Liberális publicisták azon tanakodnak, ugyan melyik pártot válasszák az áprilisi szavazáson az SZDSZ egykori hívei: az MSZP-t vagy az MDF-et?
A közgazdász Ádám Zoltán az MSZP választására buzdít. A publicista Révész Sándor az eshetőségeket jól megrágva egyetlen szóba jöhető alternatívának a Bokros-féle MDF-et tekinti, amelynél azonban túl sok az intő jel ahhoz, hogy egyértelműen letenné mellette a garast. Ezért hát a szamár mögött a kérdőjel.
Ádám Zoltán a közvélekedéssel szembehelyezkedve nem kevesebbet állít, mint hogy „nincs ma jobb, tisztességesebb, vállalhatóbb politikai alternatíva az MSZP-nél”; meg hogy „rajta múlik a szociáldemokratákat és liberálisokat is magában foglaló demokratikus baloldal és nem kis részben az egész magyar demokrácia jövője”. Az MSZP előnyei nála is csak relatívak, persze, mert a többi potens párt még rosszabb opció. Szerzőnk elismeri, hogy az MSZP voltaképpen a saját 2002 és 2006 között folytatott katasztrofális politikájába fog belebukni („saját magának kellett megennie, amit főzött”), de tagadja, hogy a szocialisták a 2006-os megnyert választás után is rossz irányba vitték a dolgokat. A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok „tiszteletre méltó” teljesítményéről ír, kijelenti, hogy „alapvetően és túlnyomórészt helyes gazdaságpolitikát folytattak”, és helytálltak a globális pénzügyi válság közepette is. Több szakpolitikai intézkedést hoz fel példaként (nyugdíjrendszer, tb-kassza, közszféra, kórházi ellátás, adó stb.), hogy miként segítették azok az államháztartás pénzügyi fenntarthatóságát, miközben hosszú távon is fontos, szerkezeti javulást eredményező lépések voltak. Csupán egyetlen komoly kudarcot lát, az egészségügyi reform bukását, amit viszont nem sajnál, és amit ráadásul a kormány szerinte időben korrigált.
A kormánypárt(ok) igazából erkölcsileg buktak meg (korrupció, demokratikus normák felrúgása), véli, biztos áprilisi választási vereségük tehát mindenképpen indokolt lesz, de ettől még az MSZP minél erősebb parlamenti jelenlétére is szükség van.
Nem állítjuk, hogy az írás optikája szokatlanul torz lenne, az efféle önmeggyőzések ugyanis szükségszerűen értékelik fel a választott erényeit és kisebbítik a hibáit. De honnan tudni, hogy a makrogazdasági kényszerek szorításában egy másik kormányerő vajon nem éppen így vagy esetleg jobban tette volna-e a dolgát? Hiszen azt a szerző is elismeri, hogy a kormány intézkedéseit elsősorban a kényszerek szülték. A kényszerpálya „felismerése” vagy – ahogy a közgazdász írja – a válságkezelés „morális teljesítménye” lenne az MSZP-kormányzás nagy truvája? Más erre ne lett volna képes?
Ez persze lesöpörhető azzal, hogy kérdésünk túl hipotetikus, a puding próbája az evés. De az már nem, hogy egy kormány teljesítményét – elvégre mégiscsak a végrehajtó hatalomról van szó – nemcsak „előre mutató” lépései, hanem az államgépezet, az államigazgatás működtetése is minősíti, márpedig ezen a téren az emberek romlást érzékeltek, szerintem a tényeknek megfelelően. Az MSZP kormányzati teljesítménye, ha nem is volt minden ízében kártékony, mint azt az ellenzék zsolozsmázza, de mégiscsak vitathatatlan kudarcnak minősül, mindenesetre nem egyszerű vele a liberális választópolgárt meggyőzni arról, hogy „emelt fővel” szavazzon a szocialistákra.
Ha ez szerintünk nem, akkor még mi indokolná mégis szerzőnk szerint, hogy a liberálisok az MSZP-t válasszák? És itt már kevésbé eredeti Ádám Zoltán okfejtése, ezzel együtt mégis meggyőzőbb. 1) Hogy a jobboldalnak ne legyen meg az alkotmányozó többsége. 2) Az MSZP-nek megmaradjon az esélye, hogy a jövőben is a Fidesz baloldali váltópártja lehessen. 3) A riválisok még az MSZP-énél is rosszabb morális teljesítménye. A Jobbik természetszerűleg szóba se jöhet, a Fideszt pedig demagóg nihilizmusa, a közvélemény infantilizálása, kétszínű romapolitikája és a demokratikus normákat sértő magatartása zárja ki a liberális szívekből.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
Robot kutyánk, hegyezd füled! »










