Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Tíz év alatt kétharmadára csökkent a rendszeres vallásgyakorlók száma hazánkban. A tipikus templomba járó nő, idős, községben él – ugyanúgy, mint tíz éve, ám magasabb az iskolázottsága.
|
|
A vallásukat rendszeresen, legalább havi gyakorisággal gyakorlók (a templomba járók) aránya 1998 és 2008 között kétharmadára csökkent Magyarországon – derül ki Keller Tamásnak a Statisztikai Szemlében közölt vizsgálatából. A Tárki munkatársa elsősorban anyacége Háztartás Monitorjának adatfelvételeire támaszkodik.
A vallásosságnak több dimenziója van, s ennek csak az egyike az úgynevezett rituális, amelynek mérésére mások mellett a templomba járás gyakorisága is alkalmas. Ezzel együtt sem tekinthetjük önkényesnek, hogy Keller havi egy istentiszteleti alkalomban húzta meg a vallásosság minimumát. Ennek ellenére sem sorolhatók egyértelműen a vallástalanok közé, akik ritkábban vagy egyáltalán nem járnak templomba. A Tárki munkatársának számításai is igazolják, hogy a „maguk módján vallásosak”, sőt a vallástalanok egynegyede–egyharmada is „inkább vallásosnak” tartja magát, mint vallástalannak, jelentsen ez esetükben bármit is.
A teljes magyar népességben mindenesetre 19 körüliről 13 százalék körülire csökkent a legalább havonta templomba járók köre. Nem változott azonban, hogy a falusi, idősebb nők inkább hajlamosak a rendszeres vallásgyakorlásra, mint a népesség más csoportjai – éppúgy, mint tíz éve.
Nőtt viszont a vallásosak iskolázottsága, nemcsak abszolút értelemben, hanem a vallásokat rendszertelenül gyakorlókéhoz viszonyítva is; különösen látványos az emelkedés a fiatal, 20–35 év közötti korosztályban. Ami – bár Keller nem nevesíti – nyilvánvalóan összefügg az egyházi középiskolák és egyetemek rendszerváltást követő előretörésével.
A kutató szerint a vallásukat gyakorlók „kétszeres értelemben is intellektualizálódtak. Egyrészt iskolázottabbak lettek, másrészt (ettől függetlenül) magasabb arányban fogadnak el bizonyos hittételeket”, miközben például a személyes odaadást mutató imádkozásban még csökkenés is kimutatható.
Végezetül néhány olyan hitbeli mozzanat, amelyben a változás, a növekedés statisztikailag – különféle hatásoktól megtisztítva – is kimutatható. A vallásukat legalább havi rendszerességgel gyakorlók körében nőtt a mennyben, a csodákban és az isten személyes gondviselésében való hit. Viszont nem változott a halál utáni élethez és a pokolhoz köthető hívők aránya. Isten tudja, miért.
(Statisztikai Szemle, 2010/2)
zádori
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Rezisztens
rezisztens, ez butaság. Nem azért, mert találgat, hanem azért, mert az iskolázottság az ezredfordulóra a foglalkoztathatóság alapkövetelményévé vált a magyar társadalom egészében. Olyan felmérésről nem tudok, amelyik az iskolázottság megoszlását felekezeti hovatartozás szerint vizsgálta volna - lévén az utóbbi törvény által védett szenzitív személyes adat - de a népesség iskolázottsági fokának 1990. és 2002. (ez már 8 éve volt!) közötti változására álljon itt egy kis összefoglaló:
A kilencvenes évek elejének 80%-ot alig meghaladó arányával szemben ma már a 16 évesek több mint 90%-a középiskolás. 1991-ben a 20 éveseknek még mindössze 14%-a, 2002-ben viszont már 41%-a nappali tagozaton tanult. Csökkent a szakképző iskolákban tanulók száma, és nőtt az érettségit adó intézmények tanulói létszáma: az 1990-es 43%-ról 2002-re 23%-ra csökkent a szakiskolában, 33%-ról 43%-ra a szakközép iskolában, és 24%-ról 34%-ra a gimnáziumban tanulók aránya. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizettek 20%-a tanult tovább ugyanabban az évben, 2003-ban 45%-uk.Nőtt a nem nappali tagozaton tanulók száma a felsőoktatásban: 2002-ben már a felsőoktatási tanulók 45%-át tették ki. A felsőoktatásban 2002-ben 400 ezren tanultak, négyszer annyian, mint 1990-ben és tízszer annyian, mint 1960-ban. Ez a szám még az 1995.-ös évben tanulóknak is a duplája.
A lakosságban legerőteljesebben az a diplomások és középiskolai végzettségűek aránya nőtt meg az ezredfordulóra. A 25-64 éves férfiaknak csak 15%-a dolgozott 8 általánosnál kisebb végzettséggel, a nők esetében e csoportnak csak 8%-ának volt munkája 2002.-ben. A férfi szakmunkások 75%-a, a női szakmunkások 60%-a volt állásban. A diplomások foglalkoztatottsági aránya 80% volt.
A fe˛ntiekből következően az iskolázottság növekedése - a munkavállalás lehetőségének kényszerítésére - az egész népességre jellemző folyamattá vált az ezredfordulóra.