan része marad. A ház körül adódó feladatok ellátásával vagy a rokonoknak, ismerősöknek történő – többnyire viszonos – szívességi munkával hozzájárulnak a háztartásuk fenntartásához. Mezőgazdasági és jövedelemkiegészítő tevékenységek is hizlalják a munkával töltött perceiket, amik persze meg se közelítik a foglalkoztatottakéit.
Egy napra, 1440 percre vetítve egy foglalkoztatott átlagosan 372 percet (kb. 6 órát) fordít kereső munkára vagy tanulásra és 102-t háztartásra vagy a család ellátására. Az észak-magyarországi munkanélküli férfinál ezek 93 perc (másfél óra), illetve 199 perc. De mit csinál a fennmaradó 1148 perben?
A maradék idő nem tekinthető hagyományos értelemben vett „szabadidőnek”, amit az is mutat, hogy a foglalkoztatottak kevesebb szabadon felhasználható idővel rendelkeznek ugyan, mint a munkanélküliek, de a kutatás szerint azt változatosabban, többféle módon töltik el.
Kinyomtatom
Elküldöm
