Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Liberális publicisták azon tanakodnak, ugyan melyik pártot válasszák az áprilisi szavazáson az SZDSZ egykori hívei: az MSZP-t vagy az MDF-et?
|
|
A bekerülési esélyekkel induló pártok egy-két lényegtelen gesztuson túl aligha tesznek engedményeket a liberális gusztusnak. A maradék nemrég még az SZDSZ-t támogató szavazó tehát nincs könnyű helyzetben. A szabadelvűek többsége már a korábbi választásokon lecsatlakozott egykori pártjáról, és a „polgári” Fideszt vagy a „progressziót felvállaló” MSZP-t választotta inkább. Nagy szerepe volt ebben a választási rendszer bújtatott kétpárti jellegének, amire a választók hamarabb ráéreztek, mint a politológusok vagy a politikusok, de persze az SZDSZ politikai hibáinak is.
Hogy a párt végromlásában a kényszereknek, a körülményeknek vagy a párt hibás irányvonalának, a vezetés kifáradásának, az SZDSZ sötét ügyeinek egyenként mekkora része lehetett, jószerivel már a súlyos EP-választási kudarc után kitárgyaltatott. Széllel szemben nem lehet, illetve széllel szemben nem is kellett volna – nagyjából e két örökigazság köré rendeződtek a párt rekviemjei.
Ez azonban a döntéskényszerben lévő liberális szavazót most aligha érdekli már. Megvan neki a maga baja. De miért oly nehéz a választás, miért is érzi veszteségnek egykori, általa is sokat szidott pártja („a legkisebb rossz”) eltűnését, hiszen számos nyugati demokrácia rendesen elketyeg liberális párt nélkül, miért hiányozna akkor az a magyar parlamentből? Erre is választ adnak az SZDSZ nekrológjai, már persze azok, amelyek nem elégednek meg a kárörvendő „megérdemelte” summázatával. Mert bizony nem úgy nem lesz liberális párt az Országgyűlésben, mint egyes nyugati országokban, ahol a középpártok politikájába szervesen beépültek a liberális értékek (lásd „liberális minimum”), ahol a társadalom is elfogadta őket, sőt, átitatódott azokkal; nálunk – legalábbis számos tárgyszerűen pesszimista liberális véleményformáló szerint – az SZDSZ kihullásával nem lesz parlamenti képviselete az egyik meghatározó modern politikai ideológiának és gyakorlatnak, a liberalizmusnak. Tehát nem úgy nem lesz liberális párt a törvényhozásban, mint az Egyesült Államokban, hanem úgy, mint Oroszországban. Ami azért tényleg nem ugyanaz.
A Beszélő két szerkesztője is körüljárja a kérdést, mármost kire szavazzon a liberális választó. S válaszaik csak abban hasonlatosak, hogy hosszas megfontolás után, a pro és kontra érveket ütköztetve jutnak el következtetéseikhez – amelyek azonban szöges ellentétben állnak egymással. Az írások címei a hazai szűkös politikai kínálatról és a szavazói tipródásról árulkodnak: Szavazzunk a szamárra?, illetve Nincs jobb. Mintha egymásnak válaszolnának, pedig dehogy, egymással feleselnek. Az egyik mást tart szamárnak, a másik mást tekint relatíve jobbnak.
Kinyomtatom
Elküldöm
